VOLT EGYSZER EGY
CSAPAT
ELSŐ FELVONÁS
1. jelenet: NYITÁNY
No 1. Nyitány
Koreografált nyitókép, melyben a Csapat találkozik, és közösen elindulnak a stadion felé edzésre.
No 2. Indul a bajnokság
EGYÜTT: Indul
az újabb focibajnokság
Nincs, ami szebb a futballnál
Ha csapatod nyer, hát te is úgy érzed
Nem vagy kevesebb másoknál
Húzz el a szélen
Fordulj le szépen
Menjéééél!
Hajrá, a csapatunk győz
Átfűt minket a sporteszme
Hajrá, a tizenegy hős
Lángot lobbant lelkünkbe
Fel hát csatára
Nincs más esély
Lőj! és vidd csapatunkat
(Bumm- bumm) a diadalra
(Bumm-bumm) a dobogóra
Eljött az óra
LÁNYOK: Ó
milyen izgi az új bajnokság
Nézd a fiúkat, mennyire jók
EGYÜTT: Beszakad
az érfal az adrenalintól
Jönnek a bevadult rajongók
Ha elhúz a bátor
Felzúg a tábor
Menj rá!
Hajrá! A csapatunk győz
Átfűt minket a sporteszme
Jön, jön a bajnokság
A szívünk dobban egyszerre
Fel hát csatára
Nincs más esély
Lőj! és vidd csapatunkat
(Bumm- bumm) a diadalra
(Bumm-bumm) a dobogóra
Rád vár a pálya
Nincs az a szex, és nincs az a bor, mikor
Rezeg a háló, és bent van a gól, hát
Hajrá! A csapatunk győz
És felkerülünk a dobogóra
Hajrá! zöld a színünk
És felesküszünk a zászlóra
Nézd, itt a pálya
Zöld, mint a fű
Zöld, mint szép országunk
(Bumm-bumm) A szívünk is zöld
(Bumm-bumm) Smaragd e föld
Zöld színben játszunk
Nincsen jobb nálunk
VOÁÁÁÁÁÁ!
Sípszó hallatszik, O’Donnell Atya, az edző érkezik, kezében focilabdával és a Csapat felsorakozik. O’Donell tekintélyt parancsoló jelenség, de mélyen érzelmes lélek.
O’DONNELL: Fiaim! A mai nap számunkra a legszentebb és legfontosabb: a területi bajnokság első meccse! Itt ez a labda! Hol ennek a labdának a helye?
FIÚK: Az ellenfél hálójában!
O’DONNELL: Ez legyen a mi győztes stratégiánk fiaim és miénk a kupa! Thomas Malloy!
Thomas előlép. Eszes és kemény gyerek, aki még rá is tesz mindig egy lapáttal, hogy kompenzálja rövidlátását és nélkülözhetetlen vastag szemüvegét.
THOMAS: Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Két dologra kell nagyon vigyáznod fiam! Először: a szemüvegedre, hogy mindig biztonságosan a füledhez legyen ragasztva.
THOMAS: Igenis, Atyám!
O’DONNELL: Aztán a fejedre, mert azt is hajlamos vagy elveszíteni! Daniel Gillen!
Daniel előlép. Kedves vagány, alapvetően jólelkű srác, de meglehetősen lazán fogja fel az erkölcsi normákat.
DANIEL: Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Lusta vagy, de meg kell adni, nagyon ügyesen használod ki a helyzeteket!
DANIEL: Résen kell lenni Atyám, erről szól az élet!
O’DONNELL: De ha a pályán csak egyedül bűvészkedsz, előbb – utóbb a vesztedbe futsz! Ezt az egyet azért szívleld meg… te híres! Gregory Ferguson!
Göndör lép elő. Nagydarab, de barátságos, mackós mozgású, gátlásos fiú. Nem túl okos, viszont jószívű és ragaszkodó. Kezében elválaszthatatlan gitárja, tokban.
GÖNDÖR: Itt vagyok Atyám!
O’DONNELL: Fiam, te teniszezni jöttél?
GÖNDÖR: Nem én, Atyám.
O’DONNELL: Akkor tedd el azt az ütőt, de gyorsan.
Göndör zavartan elrakja a hangszert.
DANIEL: Tudjátok mi ez? Kutyaütő!
Röhögcsélés.
O’DONNELL: Daniel! Fiam, te vagy a védelmünk oszlopa. Zord külső, amely mögött érző szív dobog! Szerencsére, ezt csak mi tudjuk. A te dolgod, hogy félelmet kelts az ellenfél csatáraiban. Jó formában vagy!
GÖNDÖR: Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Na mutasd csak!
Göndör ijesztő mozdulatot tesz, ami inkább mulatságos, mint ijesztő.
O’DONNELL: Remek!… A lényeg: soha ne add fel a küzdelmet, soha! Francis Goldland!
Frank lép előre. Kulturált megjelenésű értelmiségi fiú a munkásgyerekek között. Erős igazságérzettel rendelkezik, de alapvetően védekező típus. Gyakran cinizmussal palástolja sérülékenységét.
FRANK: Jelen.
O’DONNELL: Amíg köztünk vagy fiam, ebben az iskolában, nem számít honnan jöttél… az olyan srácnak, aki ésszel játszik, minden csapatban ott a helye. Ne okozz csalódást!
FRANK: Rajtam nem fog múlni, Atyám!
O’DONNELL: Hiszem fiam! Csak túl okos se légy, mert azt senki sem szereti… én sem! John Kelly… John Kelly itt vagy?
John Kelly előlép. Őszinte, becsületes fiú, jóképű és lendületes. Eddig nem figyelt O’Donnell Atyára, mert Mary Maguiret bámulta, aki szép fiatal lány, és barátnői társaságában félénken figyeli az edzést. Ahogy a nevét hallja, John hirtelen magához tér.
JOHN: Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Fiam… véletlenül nem Mary Maguire az ott, akit már vagy tíz perce bámulsz?
JOHN: Nem, Atyám, … vagyis igen, Atyám. Úgy értem Mary Maguire az, Atyám, de nem bámulok senkit.
O’DONNELL: Csak sumákolsz… amit nem tűrök! Ma este John Kelly pucolja ki mindenki cipőjét! Jegyezd meg fiam, vagy foci vagy nők! Pedig te nagy focista lehetsz! Profi! Fiaim! Ismételjük, mi az a három dolog, amit a mi Istenünk a legjobban szeret! Először?
FIÚK: Szereti az íreket!
O’DONNELL: Másodszor?
FIÚK: Szereti a katolikusokat!
O’DONNELL: És végül, de nem utoljára?
FIÚK: Szereti a focit!
O’DONNELL: Így igaz! Gyalázatosan néztek ki! Meg kell mondanom, ahhoz képest, hogy az Úristen személyesen képviselt ebben a csapatban, micsoda ütött – kopott - vedlett társaság vagytok.
CHRISTINE: Szerintem semmi baj nincs a fiúkkal. Lehet rajtuk bármi, a lényeg, hogy jól álljon nekik.
O’DONNELL: Christine Warner! Bizony mondom neked, ez a legjobb csapatom ami valaha volt. Eszedbe ne jusson bűnbe vinni egyetlen srácomat se! Az én fiaim úgy játszanak, mint az igazi focisták, hát úgy is kell, hogy kinézzenek. Fiúk! Trikókat le!
Örömteli zene erősödik fel, ahogy O’Donnell Atya vadonatúj zöld színű mezeket dob a fellelkesült srácoknak, akik azonnal fel is veszik őket.
No 2/a. Induló (ismétlés)
FIÚK: Zöld
színben játszunk
Zöld, mint a fű
Zöld, mint szép országunk
(Bumm-bumm) A szívünk is zöld
(Bumm-bumm) Smaragd e föld
Ránk vár a pálya
Ránk vár a pálya
GÓÓÓÓL
Elértük a dal tetőpontját. O’Donnell Atya egy fényképet készít a csapatról. A villanó és kimerevített kép diadalmas benyomást kelt, és beleég a szemünkbe.
Miközben a fiúk ledobálják John elé koszos cipőiket, Göndör előveszi a gitárját és akkordokat játszik rajta.
DANIEL: Hé John, úgy látom, zeneszó mellett fogsz cipőt pucolni.
THOMAS: Én már kiütést kapok ettől a daltól.
GÖNDÖR: Már majdnem megvan, csak még a szövege nem tökéletes. Szeretném, ha valami igazán fontos dologról szólna.
THOMAS: Például miről?
GÖNDÖR: Mondjuk a sörről.
DANIEL: A múltkor még az aranyhörcsögödről szólt.
JOHN: Előtte meg a tejbegrízről.
GÖNDÖR: Merjétek mondani, hogy nincs fejlődés! Ez most milyen? (énekel)
21. zenei előkép
A
sörről szól e dal, mit írtam én
Nincs is nála megértőbb társam
Vigaszt nyújt a szívnek, hogyha fáj
Mi összetartozunk, tagadni kár
MIND: Bravó, Göndör, jól van!
THOMAS: Istenem, hogy ez mekkora idióta!
DANIEL: Azért ezen még dolgozz egy kicsit.
JOHN: Nem olyan rossz, Göndör, ne keseredj el!
GÖNDÖR: (Johnhoz) Bocs, haver! Ne haragudj, de hát most te kerültél sorra!
Eddigre már mindenki kiment a zuhanyba, csak Frank marad.
FRANK: Ne segítsek, John? Órákig tart, mire egyedül megcsinálod.
JOHN: Nem, kösz Franky. De ha ez a reverendás smasszer megtudja, mindketten kapunk.
FRANK: Nem is értem, mért tűrjük el, hogy parancsolgasson nekünk.
JOHN: Mert ő csinált belőlünk csapatot. Nélküle csak szerencsétlen lázadó kölykök volnánk, akik bandákba verődve balhéznak az utcákon. Tudom, hogy O’Donnell Atya beszélt az öregemmel. Segíteni akar, hogy legyen belőlem valaki. Hát lesz is! De hogy nem itt az biztos. Engem a politika nem érdekel. Én profi focista leszek. Van egy álmom: ott állok a Wembleyben, és én rúgom a mindent eldöntő gólt.
Megszólal a rock and roll, amit John énekel a kamaszkori álmokról. Frank egy pár cipővel dobol hozzá az öltözőszekrény oldalán.
No 3. Csillagfényes pálya
JOHN: Engem
nemsokára már
Csillagfényes pálya vár
Merthogy én leszek a legkirályabb futballsztár
És majd rólam szól a hír
Micsoda nagymenő az ír
És a góllövők között a listán élen áll
Csak jussak innen el
Tönkrevág a hely
Hidd el, ha máshol játszanék
Sokkal följebb tartanék
Itt a Jóisten az egyetlen, ki megtalál
De egyszer felfedeznek majd
Igen, az lesz ám a rajt
S akkor csillagok közé repítő pálya vár
Itt minden oly sivár
Menni kéne már
Egyszer úgyis majd lelépek
És csak bámulják a népek
Mily magasra juthatott egy ír gyerek
Fehér Jaguárral járok
Ragadnak majd rám a lányok
Mert a futballpályák sztárja én leszek
Csak jussak innen el
Átkozott egy hely
A zene
folytatódik, John elmegy, hogy vizet cseréljen a vödörben. Thomas bukkan fel.
Ő és két haverja körülveszi Franket.
FRANK: Mi van, Thomas?
THOMAS: Van egy kis gondunk, Franky boy. Nagyon furcsán viselkedsz az utóbbi időben.
FRANK: Miért? Az edzésen minden jól ment.
THOMAS: Most mért lettél olyan ideges? Mintha nem tudnád, miről van szó. Jaj, ti úgy meg tudjátok játszani az ártatlant. De ha ki kell állni az ügyért, akkor már sehol se vagytok.
FRANK: Milyen ügyért?
THOMAS: Az Egyesült Írországért! A Hazáért! Neked nem fáj, hogy saját hazájukban üldözik az íreket? Hogy ahol lehet, megalázzák a katolikusokat?
FRANK: Semmi közöm hozzájuk haver. Ez a vallásos téboly engem nem érdekel. Nekem ne jöjjön senki, se Istennel, se Hazával!
THOMAS: Látod, ez a baj veletek, Frank. Hogy nektek mindez nem jelent semmit.
FRANK: Thomas!
No 3/a. Csillagfényes pálya 2. rész
THOMAS és 2 FIÚ: Rajtad
láthatóan rosszul áll a nemzeti mez
Igazi ír, belőled sohase lesz
Neked idegen a szíved, és nincs is hazád
Csak az a szerencséd, hogy most még szükség van rád
De jól figyelj haver
Te hős itt nem leszel
THOMAS: Ezt jobb, ha egy életre megjegyzed magadnak, és mondanék még valamit: ne próbálkozz Christinnel! Nem neked való. Tudod, ő minden látszat ellenére katolikus lány. Rendes katolikus családból származó katolikus lány, aki előbb -utóbb rájön majd, hogy hol a helye.
Közben látszólag barátságosan kíséri ki Franket. Közben színváltozás, az iskola tornatermében vagyunk. A zene folyamatos.
A helyiség tele van bulira öltözött fiúkkal és lányokkal, a színpad bal oldalán kis emelvénnyel; kis zenekar is játszik. Két gitár, egy dob.
MARY: Hallom
arról van itt szó
Ki a bátrabb lázadó
És a sok vagány közül kiből lesz majd a sztár
Hát én megmondom, figyelj
Nemcsak álmodozni kell
Semmit el nem érhet az, kinek csak szája jár
Összefogni kell
Csak együtt érjük el
Hogy tisztességes életünk
És elfogadható helyünk
És minden, ami kell nekünk, itt meglegyen
De addig, míg csak jár a szád
Hogy ezt így nem tűröd tovább
Hiába lázadsz, nem figyel rád senki sem
Csak vesztes vagy, szegény
Egy lúzer, látom én
Hát légy inkább szerény
JOHN: Óóóóóóóóóóó
Innen úgyis majd lelépek
És csak bámulják a népek
Mily magasra juthatott egy ír gyerek
És büszke lesz majd rám anyám
Kitüntetést is ad hazám
Csak innen el kell menni, mert itt nem lehet
Az élet többet ér
S én küzdök majd ezér'
MARY: Csak lesz-e rá esély?
JOHN: Hidd el, hogy éééééééééééééén elérem egyszer!
MARY: (tapsol) Szép volt, Johnny boy!
JOHN: Szállj le rólam Mary Maguire, már így is eleget szívtam miattad.
MARY: Hát fújd ki magad, Johnny! Túl sok lenne benned a levegő.
JOHN: O’Donnell Atya szerint elvonod a figyelmem a fociról. Nézd, a helyzet az, hogy nekem nincs időm csajokra. Az Atya szerint akár profi futballista is lehetnék.
MARY: Tudod, vannak a focinál fontosabb dolgok is.
JOHN: Nincsenek.
MARY: De, vannak.
JOHN: Például?
MARY: Hát például a barátság. Meg a … szerelem.
JOHN: Szerelem?
MARY: (zavarát leplezve) És a mozgalom. Mi azért küzdünk, hogy egyenrangú polgárai legyünk ennek az országnak. Hogy ne legyen hátrányos helyzetben valaki csak azért, mert katolikus.
JOHN: Engem nem érdekel a politika.
MARY: Eljön az idő, amikor neked is el kell döntened, melyik oldalon állsz.
JOHN: Nem tetszel nekem Mary.
MARY: Te sem vagy az esetem Johnny. Azt hittem, aki ennyire jó a pályán, annak vág az esze, mint a borotva.
JOHN: Szóval szerinted egy bunkó focista vagyok!?
MARY: Azt nem mondtam. De nincsenek érzéseid. (zene indul) És úgy látszik tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy... talán... szóval érted…
JOHN: Mégis miről beszélsz?
No 4. Nem kellesz
MARY: Nem
kellesz, nem kellesz
Mért mondjam, mit érzek
Csak állsz, és bámulsz
S ha szólsz, mellébeszélsz
JOHN: Hagyj
békén, hagyj békén
Azt kérem, hagyjál békén
Ne várd, hogy én mondjam
Ne várd, ne is reméld
A lányok mindig annyi mindent kívánnak
MARY: Van nekik mit veszteni, hát vigyáznak
JOHN: Azt hiszed a taktikádat nem veszem
MARY: Túl sokat képzelsz magadról, azt hiszem
JOHN: Járt felém már nálad szebb és kedvesebb lány
MARY: Csak azt ne hidd, hogy jó pasikból van hiány
EGYÜTT: Na jól van hát, úgyse tetszel
MARY: Nem
kellesz, nem kellesz
Én nem sírok érted
Ne várd, hogy könnyezzek
Felejtsd el, ne is reméld
JOHN: Nem
kellesz, nem kellesz
Túl könnyen kimondod
Hát jó, majd lesz más nő
Ne is várd, hogy kérjem én
MARY: Hát
mi vétettem én, óh édes istenem
Hogy pont ilyen szerencsétlen jutott nekem
Csak bámulsz rám, de nincs hozzám egy jó szavad
JOHN: Ha lenne is, a helyzet az, hogy nem szabad
MARY: Úgy tűnik itt nem divat a bátorság
JOHN. Hát félek is, mert azt hiszed, hogy hajtok rád
EGYÜTT: De jól van hát, úgyse tetszel
Közben a helyszín változik, kint vagyunk a tornaterem előtt, az utcán. A zene folytatódik. Már csak John és Mary vannak a színen.
5. jelenet: UTCA
JOHN: Mért
várod, mért várod
Hogy én mondjam, mit érzek
MARY: Hogy
mért, mert úgy hiszem
A férfiú köztünk te vagy
Mondd ki hát,
JOHN: Te mondd ki hát
MARY: Na
jó, hát üsse bánat
Talán, mint jóbarát
Nem bánom már, ismerjük el
JOHN: Miért is ne, vállaljuk fel
MARY: Úgy kellesz,
JOHN: Úgy kellesz
EGYÜTT: Igen,
ezt én is érzem
Ez jó, oly nagyon jó
És szeretném, ha szeretnél…
A dal utolsó sora egy hosszú csókban ér véget.
MARY: Most már érzem, hogy mit érzel.
Zene vége.
JOHN: (zavartan elengedi) Talán elmehetnénk valahova. Úgy értem, beszélgetni, vagy ilyesmi
MARY: Nem szeretnék csalódást okozni…
JOHN: Csak hogy együtt legyünk. Én bármikor ráérek, kivéve a szombat délutánt meg a vasárnapot, ha meccs van. Meg hétfőn, szerdán és pénteken az edzés, azt nem lehet kihagyni. És kedden és csütörtökön esténként néha lemegyünk a terembe. A többi napon ráérek.
MARY: Jaj, ne, az isten szerelmére! Hogy mért kellett nekem pont egy focista…?
Mary és John távoznak.
Daniel rohan be, látszik rajta, hogy pánikban van. Egy lopott autórádiót próbál elrejteni az egyik szekrényben. Thomas és Göndör jönnek a zuhanyból félig felöltözötten, később a többi fiú is követi őket. Ki még törölközőben, ki már ruhában.
THOMAS: Mi a francot keresel a szekrényemben Daniel? A meccsre nem jössz, aztán meg besurransz az öltözőbe?
DANIEL: Megmagyarázom. Frankón. Ez itt egy rádió, csak el akartam rejteni, hogy biztos helyen legyen.
Göndör elveszi a rádiót.
GÖNDÖR: Jézusom, egy feszítővassal estél neki. Daniel, ha be akarod hangolni, elég, ha a gombokat csavargatod.
THOMAS: Szóval megint feltörtél egy autót.
DANIEL: Én inkább mentőakciónak mondanám. Volt egy kis összetűzés a tüntetők és a rendőrök között és ésszerűnek tartottam kiszerelni a cuccot az autóból, mielőtt felgyújtják.
GÖNDÖR: Te ezért mész a tüntetésre?
THOMAS: Szemét kis buzi tolvaj!
GÖNDÖR: Egyszer úgyis elkapnak, Daniel.
DANIEL: Engem ugyan nem. Én mindig a tutira megyek.
John jön a zuhanyozóból, már félig felöltözve.
JOHN: Hé Daniel, hol az istenbe voltál? Már megint nem volt szélsőnk. Így nem jutunk a döntőbe.
THOMAS: És ez nem először fordul elő!
DANIEL: Ígérem, ez volt az utolsó! Csak nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Nekem is fontos a foci. Mit szólnátok, ha meghívnálak titeket egy körre?
A fiúk örömüvöltésben törnek ki.
THOMAS: Ez a legkevesebb, amit megtehetsz.
DANIEL: Szóljunk Frankynek is, hogy jöjjön!
THOMAS: Frankynek inkább ne szóljunk. Nem az a típus, akit a haverok szívesen látnak a kocsmában.
Frank megjelenik az ajtóban, már felöltözve. Feszült pillanat, amit John old fel.
JOHN: Hello Franky! Megyünk, iszunk egyet. Jössz velünk?
FRANK: Kit nem látnak szívesen a kocsmában?
GÖNDÖR: Hát az anyám engem se szívesen látna. Az a mániája, hogy ha elkezdek inni, sosem lesz majd rendes barátnőm. Pedig hát ez nem úgy van; hogy ha iszunk, akkor nem jönnek a nők, viszont ha nem jönnek a nők, akkor iszunk! Nem igaz? Hé, srácok, mi lenne, ha erről szólna a dal! (énekel és gitározik)
21. zenei előkép
Ha
jönne már egy lány, kit szeretek
Tőle lennék mindig részeg
Ha várna úgy, ahogy a kocsma vár
Én őt választanám, örökre már
Közben a fiúk kiértek a stadion elé az utcára. A Csapatot jó néhányan várják, fiúk, lányok vegyesen. Mary is ott van, Christine társaságában. Bernadette is ott áll az egyik csoportban.
DANIEL: Jól van Göndör, szép volt! Az anyád büszke lenne rád! De a jelenlegi helyzetben az egyetlen választható alternatíva mégiscsak a kocsma.
GÖNDÖR: Na jó, ma mindenkinek a vendége leszek.
JOHN: Azt hiszem, mégsem megyek veletek, fiúk. Más dolgom van.
GÖNDÖR: Mi dolgod lenne John?
JOHN: Megígértem…, megígértem Marynek, hogy elmegyek vele valami felvonulásra...
DANIEL: Jézusom, John. Még csak néhány hete jártok, s máris a nyúl viszi a vadászpuskát?
THOMAS: Ezek a nyuszik nincsenek felfegyverkezve. Csak énekelgetnek a békéről és reszelgetik a körmeiket. Ez a felvonulgatósdi csak kisdedek játéka a homokozóban.
MARY: Jaj, Thomas, de nagy az arcod. Te is jönnél, ha Christine hívna!
THOMAS: Figyelj! Christine-nel egyszer és mindenkorra végeztem. Velem kétszer ugyanazt a trükköt nem lehet megcsinálni.
CHRISTINE: Micsoda? Méghogy te végeztél velem?! Nagyon keménynek akarsz látszani, pedig emlékeim szerint nem is vagy annyira...
THOMAS: (megragadja a lányt) Azt ajánlom, fogd be a szád, vagy nagyon megbánod!
FRANK: (közbelép) Hé Thomas, ezt nem kéne! Vegyél vissza magadból, pajtás! Civilizált kultúrlények vagyunk… vagy mégsem?
THOMAS: Te meg mi a faszt avatkozol bele? Mit képzelsz magadról, ki vagy te!
FRANK: Egy angyal Isten országából.
THOMAS: Majd én megmondom, ki vagy...
CHRISTINE: Óh, istenem, Thomas, hogy lehetsz ilyen sötét bunkó!?
THOMAS: Ezért még számolunk!
MARY: Az isten szerelmére, térjetek már észhez! Ma van a felkelés évfordulója, legalább ezen a napon viselkedjetek normálisan! Nekünk itt most együtt kell mozdulnunk és be kell bizonyítanunk, hogy hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.
No 5. Isten országa
MARY: Itt
élünk Isten országában
És Ő átölelné minden gyermekét
Lehet gazdag vagy szegény, szívünkben szelíd remény
Hogy elcsitul a harci zaj e tájon
És egyszer véget ér a hosszú szenvedés
Mely annyi sorsot összetört, melytől átkozott e föld
Oly szép, oly gyönyörű szép ez az ország
És a hegyek, völgyek őrzik álmaink
És messziről üzennek nekünk a hősök
A falakból, kövekből szólnak az ősök hangján
S az új nemzedék mindig elölről kezdi
Így volt ez eddig és így lesz ez most is talán
PROTESTÁNS LÁNY: Itt élek
én is Isten országában
És az én szívemben ugyanúgy zeng a dal
KETTEN: Bárhol
él boldogtalan, kinek lelke nyugtalan
Mert arra ébred mindennap e tájon
Hogy újra fellángol a régi küzdelem
Mely annyi sorsot összetört, melytől átkozott e föld
MARY: Oly
szép, oly gyönyörű szép ez az ország
És katolikus és szabad köztársaság
PROTESTÁNS LÁNY: Ez egy
protestáns ország és az is marad
Ki feladná őseink küzdelmét, nincs olyan ember
KETTEN: Mert
enyém Írország, és enyém e táj
Hol szelíd folyókat zúgva fogad be a tenger
MINDENKI: Itt élünk
Isten országában
És Ő átölelné minden gyermekét
Lehet gazdag vagy szegény, szívünkben szelíd remény
Hogy véget ér a küzdelem e tájon
S a győzelmünket hozza el az ébredés
És a távoli réteken szárnyal a dal
Hol a hőseink szelleme éled a hárfák húrján
És az új nemzedék megint elkezdi újra
És büszkén dalolva lépdel az ősök útján
MARY: Itt
élünk Isten országában
És Ő átölelné minden gyermekét
MINDENKI: Bármit
mér a sors reám
Írország az én hazám
Az ének alatt előkerülnek az elkötelezettséget jelző zöld és narancsszínű szalagok, kokárdák, és a szereplők is kettéválnak. Christine és Frank valahogy egymás mellé, a két csoport közé kerülnek.
THOMAS: (mint egy népvezér) Itt az idő, mondjuk ki nyíltan, ebben az országban kétféle ember él. A tisztességes, becsületes emberek, akiknek fontos a hazájuk. És a megalkuvók, az idegen érdekek kiszolgálói, és csak azért nem nevezem őket hazaárulóknak, mert nekik nincs is hazájuk.
BERNADETTE: Szerintem Írország az íreké!
JOHN: Jól van, Bernadette.
MIND: Éljen Bernadette! Éljen, éljen!
BERNADETTE: Én csak azt mondom, amit gondolok.
GÖNDÖR: És milyen szép ez a gondolat.
BERNADETTE: Köszönöm. Köszönöm, hogy meghallgattatok!
DANIEL: Könyörgök, maradjatok csendben egy percig!
Távolról dobszó hallatszik.
THOMAS: A rohadt életbe! Jön a protestáns gárda.
GÖNDÖR: Pont erre tartanak.
JOHN: Jobb, ha elhúzzuk a csíkot. Nem kéne verekedésbe keverednünk, két nap múlva döntőt játszunk.
THOMAS: Már ha lesz döntő. Franky haverjai majd lezárják a várost és megint bevezetik a szükségállapotot.
DANIEL: Én nem hiszem, hogy ezekhez Franknek bármi köze lenne.
THOMAS: Majd lesz. Az ilyeneknek, mint ő, előbb - utóbb mindenhez lesz közük.
A dobszó egyre erősebben szól.
GÖNDÖR: Mindenesetre húzzunk el.
THOMAS: És hova menjünk? Meddig hátráljunk? Ha lenne egy gépfegyverem, kinyírnám az összes rohadt szemét disznót.
DANIEL: Ha lenne, de nincs.
THOMAS: Majd lesz. És akkor majd eljön az igazság órája!
Közben mindenki sietősen távozik, csak Mary áll elszántan és mozdulatlanul.
JOHN: Mary kérlek, el kell tűnnünk innen!
MARY: Miért kéne eltűnnünk? Ez a mi országunk. Miért bántanának engem, ha én nem bántom őket.
JOHN: Azt ők nem tudják, úgy hogy gyere Mary, mert, ha itt maradsz, nekem is itt kell maradnom, és én nem akarom, hogy megöljenek!
A felvonulás zaja egyre közelebbről hallatszik.
JOHN: Mary, kérlek!
John és Mary is futásnak erednek és erőszakra utaló hangok töltik meg a levegőt. A feldühödött tömeg az „Isten országa” durva, erőszakos változatát énekli. A tüntetők narancssárga zászlókat és szalagokat lobogtatnak, és mindenféle táblákat hoznak: NEM ENGEDÜNK! TILTAKOZUNK! ELÉG VOLT! TAKARODJON! NEM TŰRJÜK TOVÁBB! stb. feliratokkal.
No 5/c. Isten országa - Tüntetők dala
TÖMEG: Küzdjünk
együtt Isten országáért
Mi nem hagyjuk, hogy átok marja szét
Hitvány férgek törnek rád most,
Ébredj fel hát szép hazánk
Ez a föld a miénk, sose lesz az övék
Ahol őseink hősi csatáikat vívták értünk
Igen, esküszünk, arra lesújt az ököl
Aki sárba tapossa a nemzeti történelmünk
Miénk volt és miénk lesz az ország
És ha zavar, akkor húzzál innen el
Vagy felhúzunk az első fára, jön még dér a kutyára
VOÁÁÁÁÁÁÁÁ! Adjál neki, ne sajnáld!
A tömeg törve - zúzva elvonul, téglákat dobálva és autókat gyújtogatva. Az üres színpadon csak a zavargás nyomai látszanak. Christine és Frank egy autóból kászálódnak elő.
CHRISTINE: Ó szentséges szűzanyám! Ez volt a legvadabb menet az életemben. Még sohase csináltam tüntetés kellős közepében.
FRANK: Hát én sem így képzeltem a boldog beteljesülést. Nehéz ilyen körülmények között a lényegre koncentrálni.
CHRISTINE: Azért egész jól sikerült, nem?
FRANK: Mindig azt hittem, hogy a katolikus lányok frigidek.
CHRISTINE: Jaj, valóban? Nem tudtad, hogy nincs frigid nő, csak hülye férfi?
FRANK: Szóval nem tartasz teljesen reménytelennek.
CHRISTINE: Azért ne bízd el magad. Fel kell készülnöd, hogy nem lesz könnyű dolgunk egymással. Mindketten kissé szabálytalanok vagyunk.
FRANK: Hát bizonyos korlátokat, úgy tűnik, már sikerült ledöntenünk. Rendesen túlléptünk az előítéleteken. Kemény munkával hidat vertünk két ellenséges tábor közé. Tudod, a szigorú protestáns etika szerint nem szabad kímélni magunkat, ha helyesnek tartjuk a célt.
CHRISTINE: Az apám ebben biztos egyetértene veled.
FRANK: Nagyszerű.
CHRISTINE: Aztán pedig egyszerűen kinyírna.
FRANK: Akkor lehet, hogy a bulvársajtót még nem kellene értesíteni?
CHRISTINE: Azért örülök, hogy összejöttünk, Frank. Már azt hittem, sosem veszed a lapot.
FRANK: Thomas megfenyegetett, hogy szétveri a pofám, ha kikezdek veled.
CHRISTINE: Nem te kezdtél ki velem. Egyébként meg mi köze hozzá? Az a rögeszméje, hogy rendes katolikus lány csak katolikus fiúval járhat.
FRANK: Tisztára meg van bolondulva ez a világ. Még a látszólag normális figurák is teljesen be tudnak csavarodni. Nagyon unom, hogy állandóan arról van szó, mi volt itt száz évvel ezelőtt, meg ezer évvel ezelőtt, és kinek van több joga, hogy otthon érezze magát ebben az országban. Hát micsoda vidék ez. Bármikor nekem eshet valaki csak azért, mert szerinte rosszul választottam meg az őseimet!?
CHRISTINE: Szeretnék már valami békés, csendes helyen élni, egyszerű hétköznapi boldogságban. Képzeld csak el, hogy te meg én…, milyen szép is lenne!
No 6. A béke reménye
CHRISTINE: Álmodom
egy szebb világról
Egyszerű kis boldogságról
Lebegő
Nyugalom
Egy átlagos napon
Álmodom, hogy egy nap eljő
S nem lesz többé bánat felhő
Szemeden
Szerelem
Csend és béke vár
EGYÜTT: Átkarolsz
majd csendesen
Szíved érzem szívemen
Lelkünk mélyén tiszta fény
A békés remény
FRANK: Képzeld
el, hogy nincs erőszak
Vége minden háborúnak
Lebegő
Nyugalom
Árad, mint a fény
EGYÜTT: Álmodom,
hogy egy nap eljő
S nem lesz többé bánat felhő
Szemeden
Szívedben
Csak csend és béke vár
FRANK: Senki nem támad reánk
CHRISTINE: Otthonunk lesz szép hazánk
EGYÜTT: Lelkünk
mélyén tiszta fény
A békés remény
CHRISTINE: Félni nem kell senkitől
FRANK: A holnap gondja nem gyötör
EGYÜTT: Lelkünk
mélyén tiszta fény
A békés remény
Képzeld el, hogy nem bujkálunk már
És minden bánat távol jár
És édes dalt dúdol a szél
A boldogság
Csak minket vár
FRANK: Szerelem
CHRISTINE: Nyugalom
EGYÜTT: Csend és béke vár
Sípszó hallatszik, a zene vált, beszalad a Csapat. Elérkezett a döntő. A lelátó zsúfolásig megtelt. A dal magát a meccset beszéli el, amit a koreográfia játszik le.
No 7. A döntő
MIND: Ragyogó
ez a nap, kitűnő a csapat
Mi vagyunk az esélyesek, ez lesz majd a döntő
Megy az adrenalin, fut a vér erein
Hiszen itt az idő, csak a győzelem a fénylő
O’DONNEL: Mint az angyalok, John! Úgy játsszatok, mint az angyalok, de ha nem válik be, legyetek ördögök, csak győzzetek! A kupa egy karnyújtásnyira van!
MIND: Gyönyörű
ez a nap, ne kíméld magadat
Legyen büszke, ki nemzeti színeinkben játszhat
Az erő mi vagyunk, diadalt aratunk
Ez a helyzet, ahol csapatunk végül bizonyíthat
John látványosan cselez, maga is elámul saját ügyességén.
JOHN: Óh,
öregem, kapd ki, milyen szép kis csel
Csúcs ez a srác, igazi király, írjuk fel
Bámulatos, ahogy ellép
Óh, ez a srác mindent tud a futballról
Nézd csak, ahogy mesterien átfordul
Nézd csak a lassított ripléjt
A zene a felére lassul, John és a játékosok pedig lassításban ismétlik meg a mozdulatsort.
MIND: Óh,
öregem, kapd ki, milyen szép kis csel
Csúcs ez a srác, igazi király, írjuk fel
Bámulatos, ahogy ellép
Benne bízhatunk
Kurva jók vagyunk
Oldalt Bernadette figyeli a játékot. A futbal l- táncban most Göndör kap labdát. Megáll és tétovázik, nem tudja, mit tegyen.
BERNADETTE: Göndör, tiéd a labda! Nyomás Göndör!
O’DONNELL: Ne félj Göndör! Adj bele mindent!
Göndör megpróbálkozik egy ijesztő vicsorgással, ami elég szánalmasan hat. A tömeg gúnyolódni kezd rajta.
TÖMEG: Óóóóó!
Gyenge vagy, mint a harmat
Nézd a dagit, ahogy lóg a bele
Milyen szánalmas ez a fickó
Pálya helyett neki pólya való
A csúfolódás hatására Göndör összeszedi magát. Kiegyenesedik és hatalmas lendülettel rúg a labdába. A tömegnek elakad a lélegzete. Daniel kapja a labdát és fordulásból védhetetlen gólt lő.
TÖMEG: GÓÓÓL!
Kitűnő beadás, ragyogó ez a srác
Ahogy kapva belőtte a háta mögött, de nagy gól volt
A meccs folytatódik, de úgy tűnik, hogy a játékosaik elveszítették az önbizalmukat. Világossá válik, hogy az ellenfél fölénybe került.
O’DONNELL: Most
érzem a bajt, ez a csel bezavart
Nagyon jönnek előre, és sajnos a védelem fárad
Ne legyél puha most, ne csak épp simogasd
Menj rá, ki ne hagyd, ne habozz odatenni a lábad
Thomas egy látványos becsúszó szereléssel elkaszálja az ellenfél játékosát, majd felugrik, hogy ártatlanságát bizonyítsa.
THOMAS: Semmi se
volt, én csak a labdát rúgtam
Játssza magát, elesett, nem is bántottam
Aj, milyen gáz ez a színház
BÍRÓ: Durva
becsúszás, vita nincs, láttam jól
Még ilyen, s le is küldlek a pályáról
Közvetett szabadrúgás!
A szabadrúgást az ellenfél kihasználja és a tömeg felhördül, mikor a labda a hálóba kerül. A meccs egyre izgalmasabb lesz, a döntő pillanatban John szerez labdát és a kapura tör.
O’DONNELL: Ostobák, hagyták, hogy kiegyenlítsenek!
TÖMEG: A hős
most közbeszól
Védhetetlen, góóóól
John belövi a győztes gólt. Hatalmas ujjongás követi a mérkőzés végét jelentő sípszót. Johnt a magasba emelik, kezében a kisméretű trófea, de az ünneplés akkora, mintha az Európa Bajnokságot nyerték volna meg.
MIND: Zöld
színben játszunk
Zöld, mint a fű
Zöld, mint szép országunk
(Bumm-bumm) A szívünk is zöld
(Bumm-bumm) Smaragd e föld
Zöld színben játszunk
Nincsen jobb nálunk
VOÁÁÁÁÁÁ!
A srácok fürdenek a dicsőségben, miközben átöltöznek a partira.
No 8. Bajnokok dala
FIÚK: Jól
játszottunk
Szép volt srácok!
Megnyertük a
Bajnokságot!
JOHN: Eljött
a mi napunk
Annyira jók, sztárok vagyunk
MIND: Miénk a pálya
GÖNDÖR: A
legjobbak mi vagyunk
Ha ráharapunk, csúcsra jutunk
MIND: Akárki látja
THOMAS: Mi
mindig összefogunk
Egy az utunk egy a dalunk
MIND: Miénk a pálya
DANIEL: Mindenkit
lenyomunk
Királyok vagyunk
MIND: Jól
bebaszunk az éjszakában
Menjünk együtt srácok
Gyertek velünk lányok
Rúgjunk ki a hámból
Essen szét a ház
Élvezzük a percet
Rúgjuk fel a rendet
Hát jöjjön a mámor és
Jöjjön az édes láz
GÖNDÖR: Szívjunk be a jóból
DANIEL: Minden izgatóból
FRANK: Hadd lássák a lányok
MIND: Mennyit bír egy srác
JOHN: Éljünk hát a mának
THOMAS: Az ember is csak állat
MIND: Hát
jöjjön a mámor és
Jöjjön az édes láz
O’DONNELL: Fiaim, ez életem legszebb napja! A Szent Grál sem tehetne boldogabbá, mint ez a félmilliméteres, sajtolt fémlemezből készült, nemes nikkel ötvözettel bevont Bajnoki Kupa! Nehéz időket élünk fiaim… de örüljünk, hogy egymást kölcsönösen tisztelő, nemes küzdelemben győztünk…, hogy a tehetség és a szorgalom megnyerte méltó jutalmát. Ennek örömére csapjunk most egy oltári nagy bulit! De nem tűröm a trágár beszédet!
Hatalmas üdvrivalgással és zenével kezdődik a nagy buli és a tánc.
No 8. folytatás: A nagy buli
MIND: Készen,
amire kell, a táncparketten állunk
Készen a dilire fel a táncparketten várunk
LÁNYOK: Mond
csak hát, bírod-e, ha felkérnek a táncra
Hadd lássuk, mire jó egy futballista lába
Mozdulj hát, gyere és érezd át a vágyam
FIÚK: Táncolj pont úgy, ahogy mozdulnál az ágyban
MIND: Járjuk,
ahogyan kell, ez a ritmus a táncunk
Készen a dilire már, de ne vadulj meg, ha játszunk
DANIEL: Hello lányok, ha fáradnátok, van nálam egy kis gyorsító. Nem akartok bepörögni ma éjjel? Drága anyag, de nektek olcsón adom.
MARY: Mi van Daniel, autótolvajból dílerré képezted magad?
DANIEL: Ugyan Mary! Mindenki nyomja magába, a legnagyobb sztárok is ezen élnek. De ha durvának találod a kokót, van nálam véletlenül egy kis fű is.
Christine Daniel zsebeit kutatja, kivesz egy kis zacsit és szagolgatja.
CHRISTINE: Ne akarj minket átverni, ez csak porcukor!
DANIEL: Neked a másik zsebemből adtam volna. Ha mélyebbre nyúlsz, még találhatsz valamit.
CHRISTINE: Na most állj le Dan, ha nem akarod a körmeim nyomát a plasztikai sebésznek mutogatni!
DANIEL: Bocs, bocs, bocs… szóval élveztétek a meccset?
A még mindig izgatott John, Frank és Göndör jönnek.
FRANK: Már kerestelek, Christine. Jók voltunk ugye? Hallottam a hangod, ahogy sikítoztál.
CHRISTINE: Tudod, hogy milyen könnyen izgalomba jövök, ha téged látlak.
Christine és Frank szerelmesen beszélgetnek. Mary egy kicsit megbotránkozva nézi. Johnnak csak a meccsen jár az esze.
JOHN: Micsoda meccs volt, istenem, micsoda kurva jó kis meccs! Baromi jók voltunk, és hát különösen én.
MARY: Kapusnak kellene menned, édesem. Ekkora arc mellett, mint a tiéd, egyetlen labda sem jutna a hálóba.
JOHN: Mit szerénykedjek, Mary? Végül is én rúgtam a győztes gólt!
DANIEL: Te rúgtad a győztes gólt? Lószart! A győztes gólt én rúgtam!
JOHN: Ezt meg hogy érted?
DANIEL: Nos, elismerem, hogy te rúgtad az utolsót, de én rúgtam az elsőt. És ha én nem rúgtam volna be az elsőt, akkor te nem tudtad volna berúgni az utolsót, mert akkor az, amit te rúgtál, csak az első lett volna! Érted? És semmiképp sem tudtad volna berúgni a győztes gólt, mert akkor az utolsó lett volna az első, és az első lett volna egyben az utolsó is, és azzal nem is nyertük volna meg a meccset. Fhúú, érthető? A lényeg az, hogy nélkülem seholse lennétek.
GÖNDÖR: Szerintem én voltam a nap hőse, mert legyünk őszinték, könnyű azoknak gólt rúgni, akik tudnak focizni. Viszont az én átadásom, az volt az igazi bravúr, mert azt se tudtam, hová rúgom, aztán mégis gól lett belőle.
JOHN: Kurva jók voltunk mindannyian, na. Megérdemeljük, hogy igyunk rá egyet!
GÖNDÖR: Vagy akár kettőt!
FRANK: Hozzunk a lányoknak is valamit!
A fiúk elmennek italokért.
CHRISTINE: Mit mondjak, a fiúd tényleg elég jól játszik.
MARY: Túlságosan büszke a teljesítményére. Nem szeretném, ha nagyon elszállna.
CHRISTINE: És milyen, amikor átveri magát a védelmeden?
MARY: Ez kissé durva volt, Christine Warner!
CHRISTINE: Csak kíváncsi voltam, hogy a te kapudba is betalált - e már? De látom, még nem jutott át a gólvonalon.
MARY: És nem is fog, amíg be nem bizonyítja, hogy legalább annyira fontos vagyok neki, mint a foci.
CHRISTINE: Így beszél egy rendes katolikus lány. Tulajdonképpen én is az vagyok, csak rajtam nem látszik annyira. Figyelj Mary!
Christine a következő tánc alatt kissé levetkőzik és a visszatérő fiúk örömére buja kis csábtáncot lejt Franknek. A jelenetet Thomas figyeli egyre feszültebben.
LÁNYOK: Nem
vagy belevaló, ha nem mozdul a lábad
Nem vagy pasinak jó, ha szíved gyorsan fárad
MIND: Jöjjön
hát, ami kell, élvezzük az estét
Nézd csak nézd, ez a csaj nem rejti a testét
Lányok és a fiúk szeretni szeretnének
Bármit mondsz, igazán erről szól az ének
Jöjj hát, ne magyarázz, elég, ha mélyen érzed
Engedd magadat el, kövesd a szenvedélyed
Járjuk, ahogyan kell, ez a ritmus a táncunk
Készen a szerelemre, komolyan vedd, ha játszunk
THOMAS: Ez igen, brávó Christine! Csak így tovább, mutasd meg, ki vagy, hadd lássa mindenki! Te meg Frank Goldland, légy büszke rá! Vedd el, a tiéd! Megérdemled! Ez ám a nagy találkozás, a ribanc és a turista egymásra talált.
FRANK: Húzz el innen Thomas, ha nem bírod a látványt!
THOMAS: Én húzzak el innen!? Ha nem tudnád, te kis bájgúnár, ez itt az én hazám. Ha valaki itt felesleges, az nem én vagyok. Azt hiszed, azért, mert bevettünk a csapatba, már mindent megengedhetsz magadnak? Nem veszed észre, hogy neked itt semmi keresnivalód!
CHRISTINE: Thomas, ne csináld ezt! Be vagy rúgva!
FRANK: Hagyd Chrissie, hadd mondja! Most legalább őszintén kijön belőle, amit józanul szégyell bevallani.
THOMAS: Hát idefigyelj, te rohadt kis geci! Ha azt hiszed, hogy nem merem kimondani, mert félek, hogy… igenis ki merem mondani, és ki is mondom, hogy nem a vallásod, de a génjeid hiába, az a tetves idegenszívű fajtád...
FRANK: Szóval az a bajod, hogy zsidó vagyok, csak nem mered mondani, mert félsz, hogy antiszemitának tartanak.
THOMAS: Leszarom, hogy minek tartanak. Én egy hazáját büszkén vállaló ír gyerek vagyok, és nem vagyok rasszista. Kit érdekel, hogy zsidó vagy, vagy nem vagy zsidó! De a családod protestáns, és itt minden protestáns ellenség és potenciális gyilkos és kiírtaná az összes katolikust, ha tehetné. Jobb, ha elhúzol valami melegebb éghajlatra, mert számodra nem terem itt se fű, se babér, és ne vigyorogj ilyen fölényesen, mert lerúgom a fejed te rohadék!
FRANK: Verekedni akarsz, Thomas?
THOMAS: Elintézlek téged, ne félj! El lesz intézve ez az egész mocskos rohadt bagázs! Talpra áll ez az ország és lerázza magáról ezt a sok vérszívó parazitát. Elég volt belőletek! Érted, elég volt!
O’DONNELL: Thomas! Elvesztetted a fejedet… térj az eszedre fiam! Ezek nem a te szavaid… ez az örök gyűlölködés hangja, ami századok óta teszi tönkre az életünket gyönyörű hazánkban! És megmérgezi legszebb ünnepeinket! Thomas Malloy! Te nem beszélhetsz így! Itt senki nem mondhatja a másiknak: húzz el innen valami melegebb éghajlatra! Mert ez az ünnep mindannyiunké! Ezért teremtettük ezt a csapatot, és együtt hajtottunk a győzelemért, és együtt is értük el azt! Te, ő, én… a lányok, mindenki! És aki ezt nem tiszteli, de tönkre teszi… azt én, itt… Isten akaratából, ünnepélyesen rúgom… tökön! És nem tűröm a trágár beszédet! Meg vagyok értve?!
A részeg Thomast kicipelik a haverjai, miközben még nyomja a szöveget.
THOMAS: Nem Atyám! Ezek a geciládák még közénk is befurakodtak, szívják a vérünket, és az a szemét ribanc is szétteszi neki a lábát – én majd bebizonyítom, hogy lesz még itt más világ!
CHRISTINE: Gyere, Frank! Menjünk innen! Veled akarok lenni, csak veled, senki mással.
Lassú szerelmes zene kezdődik.
O’DONNELL: Szeressétek egymást, gyerekek, szeressétek, mert túl sok ajándékot úgysem ad az élet. Segítsétek egymást, és ne féljetek!
BERNADETTE: Azért jó kis meccs volt, nem igaz?
GÖNDÖR: Hát, mi tagadás, az volt bizony.
BERNADETTE: Szerintem te voltál a nap hőse, Gregory Ferguson.
GÖNDÖR: Gregory Ez jól esik. Mindenki csak Göndörnek szólít.
BERNADETTE: Hát akkor én ezután csak Gregorynak szólítalak, sőt, Gregnek, ha ez örömet szerez neked.
GÖNDÖR: Aha…
BERNADETTE: És hát tudom, hogy a focin kívül más is érdekel.
GÖNDÖR: Tudod? Tudod, én nem a fociból akarok megélni. Reálisan látom az életet és komoly terveim vannak. Hidd el Bernadette, hogy én..., hogy autószerelőre mindig szükség lesz.
BERNADETTE: Az biztos, Gregory. Autószerelés. Az jó. És azt is tudom, hogy dalokat is írsz. Ki tudja, lehet, hogy befutsz és akkor gazdag és híres leszel.
GÖNDÖR: Gondolod, hogy én...hogy képes lennék rá? Tudod, van, akinek a hangja betölti a termet. Az enyémmel meg ki lehet üríteni...
BERNADETTE: Te annyira tehetséges vagy, én érzem.
Göndör felkapja a gitárját, és leállítja a zenét.
GÖNDÖR: Bocsánat, álljatok meg egy pillanatra! Csend! Csend legyen! Elnézést kérek mindenkitől, de közérdekű bejelentést szeretnék tenni.
21. zene: Hozzád tartozom
GÖNDÖR: Oly
sokáig jártam egyedül
A lányokat mind elkerültem – (vagyishogy)
Ők kerültek el, tagadni kár
De eljött hozzám végül az a lány
Vagy mondhatnám, hogy rátaláltam
Ki boldoggá tesz majd, ha újra vár
És nem kell más nekem, csak ő kell már
Mert nem csalás, nem ámítás
Ez itt a nagy találkozás
És érzem azt, hogy nem lehet már más választásom
Mert itt van ő, a lány, kit szeretek
És többé el nem válok tőle
Róla szól e dal, tagadni kár
Én hozzá tartozom örökre már
Bernadette meg van hatódva, de John és Daniel gúnyosan ismétlik a dal utolsó sorát. Ginger lejön a színpadról és odaszól a haverokhoz.
GÖNDÖR: Hé - hé! Drága barátaim! Kisgyerekkorunk óta haverok vagyunk és tudjátok, hogy nagyon szeretlek titeket, becsszóra igazán. De ha csak egy kicsit is megpróbáljátok Bernadettet zavarba hozni, akkor törött kézzel kell, hogy felszedegessétek a fogaitokat. Értve vagyok?
Bernadetthez lép.
GÖNDÖR: Hát, még mindig azt hiszed, hogy én leszek az új Paul McCartney?
BERNADETTE: Nagyon rámenősnek tartanál, ha felkérnélek egy táncra?
GÖNDÖR: Engem? Engem még soha nem kért fel senki.
A szerelmes zene újra indul, táncolnak és énekelnek.
8/a. zene: Nem kellesz/2.
GÖNDÖR: Csak azt
ne mond, hogy lenne kedved járni velem,
Ez annyira tökéletes, hogy el sem hiszem
BERNADETTE: Ha nincsen
jobb ajánlatod, én benne vagyok
S találkozunk majd máskor is, ha úgy akarod
GÖNDÖR: Én nem tudom megjátszani a nagy ravaszt
BERNADETTE: Hát mért ne ünnepelhetnénk egy csókkal azt
EGYÜTT: Hogy úgy érzem, rád találtam
GÖNDÖR: Úgy kellesz,
BERNADETTE: Úgy kellesz
EGYÜTT: Igen,
ezt én is érzem
Ne félj, ölelj most át
És mondd, hogy jó ez így
Bernadette és Göndör félénken megcsókolják egymás, majd ugyanilyen kedvesen tovább táncolnak.
BERNADETTE: Azt hiszem, mennem kell, Gregory. Már így is túl késő van, és az anyám aggódós típus. Azt hiszi, hogy bizonyos dolgokat csak késő éjjel szoktak elkövetni.
GÖNDÖR: Akkor, talán felhívhatlak valamikor?
BERNADETTE: Talán fel. És mikor?
GÖNDÖR: Mit szólnál, mondjuk, ha már holnap megpróbálnám
BERNADETTE: Tökéletes. Ott leszek.
GÖNDÖR: Hol?
BERNADETTE: Hát, ahol akarod. A telefonnál.
GÖNDÖR: Hát akkor hívlak.
BERNADETTE: OK. Szép álmokat, Gregory.(még egyszer alaposan megcsókolja)
Bernadette távozik. A buli véget ért. Göndör egy pillanatra egyedül marad, majd a csapat egy része berohan, és éljenezve dobálja Göndört, akinek végre jutott nő.
Göndör és Daniel együtt mennek hazafelé. Kíséret nélkül gajdolnak, vidáman és felszabadultan.
8/a. zene
DANIEL és GÖNDÖR: Oly
sokáig jártam egyedül
A lányokat mind elkerültem – vagyishogy
Ők kerültek el, tagadni kár
De hozzád tartozom, örökre már
DANIEL: Kösz, hogy hazakísérsz. Kissé forog velem a világ…
GÖNDÖR: Nem csodálom. Mindenféle mérgeket tömsz magadba, és még rá is töltesz. Az anyám mindig azt mondja, hogy ha már iszom, legalább ne keverjem.
DANIEL: Göndör! Tudod, mire gondoltam? Hogy az olimpián új versenyszámokat kéne bevezetni. Például a versenyivást. Lehetne egyéniben és csapatban is.
GÖNDÖR: Versenyivás? Abban királyok vagyunk.
DANIEL: Sportivászat! Különböző versenyszámokban. Egy üveg viszki a rajtnál, aztán jöhetnek az akadályok. Aztán: betalálás a kulcslyukba!
GÖNDÖR: Lépcsőmászás! De a korlát érintése nélkül.
DANIEL: Célbapisilés!
GÖNDÖR: Az lehetne mindjárt a doppingteszt is.
DANIEL: És el ne feledkezzünk a nekifutásból távolbahányásról. Ez aztán igazán látványos versenyszám. Célbapisilek!
GÖNDÖR: Ez a házatok, Daniel, ha netán túl részeg lennél ahhoz, hogy felismerd.
Göndör besegíti Danielt az ajtón.
DANIEL: Te meg szépeket fogsz álmodni, igaz? Láttam, nagyon összejöttetek Bernadettel.
GÖNDÖR: Remélem, hogy ebből lesz valami. Ez a lány... tudod, ettől olyan erősnek érzem magam. Azt hiszem, ez volt életem legszebb napja. Ma minden sikerült. Na, vigyázz a lépcsőn, még felébreszted az anyád!
Ahogy Göndör távozik, hatalmas robajt hall. Vigyorogva sétál tovább. A veszélyt jelző zene sajátos kontrasztot ad vidám fütyörészésének.
No 8/b. Aláfestő zene
GÖNDÖR: Óh Istenem, hát ez is megtörténhet velem!
„…ki
boldoggá tesz majd, ha újra vár
de hozzád tartozom örökre már…”
Göndört körülveszi néhány protestáns huligán maszkban, kettőnél baseballütő.
1. HULIGÁN: Nézd már, haver! Ez a fickó magában beszél?
2. HULIGÁN: Lehet, hogy nincs egyedül, csak mi nem látjuk, kivel van.
3. HULIGÁN: Figyelj csak, te holdkóros! Nincs egy cigid?
GÖNDÖR: Hát, ami azt illeti, nem dohányzom.
3. HULIGÁN: De ha lenne, akkor sem adnál, igaz? Nem úgy nézel ki.
1. HULIGÁN: Nem vagy te katolikus véletlenül?
GÖNDÖR: Mi a fenét akartok?
1. HULIGÁN: De bizony, hogy az vagy. Egy rohadt katolikus geciláda.
GÖNDÖR: Én nem vagyok semmiféle…, hagyjatok békén!
3. HULIGÁN: Be vagy szarva, mi? És megpróbálod letagadni.
2. HULIGÁN: Ezek mindenre képesek. Sunyi alattomos tetvek.
1. HULIGÁN: Mit szorongatsz olyan nagyon?
GÖNDÖR: Ez csak egy gitár.
2. HULIGÁN: Gitár? Azon én is tudok játszani!
1. HULIGÁN: Akkor most szépen letérdelsz, és bocsánatot kérsz tőlünk.
GÖNDÖR: De hát miért?
3. HULIGÁN: Mindenért!
2. HULIGÁN: Mindenért, amit a katolikusok a protestánsok ellen elkövettek.
GÖNDÖR: Engedjetek!
Göndör megtántorodik, de megpróbál védekezni. Elfutna, de elgáncsolják. Már térden áll, mikor a végzetes rúgás éri. Göndör elterül.
1. HULIGÁN: (behúz egyet Göndörnek) Na mi van, kell még? Kellett neked keménykedni!
2. HULIGÁN: Hú bazd meg, ez kész. Ennek annyi.
3. HULIGÁN: Na tűnjünk el gyorsan!
Christine a tévét nézi.
CHRISTINE: Ez aztán a hajtás, futkosnak, mint a mérgezett egér.
MARY: Már téged is csak a foci érdekel?
CHRISTINE: Engem inkább csak a focisták érdekelnek. A labda iránt még sosem éreztem leküzdhetetlen vágyat.
MARY: Azért beavathattál volna a részletekbe. Mikor utoljára láttalak, Frankyvel eltűntél az éjszakába. Ma reggel meg az anyád hívott, hogy beszélni akar veled. Mégis merre voltál?
CHRISTINE: Úristen, nem szóltam neked. Este hazatelefonáltam, és azt mondtam, hogy nálatok alszom.
MARY: Még jó, hogy gyorsan kapcsolok. Azt mondtam anyádnak, hogy még ágyban vagy, és úgy tűnik, el is találtam.
CHRISTINE: Tudtam, hogy rád számíthatok.
MARY: Jaj, Christine, te tényleg Frankynél töltötted az egész éjszakát?
CHRISTINE: Hát mit mondjak, nem sokat aludtunk.
MARY: És a szülei? Mit szóltak hozzá a szülei?
CHRISTINE: Semmit. Az apja nagyon laza pasas, szociológiát tanít és vállig érő haja van Reggel bekopogott hozzánk és hozott egy csésze teát. El tudod képzelni?
MARY: Az isten szerelmére, Christine, tudod, mit csinálsz? Az apád megöl, ha kiderül, hogy lefeküdtél egy fiúval, aki ráadásul protestáns!
CHRISTINE: Neked ezt meg kell értened. Végre találkoztam valakivel, akivel boldog vagyok. És ha az apám ezt nem tudja elfogadni, akkor nem tekintem őt többé apámnak.
MARY: Jézusom! Te beleszerettél! Ebből iszonyatos nagy botrány lesz. Mit fognak szólni az emberek… Szégyent hozol a családodra!
CHRISTINE: Nem érdekel, és az sem érdekel, hogy mit szólnak hozzá az emberek. Ez a srác teljesen más, mint a többi. Igen, Mary, szerelmes vagyok, és ő is szeret engem. Jogom van ehhez a szerelemhez. Csak őt akarom Mary, csak őt és senki mást.
9. zene: Más lesz a holnap
CHRISTINE: Hogy mit
mondanak rám
Az nem izgat nagyon
Hogy kit szeressek én
Azt csak én választom
Hogy honnan jött a srác
Az mondd, kit érdekel
A lényeg az, hogy jó
És nekem pont ő kell
Jó, hogyha csókol és
Jó, ha átölel
A lényeg az, hogy jó
És nekem pont ő kell
Tűz járja át
A lelkem, a testem
Úgy vágyom rá,
Hogy már szinte fáj
Nem játszom én
S nincs máshoz kedvem
Oly mélyen érzem
Csak ő kell már
Szívemben érzem, csak ő kell már
És mondhatsz bármit rá
Én büszkén vállalom
Mert érzem itt belül
Hogy hozzá tartozom
Se gúny, se rágalom
Engem nem érdekel
És tőle senki már
Nem választhat el
Jó, hogyha csókol
És jó, ha átölel
És tőle senki már
Nem választhat el
Vállalni kell
Mit ránk mér az élet
Ha büntetne sorsunk
Szerelmünkér’
Úgy vágyom rá
Hogy mindenki lássa
A gyűlölködésnél
A szeretet többet ér
A gyűlölködésnél
A szeretet többet ér
Tőle senki nem választhat el/Tőle soha nem válok már el
És más nem kell/Ő már enyém
Szívemben él
Hogy más lesz a holnap
Békét hoz el s nem
Új háborút
Kétféle sors
Együtt kell hogy éljünk
Nincs más remény és
Nincs más út
Nincs más remény és
Nincs más út
John jön teljesen kiborulva Bernadettel.
MARY: John, mi van veled? Mi történt?
JOHN: Göndör meghalt.
MARY: Göndör? Nem igaz!
JOHN: Én se akartam elhinni. Utoljára Danielék háza előtt látták tegnap éjjel egy körül, és ma reggel nyolckor találták meg az utcán. Már nem élt. A rendőrség nem tudja, mi történhetett. Valaki megtámadta. Többen lehettek. A fejét komoly sérülés érte.
CHRISTINE: Te jóságos isten!
BERNADETTE: Nem hiszem el. Nem tudom elhinni… Tegnap még olyan boldog volt…
JOHN: A rohadt mocskos állatok!
Thomas és Daniel jön.
THOMAS: Jössz John?
CHRISTINE: Hová? Hová mentek?
DANIEL: Mit gondolsz, hová megyünk?
THOMAS: Szerinted miért kellett Göndörnek meghalnia?
MARY: Semmiért nem kellett meghalnia. A semmiért kellett meghalnia.
THOMAS: Írországért halt meg. Érted Mary? Az Egyesült Ír Köztársaságért!
MARY: Nem igaz! Azért halt meg, mert egyedül volt éjszaka az utcán, és elmebeteg huligánok útjába került. Azért halt meg, mert ebben a városban már senki sem élhet biztonságban.
THOMAS: Vigyázz, hogy mit mondasz a mártírjainkról, Mary Maquire!
MARY: Szóval Göndör mártír lett?
JOHN: Ne fenyegetőzz, Thomas!
BERNADETTE: Fogjátok be! Mindnyájan fogjátok be a szátokat!
THOMAS: Elég volt a gyáva megalázkodásból! Nem tűrünk tovább! Szemet szemért, fogat fogért! Most mi következünk.
MARY: Miért, tudod, kik tették ezt Göndörrel?
THOMAS: Tudom, kik gyilkolják az ír katolikus hazafiakat. Mind egy követ fújnak és mind az ellenségünk.
MARY: Lehet, hogy ezért halt meg Göndör…
BERNADETTE: Gregory! Gregorynak hívták!
MARY: Lehet, hogy ezért halt meg Gregory! Csak mert katolikus volt. S te most bosszút akarsz állni egy ugyanilyen ártatlan srácon, csak azért mert protestáns?
THOMAS: Meg kell őket állítani. Én mindenre felkészültem, (elővesz egy revolvert), és nem fog remegni a kezem, akárhányan jönnek szembe.
BERNADETTE: Gregory ezt nem akarná. Ő nem akart bántani soha senkit. Csak szeretni akart, engem szeretni.
MARY: Úgyhogy jobb, ha tudod Thomas Malloy és te is Daniel, ha most bosszút akartok állni, akkor azt nem Gregoryért teszitek. És nem a katolikusokért! És nem a hazáért!
DANIEL: Thomas, tedd el azt a fegyvert. Talán tényleg nem kellene… ennyire fejjel a falnak. Várjuk meg, amíg a rendőrség…
THOMAS: A rohadt zsaruk is csak ránk vadásznak. Vége a türelmünknek. Eljött a cselekvés ideje. (kirohan)
JOHN: Thomas!
DANIEL: Thomas, várj! (utána mennek)
MARY: Hát nem értitek, hogy az erőszak csak erőszakot szül, és a gyűlölködésre csak gyűlölet a válasz?
No 10. A béke reménye/2.
BERNADETTE: Álmodom
egy szebb világról
Egyszerű kis boldogságról
Szívemben
Szerelem
S a bánat messze jár
Képzeld el, hogy nincs erőszak
Vége minden háborúnak
Szívedben
Nyugalom
Csend és béke vár
HÁROM LÁNY: Senki nem
támad reánk
Bárhol is van szép hazánk
Lelkünk mélyén tiszta fény
A békés remény
BERNADETTE: Istenem,
adj szebb jövőt
Hozz reánk víg esztendőt
Lelkem mélyén tiszta fény
A békés remény
HÁROM LÁNY: Képzeld
el, hogy nincs mért félnünk már
És minden bánat távol jár
BERNADETTE: A
boldogság
Csak minket vár
Miközben szól a dal, a helyszín temetővé változik, a színpad gyászolókkal telik meg. O’Donnell szól a gyülekezethez.
O’DONNELL: Mindenható Atyánk, ki a mennyekben vagy, tekints reánk… vétkesekre! Ma azért gyűltünk egybe, hogy köszönetet mondjunk neked Gregory Ferguson életéért. Jövő héten lett volna huszonegy éves. Isten veled Gregory!
MIND: Istenem
adj szebb jövőt
Hozz reánk víg esztendőt
Lelkünk mélyén tiszta fény
A békés remény
Képzeld el, hogy nem kell félned már
És minden bánat távol jár
Szelíden néz le rád az ég
S a boldogság
Csak téged vár
BERNADETTE: Én hozzá tartozom örökre már…
John és Mary esküvője. A fiatalok izgalommal vegyes szorongással készülődnek életük meghatározó eseményére.
No 11. Az esküvő
MARY: Istenem,
hát ez a nap is eljött
Az esküvőre minden készen áll
Óh, egy lánynak ez a legszebb napja
Jaj, a szívem majd kiszakad már
JOHN: Istenem,
hát ez a nap is eljött
Véget ért az édes ifjúság
Tegnap még a haverokkal ittam
Most kiderül, mi a boldogság
MARY: Istenem,
remélem, nem csalódom
A választásom nem hibázom el
Életemnek ez a legszebb napja
Legyen úgy minden, ahogyan kell
JOHN: Mért
van ez a fura idegesség
Hajt felé és szorongat a vágy
Életemnek ez a legszebb napja
Vagy legalább is így mondják
A zene
folytatódik, a helyszín templom külsőre, majd belsőre vált
O’Donnell atya az oltár előtt fogadja a fiatalokat.
O’DONNELL: Most
azért gyűltünk egybe
Hogy most és mindörökre
Fűzzük immár össze
E két ifjú szívét
A megváltó nevében
Megszentelt kötelékben
Jóban és rosszban
Áldja meg őket az ég
No 13. zene először
JOHN: Kérlek
hát, fogadj el,
Hadd legyek társad
Szent házasságban
Örömben, s bánatban
MARY: Mostantól
hadd legyek
Hű feleséged
Jóban és rosszban melletted
EGYÜTT: Együtt
a sírig, örökké veled
Ez a vágy, mely lelkünkben most lánggal ég
Ez a tűz már sosem hamvad el
Ez az érzés mindörökre megmarad
Mint egy dal, mit nem felejtünk el
Hát fogadd el, e gyűrűvel
Igaz szerelmem
MARY: Légy hát a férjem
JOHN: S te asszonyom örökre már
EGYÜTT: Mostantól,
te és én,
Egy test egy lélek
Tanúnk az oltár és az ég
Hogy szívem most már örökké tiéd
Tanúnk az oltár és az ég
Hogy szívem most már örökké tiéd
O’DONNELL: Drága gyermekeim! Most megtartott házasságtokat megáldom az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza! Most már megcsókolhatjátok egymást!
John és Mary szertartásosan megcsókolják egymást.
MIND: Istenem,
hát ez a nap is eljött
Áldja meg szerelmüket az ég
Teljesüljön szívük minden vágya
Tartson örökké a szent kötelék
Istenem, reméljük, nem csalódnak
A nászi éjre minden készen áll
Egyesül a két szerelmes lélek
Hadd legyen boldog az ifjú pár
Közben a szín változik. Még integetnek mindenkinek, miközben a násznép eltűnik, és ők belépnek egy hotelszobába, készen a nászéjszakára.
JOHN: Nagyon szép ez a hotelszoba. Nem is szoba, ki van írva, hogy nászutas lakosztály. És hogy vigyorgott a fickó, aki felkísért!
MARY: Tényleg nagyon szép.
JOHN: Jók ezek a szekrények.
MARY: Gyönyörűek.
JOHN: Tudod, ez laminált farostlemez. Szerintem jobb, mint az igazi fa. Az utca emberének is minőségi bútor elérhető áron.
Egy pillanatra elakad a beszélgetés. John megnézi a fürdőszobát.
JOHN: Jé, ez a fürdőszoba. Nahát mennyi minden van itt. Szép szappanok kis dobozokban. Majd ne felejtsünk el vinni belőlük az anyádnak. Még zuhanysapka, meg sampon is van. Elintézhetjük az egész karácsonyi bevásárlást itt és most.
MARY: John!
JOHN: Igen, drágám?
John visszajön a hálószobába.
MARY: Nem kéne valami mást elintéznünk? Itt és most…
JOHN: Hát persze, Mary. Persze, hogy... csak egy kicsit túl vagyunk öltözve, nem gondolod?
MARY: Vetkőzzek le?
JOHN: Igen, azt hiszem, úgy szokták... De lehet ruhában is..., csak azt vesszük le, amit feltétlenül szükséges.
MARY: Nézd csak, még ajándékot is kaptunk. Egy üveg pezsgő, meg sütik, meg szőlő.(megnézi az üdvözlőlapot) Ez nekünk szól.
JOHN: (átveszi és olvassa) Sok boldogságot az ifjú párnak!
MARY: Ezek mi vagyunk John! Szép nagy ágy. Vajon hányan fordultak meg már benne?
JOHN: Szerinted mire való ez a hatalmas csíptető?
MARY: Szerintem, hogy megtartsa a nadrág élét.
JOHN: Hogy megtartsa az élét?
MARY: Igen, azt hiszem. Ez a szőlő elég savanyú. A süti meg száraz.
JOHN: Jézusom, ezek mindenre gondolnak, nem? Hát mindenesetre jól jön majd, ha leveszem a nadrágom... Úgy értem, megmarad az éle.
MARY: Egy kicsit furcsa lesz. Hogy először csináljuk. De ugye azért örülsz, hogy vártunk?
JOHN. Persze, hogyne. Különben biztos elkárhoztunk volna és akkor a pokolra jutunk.
MARY: Ne gúnyolódj! Én tisztességes lány vagyok, nem csak annak látszom.
JOHN: Azért most mégis azt kívánom, bár ne ez lenne az első alkalom.
MARY: Tegyünk úgy, mintha nem az lenne. Játsszuk el azt, hogy már évek óta csináljuk, halálosan unod az egészet, és inkább tévét néznél. Én meg azt gondolom, hogy: Jaj, már megint nyaggat! Jobb, ha hanyatt vágom magam, és a Köztársaságra gondolok. És miközben dum-dum… te félszemmel a meccset nézed.
JOHN. Ne mondd ezt Mary! Én sohasem foglak megunni téged.
MARY: Istenem, de utálom, hogy ilyen rendes katolikus lány vagyok és nem gyakorlatoztunk a házasság előtt. Az egész világ hülyére keféli magát, csak mi maradtunk ki a buliból. Vagy legalább is én.
JOHN: Ez most egészen más, Mary. Mi most már férj és feleség vagyunk. Kinyitom a pezsgőt. Vagy ne nyissam? Egy kis szőlőt? Száraz sütit? Mit szeretnél?
No 13. Az első alkalom
MARY: Hát
így vagyunk, itt állunk, rémültnek látszunk
Mért félek tőle, hogy nem lesz jó, elsőre
Hisz nem bűn már, együtt jár, a házassággal
Mért érzem most, hogy elfutnék
Hisz erre vártam, úgy vártam már rég
Mostantól én rád bíztam az életem
Mit őriztem, már úgy elveszteném
Mostantól már birtoklod a testemet
Tiéd vagyok, amíg csak élek én
JOHN: Látható,
hogy nem vagyok egy Casanova
Én is tartok tőle, hogy nem lesz jó, elsőre
Vágyom rá, s a túlzott vágy oly könnyen felsül
Csalódsz-e majd, ha véget ért
Hogy ennyi volt csak, mit vártál, már rég
Nem tudom, hogy hogyan kezdjem el veled
És félek még, hogy félreértenéd
Nem tudom, hogy hogyan közelítselek
Segíts most és mondd, hogy szeretnéd
MARY: Jaj
szívem, a szemérem, még most is gátol
Nem volt még senkim, s nem tudom, hogyan kell
JOHN: Nem számít, édesem, ez most nem számít
EGYÜTT: Ez itt
az első alkalom
És hidd el jó lesz, ez jó lesz nagyon
Kezdjük el, és képzeljük, hogy úgy vagyunk
Régen már, mint férj és feleség
Ölelj át és érints, ahogy jó neked
Szeretném, ha te is szeretnéd
MARY: Látod én könnyezem a boldogságtól
JOHN: Oly szép vagy édes, azt hiszem, nincs más ilyenhát Engedd még, hogy nézzelek, akár egy képet
MARY: Húsból és vérből van e kép
EGYÜTT: Szoríts
magadhoz, a szívem tiéd
Ez a vágy, mely lelkünkben most lánggal ég
Ez a tűz már sosem hamvad el
Ez az érzés mindörökre megmarad
Mint egy dal, mit nem felejtünk el
MARY: Te és én, örökké, már együtt élünk
JOHN: Mint házastársak
MARY: Hű feleség
EGYÜTT: S egy rendes férj
EGYÜTT: Hát
ölelj át, szoríts jól, miénk az éjjel
Ne szégyelljük a szenvedélyt
Érezd hát mélyen szívedben, tüzét
Forrón megölelik egymást.
Érezzük mélyen, szívünkben, tüzét
Közben
elérnek a nászi ágyig, ahol elkezdődnek az ünnepi játékok.
Még szól a zene, amikor megszólal a telefon.
JOHN: Hello, Thomas?… Ez valami nászéjszakai vicc? Jézusom... Komolyan mondod?… Jó, rendben, mindjárt ott leszek.
MARY: Mi van? Hová mész, John?
JOHN: Thomas hívott. Menekülés közben elhagyta a szemüvegét. Be van szarva, hogy kinyírják. El kell vinnem valami biztonságos helyre.
MARY: Szóval Thomas végül is belépett az IRÁ-ba.
JOHN: Igen, Mary. Nem mondtam el, mert nem örültél volna neki.
MARY: Még szép, hogy nem örülök neki! Amit ezek a fickók művelnek, az katasztrófa. Én szeretem annyira a hazámat, mint húsz Thomas, de az isten szerelmére, robbantgatni, ártatlan emberekre lövöldözni, John?
JOHN: Nem én léptem be, úgyhogy légy szíves ne kiabálj velem.
MARY: De ha ide-oda szállítgatod őket, akkor az olyan, mintha az lennél. John, az IRA csupa őrült és elvakult fickóból áll. Isten ments, hogy egyszer ők kerüljenek hatalomra. Semmivel se jobbak, mint ezek a mostaniak.
JOHN: De jobbak, Mary. Nekik igazuk van! Ők az igazságért harcolnak.
MARY: És nem gondolod, hogy minden terrorista meg van győződve erről? Jézusom, ha hallanád, ahogy beszélsz! Még csak pár órája vagyunk házasok, és a férjem máris olyan, mint egy idegen.
JOHN: Én nem vagyok terrorista. Még csak egy paradicsomot sem vágtam soha senkihez... De Thomas a barátom. És most ott van félig vakon, nyomában az üldözőkkel. Segítenem kell.
John távozik. Mary egyedül marad az ágyban. Szomorúan énekli az első alkalom sorait.
MARY: Mint
házastársak,
Hű feleség
S egy rendes férj
Hát ölelj át, szoríts jól, miénk az éjjel
Érezd hát mélyen szívedben…
Változik a kép, Mary eltűnik. Az éjszakai város tele van tűzzel és erőszakkal. Az egész egy lidércnyomás zenében és mozgásban, amin Johnnak keresztül kell jutnia, hogy megtalálja Thomast, aki egy telefonfülkében, védett helyen kucorog.
JOHN: Thomas! Thomas!
THOMAS: John, te vagy az?
JOHN: Én vagyok. Tedd el azt a pisztolyt!
THOMAS: Hála istennek! Tudtam, hogy rád számíthatok.
JOHN: Ha nem tudnád, ma volt az esküvőm. És ez a nászéjszakám, amit sikerült elbasznod!
THOMAS: Tudom, John, sajnálom. De a harcunk most fontosabb.
JOHN: Figyelj, Thomas! Nem vagyok abban a hangulatban, hogy a nemzet sorsáért aggódjak. Csak mondd meg, mit tegyek, aztán hadd menjek vissza a feleségemhez. És soha, soha többé ne kérj tőlem ilyesmit!
THOMAS: Oké. Csak most az egyszer segíts innen kijutnom. Hol hagytad a kocsit?
JOHN: A kordonon kívül.
Thomas egy pisztollyal hadonászva fedezi a menekülést.
JOHN: Alig látsz, szemüveged nincs, de pisztolyod az van. Nem gondolod, hogy ez kissé veszélyes kombináció?
THOMAS: Azért a rendőröket így is felismerem. És az utolsó golyót magamnak tartogatom.
JOHN: Mary szerint katasztrófa, amit műveltek.
THOMAS: A feleséged naiv idealista. Ne érts félre, John, de Mary egyike azoknak, akik szabadságot és igazságot szeretnének, de harcolni nem akarnak érte.
JOHN: És arra nem gondoltál, hogy egyszerűen csak utálja az erőszakot, és sajnálja az ártatlan áldozatokat?
THOMAS: Ez háború, John, és a háborúnak mindig vannak áldozatai. Én nem akarok meghalni, de kész vagyok az életemet is feláldozni a győzelmünkért. És inkább állva halok meg, minthogy térden állva éljek!
No 14. Nem élek térden állva
THOMAS: Itt, aki
térden áll
S mindent feladott már
Nem én vagyok
És hogyha hív a hazám
Mert szüksége van rám
Fegyvert fogok
És amíg ver a szívem
Amíg lélegzem
Nem alkuszom
Semmi sem téríthet el
És ha életem kell
Meg is halok
A férgek csúsznak lenn a földön
Szabadságom holtig őrzöm
Nincs erő, mely térdre kényszerít
Gyáva népnek nincs hazája
Nem léphetünk többé hátra
Itt már csak az elszántság segít
Népem és nemzetem
Érte küzdenem
Szívem joga
És amit vállalnom kell
Soha nem adom fel
Nem én, soha
Elég volt az árulásból
Gerinctelen megalkuvásból
Béketűrők többé nem leszünk
Nincsen más, csak egy igazság
Egy a zászlónk, egy az ország
Egységben erős lesz nemzetünk
Itt csak a küzdelem
Csak a harc segít
Nem a csoda
Ez itt az én hazám
Soha nem adom fel
Nem én, soha
Christine és Mary jönnek. Christine babakocsit tol. Christine kezében és a babakocsi alján is csomagok.
CHRISTINE: Ez az utolsó napom, Mary. Franknek és nekem ez az utolsó rohadt napunk ebben az átokverte országban. Aztán felszállunk a hajóra, és irány az új világ.
MARY: És a gyerekkel mi lesz?
CHRISTINE: Ki tudja? Talán meg se mondjuk majd neki, hogy itt született. De biztos hálás lesz, hogy elvisszük innen. Istenem, milyen az élet! Mindannyian elmegyünk. Mi Amerikába, ti meg Angliába.
MARY: Csak el ne kiabáld! Lehet, hogy Johnnak nem sikerül a próbajáték.
CHRISTINE: Az, ki van zárva! Nála jobb focista nem lépett pályára Puskás óta.
MARY: Alig tudom elhinni, hogy az Angol Ligában lesz próbajátéka.
CHRISTINE: Sztár lesz a férjedből, Mary. Bujkálhatsz a pletykalapok kíváncsi riporterei elől.
MARY: Tudod, hogy Amerikában sem fenékig tejfel? Ott sem imádják az idegeneket.
CHRISTINE: Az íreket mindenhol szeretik. Szeretik a zenénket, a táncainkat, s a világraszóló tehetségeinket. Az írek csak Írországban gyűlölik egymást. Hát az én gyerekem nem lesz ennek az őrületnek az áldozata.
Váratlanul nők csoportjába ütköznek, akik fokozatosan körülveszik őket.
1. NŐ: Juj, de édes ez a kisbaba. Kisfiú vagy kislány?
CHRISTINE: Kisfiú.
2. NŐ: Eszem a szívét. De gyönyörű kis pofija van.
3. NŐ: Büszke lehetsz erre a gyerekre.
CHRISTINE: Az is vagyok.
4. NŐ: Gyarapodik a nemzet. Remélem igazi ír hazafit nevelsz belőle.
5. NŐ: És ki az apja ennek a kis tündérbogárnak?
CHRISTINE: Mi közük hozzá? Hagyják békén!
1. NŐ: Hogyhogy mi közünk hozzá! Mi a Katolikus Ír Édesanyák Szövetségének tagjai vagyunk!
2. NŐ: És felelősséget érzünk minden ír gyermekért.
CHRISTINE: Ne fárasszák magukat hölgyeim. Ezt a gyereket én hoztam a világra. A felelősség is az enyém.
3. NŐ: Tudjátok, ki ez? Ez az a Christine Warner, aki azzal a Goldland fiúval állt össze. Nincsenek is összeházasodva.
MIND: Fúj!
4. NŐ: Ez meg itt a zabigyereke!
MIND: Fúj!
5. NŐ: Micsoda szégyen!
MIND: Fúj!
1. NŐ: Mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő, Christine Warner? Kinek az oldalán áll majd?
CHRISTINE: Ha rajtam múlik, senkién.
2. NŐ: Írnek született, és ha felnő, el kell döntenie, hogy miért harcol. Ez itt a történelmi hagyomány.
CHRISTINE: Kedves hölgyeim, szarok a hagyományukra. Meddig tart még ez az acsarkodás?
1. NŐ: Mi nem acsarkodunk, mi azért küzdünk, hogy létrejöjjön az Egyesült Ír Köztársaság.
2. NŐ: Te meg elfajzottál és még szaporítod is ezeket a nemzetárulókat. Rendes katolikus lánynak születtél, Christine Warner, és mi lett belőled?
3. NŐ: Hazátlan ribanc.
MIND: Fúj!
1. NŐ: Erkölcsi métely.
MIND: Fúj!
2. NÓ: Kurva.
4. és 5. NŐ: Hazaáruló!
MIND: Fúj, fúj, fúj!
A nők távoznak, de Christine még utánuk kiabál.
CHRISTINE: Az ilyenek miatt nem lehet élni ebben az országban. Szerencsétlen, sipákoló kiszáradt banyák. Ha majd milliókat kerestem az Államokban, visszajövök, és megveszem az egész utcátokat, és kurvára kilakoltatlak benneteket.
Frank jön.
FRANK: Ne tartsd magad vissza Chrissie! Mondd csak meg a magadét!
CHRISTINE: Ezek a frusztrált banyák mindenhol kavarják a szart.
FRANK: Már felküldtem a csomagjainkat a hajóra, Christine. Pontosabban a te csomagjaidat, mert 95 százaléka annak a kacatnak, amit viszünk, a tiéd. Lehet, hogy butikot nyitsz, ahogy megérkeztünk? Oridzsinel ájris cuccok, egyenesen az édes anyaországból. Hát úgy néz ki mindannyian elmegyünk. De neked azért nehéz lesz, Mary. Szereted Írországot, itt az otthonod, most meg Johnnal nekivágsz a világnak...
MARY: Anglia nincs olyan messze, és különben is, Liverpoolban több az ír, mint az angol.
FRANK: Mi tényleg mindenhol ott vagyunk. Jól szét vagyunk szóródva ebben a világban.
MARY: Az ember mindig azt gondolja, máshol talán boldogabb az élet. De nagyon fogtok hiányozni Christine... (összeölelkeznek)
Időközben a kikötőhöz értek, a kikötő tele van emigránsokkal, akik éppen szállnak fel az Amerikába induló hajóra.
CHRISTINE: Ti is nekünk. De majd meglátogattok, ugye? Találkozunk, mondjuk, New Yorkban..., vagy Los Angelesben ... és majd elmegyünk együtt a Disneylandbe…
MARY: Hát isten veletek. Christine, Isten veletek! Vigyázz, lejön a szemfestéked!
No 16. Búcsú Isten országától
FRANK ÉS CHRISTINE:
Búcsúzúnk
Isten országától
Mert már nincs remény, hogy békés lesz e táj
Félünk már, ha nem megyünk
Vádol majd a gyermekünk
Hogy mért nem máshol hoztuk őt világra
Hol nincs ily bánat, s nincs gyűlölködés
Az élet hol nem ily nehéz
Sorsunk nemcsak szenvedés
MINDENKI: Már nincs
helyünk itt Isten országában
Vélünk mostohán bánt édes szép hazánk
Mert az ősi viszály, amit menteni kár
Sose hagyta, hogy félelem nélkül békén éljünk
De az annyira fáj, hogy az otthoni táj
Csak egy emlék lesz, mit a szívünk mélyén őrzünk
FRANK ÉS CHRISTINE:
Elválunk Isten országától
És a tengeren túl vár az új hazánk
Fájó szívvel indulunk
Könnyes szemmel búcsúzunk
A színpad megtelik lelkes fiatal focistával, köztük John és Daniel. Az első osztályú csapat tart próbajátékot. A jelenet emlékeztet a darab elejére, afféle futballt ünneplő tánc. Három hivatalos külsejű férfi nézi a játékot és jegyzetel.
No 17. A próbajáték
JOHN: Istenem,
remélem, nem hibázom
Jó vagyok, s ez nemcsak vélemény
Mint kés a vajban, úgy megyek előre
Most bizonyítom, ki vagyok én
MIND: Istenem,
remélem, nem hibázom
Jó vagyok, s ez nemcsak vélemény
Mint kés a vajban, úgy megyek előre
Most bizonyítom, ki vagyok én
DANIEL: Te, figyelj John! Minket néznek, felírták a számodat.
JOHN: Nagyon megy a játék, tutira bent vagyok.
DANIEL: O’Donnell atya azt mondta, ott voltak a három utolsó meccsen. Bár lehet, hogy miattam...
JOHN: De szép is lenne, ha mindketten bejutnánk, akkor a miénk a világ!
Mary integet. A két hivatalos úr elindul John és Daniel felé.
DANIEL: Figyelj John, jönnek, idejönnek!
JOHN: Nyugi, fafej, csak nyugi!
JOHN: Óh
öregem, kapd ki, milyen szép kis csel
Csúcs vagyok én, igazi király, írjuk fel:
Center a válogatottban!
Ez itt a pillanat
A pálya most szabad!
MARY: Gyerünk John, mutasd meg nekik, mit tudsz!
JOHN: John Kelly lő, góóól!
Két hivatalos kinézetű férfi odamegy John-hoz.
1. NYOMOZÓ: John Kelly?
JOHN: Én vagyok, uram! John Kelly, uram!
2. NYOMOZÓ: Fáradjon velünk uram!
JOHN: Alapjában véve csatár, de középpályásnak sem utolsó. És hátvédként is megállom a helyem.
DANIEL: Én meg Daniel Gillen vagyok, ha esetleg érdekelné önöket.
1. NYOMOZÓ: (megmutatja az igazolványát) Rendőrség!
DANIEL: Daniel Gillent mondtam volna? Bocsánat, valamit félreértettem, az nem én vagyok, még csak nem is ismerem a fickót. És tegnapelőtt, amikor kirámolták azt az autót, ezredes úr, én a barátnőmnél voltam, bármikor igazolja.
2. NYOMOZÓ: Legyen szíves velünk jönni!
Kimennek
a stadion elé. Eközben O’Donnell Atya és Mary közeledik izgatottan.
Mary John nyakába borul.
MARY: John! Fantasztikus voltál, édesem, úgy örülök, hogy sikerült.
O’DONNELL: John, John! Tudtam, hogy így lesz! Van Isten! Nem mintha valaha is kételkedtem volna benne. Itt vannak a ligától, és le akarnak szerződtetni, John. Igazi, profi szerződést ajánlanak. Most aztán megindulhatsz a pályán!
1. NYOMOZÓ: Az még odébb van, Atyám.
O’DONNELL: Micsoda? Ez a srác igazi futballista. Profi lesz belőle!
1. NYOMOZÓ: John Kelly, letartóztatom. Ön tettestársa volt egy Thomas Malloy nevű IRA terroristának.
John kábultan hátrál.
JOHN: Óh ne! Kérem, ne! Esküszöm, nem csináltam semmit!
1. NYOMOZÓ: Jön, vagy megbilincseljük?
O’DONNELL: Egy pillanat, uraim! Én ismerem ezt a fiút. Kezeskedem érte. Mibe keveredtél John?
JOHN: Nem tettem semmi rosszat, Atyám... csak segítettem egy barátomnak, ez minden.
2. NYOMOZÓ: Segítséget nyújtott egy ismert terrorista meneküléséhez.
O’DONNELL: Jézusom, John! Thomas Malloy? Ez igaz? Tönkretetted az életedet.
1. NYOMOZÓ: Indulás!
JOHN: Nem, ez nem igaz! Thomas bajban volt. Elvesztette a szemüvegét... Kérem... épp most nősültem. Mondd meg nekik Mary!
MARY: Csak egy barátjának próbált segíteni. És éppen a nászéjszakánkon…
A nyomozók megragadják Johnt.
2. NYOMOZÓ: Gyerünk, Kelly, mozogjon!
MARY: Ne! Nem vihetik el csak úgy... John! (halkan) Már el akartam mondani ... Gyereket várok.
No 17/a. A börtön
JOHN: Térden
csúszom, végét járom
Senki nem segít
Nem vétkeztem, bűnöm sincs, hát
Mért történt ez így
Nem szabad sírnom, le kell ezt gyűrnöm és bátran végig bírnom
Elveszett minden, de nekem innen is fel kell végül állnom
Földre küldött most a sors, fejem is kóvályog
Hinnem kell, hogy túlélem, nem adom fel, az igazság győzni fog
A fegyencek vészjóslóan körülveszik Johnt.
1. RAB: Szóval, te csak egy focista vagy?
JOHN: Igen.
1. RAB: Semmi politika?
JOHN: Mondom, hogy focista vagyok. És profi leszek.
1. RAB: Egy politikai fogoly vagy haver, és ha valaha kikerülsz innen, akkor egy volt politikai fogoly leszel.
JOHN: Nem igaz! Nekem nem is kellene itt lennem!
2. RAB: Miért, nekünk igen?
JOHN: Jaj, nem! Úgy értem ... most nősültem.
2. RAB: Majd láthatod, a dróthálón keresztül.
1. RAB: Ha egyáltalán eljön.
3. RAB: Ki vagy te? Melyik csoportunkba tartozol?!
JOHN: Mondtam, hogy futballista vagyok.
3. RAB: Ide senkit sem zárnak be azért, mert a labdával játszott.
JOHN: Csak segítettem egy barátomnak. Ez minden.
1. RAB: Na látod! Mostantól mi vagyunk a barátaid.
JOHN: Nem is ismerlek benneteket.
2. RAB: Lesz rá időd, hogy megismerj.
3. RAB: Mire kikerülsz innen, már közénk tartozol.
No. 18. Sittre vágva
RABOK: Vége a
dalnak, csillagod lezuhant,
Téged is elnyel a kaptár
Egy vagy a sorban, mindened odavan
Súlyos ítéletet kaptál
A szép álmoknak vége, rámentél a jégre
Kaphatsz kötelet meg egy nagy szöget
Pünkösdi királyságod véget ért
A játéknak befellegzett, a bíró már kizárt, elintézett
Börtönben vagy, minden társad éppúgy rab
Nézd, bennünk bíznod kell, ÉBREDJ FEL
Nincs más esély, együtt kell, hogy működjél
Benn vagy a sitten, itt nincsen kegyelem
Még az erősek is félnek
Zár van az ajtón, rácsok az ablakon
Durva, kemény itt az élet
Az önállóság tiltott, nincsen többé titkod
Bármikor dönthető bábú vagy
Cellád mélyén mostantól hozzánk tartozol
Tőlünk félj, minket kérj, nincsen más esély, hogy túléljed
Itt bárhogy fáj, csak mi állunk melléd már
Meglapulás itt a szokás
Gyűlölnöd kell, erre megtanít a hely
Bent vagy a sitten, itt irgalom nincsen,
Hát jobb, ha behúzod a farkad
A társadalom kivetett, csak a gyűlölet
Az, ami életben tarthat
Most hát bent vagy a sitten és kinn rekedt minden
Mi jót adott eddig az élet
Lezárt ez a tér, csak a gyűlölet él, és a
Bosszúra készül a lélek
Benn vagy a sitten, itt nincsen kegyelem
Még az erősek is félnek
ŐR: Elítéltek sorakozó! John Kelly beszélőre!
John és Mary egy asztal két oldalán ülnek, amit drótháló választ el. Mary pocakja már jócskán domborodik.
MARY: Már nincsen sok hátra, az orvos szerint még két hét, de igazából bármikor jöhet. Már alig várom. Még meg sem született, de már futballozik. Iszonyú nagyokat rúg, pedig azt se tudja, hol a kapu. És a melleim akkorák, mint két focilabda...
Johnt kellemetlenül érinti a foci említése. Mary próbálta fenntartani a beszélgetést, de kifogytak a témából. John kezd beszélni, nagyon keserűen.
JOHN: Sajnálom ezt a szerencsétlen kis kölyköt.
MARY: Hogy érted ezt?
JOHN: Ahogy mondtam. Szerencsétlen kis kölyök, hogy ide születik, ebbe a rohadt világba. Találhatott volna jobb helyet magának.
MARY: Hogy mondhatsz ilyet, John.
JOHN: Ez az igazság.
MARY: Ez a gyerek szerelemből születik, John, a mi szerelmünkből, és mindent megteszünk érte, hogy boldog legyen. Mert mi szeretjük egymást és ez mindennél fontosabb.
JOHN: Ó persze, a szeretet! Az anyám és az apám is szerették egymást, és mi is szeretjük egymást, de ettől még engem simán sittre vágtak.
MARY: Azért vagy itt, John, mert hagytad magad behülyíteni, és képes voltál a nászéjszakánkon akciózni egy született bajkeverővel.
JOHN: Thomas a barátom.
MARY: Igen? A te Thomas barátod vígan éli világát. Látták a kocsmában. Játssza a piszkos kis játékait, de eszébe sem jut, hogy meglátogasson. Kaptál tőle üzenetet? Ugye, hogy nem. Okos fiú, elkerüli a börtönt.
John nem tud mit felelni, csak bámul. Mary megbánja a szemrehányó hangnemet.
MARY: Nézd, ez nem lesz mindig így. Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgok. Nemsokára megszületik a gyerekünk.
JOHN: És egy olyan ország polgára lesz, ahol a legaljasabb emberi ösztönöket korbácsolják fel a nép szent vezérei.
MARY: Úgy tudtam, nem politizálsz.
JOHN: Hát most már politizálok.
Maryt feldúlják John keserű szavai. Indulni készül.
MARY: Akkor hát... találkozunk a jövő héten. Ha nem jönnék, az azt jelenti, hogy megérkezett a fiad.
JOHN: Mondd meg neki…, hogy sajnálom.
No 18a.
JOHN: Sajnálom,
sajnálom…,
Óh Mary, úgy sajnálom
Nem tudja folytatni, majdnem elsírja magát. Mary visszarohan és a dróthálón összeér a kezük.
ŐR: El a kezekkel! Tilos az érintés!
Mary végül távozik. John egyedül marad. Gyereksírás hallatszik.
Mary otthon gyermekével. Bernadette látogatóba jött.
BERNADETTE: Nem tudom, miről beszélsz. Ragyogóan nézel ki. Szinte sugárzol.
MARY: Szép tőled, hogy vígasztalsz. Én megrémülök, amikor meglátom magam a tükörben.
BERNADETTE: De azért jól megvagy, ugye? Nincs semmi baj?
MARY: Hát, ahhoz képest, hogy nincs egy vasam se, a férjem börtönben, szaggat a derekam, hullik a hajam, egész jól elvagyok huszonnégyórás szolgálatban egy anyagcsere automata mellett. De ő hál’istennek tökéletesen működik.
Gyengéden megcsókolja a babát. Daniel jön, laza eleganciával, mint egy sikeres üzletember.
BERNADETTE: Majd én nyitom!
DANIEL: Csók Bernadette, hello Mary, igaz a hír? Úgy hallottam, Johnnak fia született. Hát gratulálok, ez nem semmi. Le a kalappal, Mary, bátor nő vagy..., és gyönyörű... hogy csinálod ezt? Jobb a formád, mint lánykorodban. Ha van valami, amit mindig irigyeltem Johntól, akkor az... hmmm... remélem, nem érted félre…
MARY: Nem kell a púder, Daniel, de örülök, hogy látlak.
DANIEL: Hát még én..., és frankón, milyen gyönyörű ez a baba. Igazán sportos kis bajnokpalánta. Megfoghatom egy pillanatra?
MARY: Hát persze, csak vigyázz a fejére!
DANIEL: Figyelj csak, te kis Kelly... hogy is hívják?
MARY: Patrick. Sean Patrick Kelly.
Daniel magasra emeli a gyereket, és forgatja.
DANIEL: Szép. Szép neve van. Jól hangzik majd: Pat Kelly elhúz a szélen, beadás, egy kényszerítő passz, megint Pat Kellynél a labda, egy csel, még egy csel, átjátssza magát a védelmen aztán Pat Kelly lő és góól! Baj van, Mary. Ereszt a feje a gyereknek.
MARY: Éppen figyelmeztetni akartalak, hogy nemrég evett.
Bernadette elveszi tőle a gyereket, és látjuk, hogy a szép öltönyön hatalmas folt. Mary egy rongyot nyújt Danielnek.
BERNADETTE: Na, téged jól lehányt a jövendő bajnoka.
MARY: Úgy látszik, még nem rajong a fociért.
DANIEL: Ugyan már, csak kibukott belőle a fölösleg.
BERNADETTE: Majd én tisztába teszem. (kimegy a gyerekkel)
DANIEL: Hát ezért az öltönyért történetesen elég sokat fizettem.
MARY: Látom Daniel, megy az üzlet. Csak nehogy te is a börtönben végezd!
DANIEL: Kiszálltam a drogból, Mary. Én most már sínen vagyok. Rájöttem, hogy a kákán is lehet csomót keresni.
MARY: Kákán csomót keresni?
DANIEL: Frankón. Csak olcsón kell venni és drágán eladni.
MARY: Nem vagyok vicces hangulatban.
DANIEL: Figyelj, Mary, tudom, hogy elég rosszul állsz most, hogy John a sitten van, és remélem, nem bántalak meg ezzel a kis baráti segítséggel.
Daniel egy pénzzel megrakott borítékot nyújt Marynek.
MARY: Nem, ne haragudj, ezt nem fogadhatom el.
DANIEL: Miért? Nem is az enyém.
MARY: Nincs szükségem rá, Daniel. Különben is, John hamarosan kiszabadul.
DANIEL: Ugyan, Mary. Évekig benn tarthatják.
MARY: Köszönöm, de majd csak megleszek valahogy.
DANIEL: Azért itt hagyom.
BERNADETTE: Elaludt!
DANIEL: De remélem, igazad lesz, Johnt nemsokára kiengedik, és irány Liverpool! Az új élet! (átöleli Maryt) Ő igazán frankó tisztességes srác, remélem, boldogok lesztek még egyszer...
A színfalak mögött dulakodás és Bernadette kiáltása hallatszik, és három maszkos fegyveres ront be. Egyikük Thomas.
MARY: Az Isten szerelmére, mit akartok tőlünk? … Takarodjatok a házamból.
THOMAS: Magától semmit, Kelly asszony. A férje a mozgalmunk hőse.
Mary felismeri Thomast.
MARY: Thomas Malloy! Jobb, ha leveszed azt a hülye maszkot, mindenki látja, hogy te vagy az. Ott van alatta a szemüveged.
THOMAS: (leveszi a maszkját) Ezt a mocskos disznót keressük. Daniel Gillen! Hazaárulás vádjában bűnösnek találtattál.
DANIEL: (döbbenten) Miről beszélsz? Thomas, te nem vagy normális.
THOMAS: Egyedül te tudtad, hogy John Kelly segített nekem a szökésben azon az estén.
MARY: Én is tudtam, Thomas!
THOMAS: Azt az álláspontot fogadtuk el, hogy te nem adtad volna fel a saját férjedet. Tehát Daniel Gillen az áruló, ő súgta be John Kellyt.
DANIEL: Ez nem igaz! Esküszöm az életemre. De miért is tettem volna? John a barátom.
THOMAS: Züllött alak vagy Gillen, mindig is az voltál. Tolvaj és drogkereskedő, mindenki tudja, még a rendőrség is. Lebuktál Gillen, és üzletet ajánlottak neked. Rohadt kis fizetett besúgó lett belőled!
DANIEL: Ez hazugság. Én sohasem buktam le.
MARY: (csalódottan) Jaj, Daniel. Szóval innen van az a pénz.
DANIEL: Ne hidd el Mary! Nem igaz!
THOMAS: Egy hazafi szabadságát áldoztad fel a saját érdekedben. Daniel Gillen! Az ítélet: golyó a térdedbe, és azonnal végrehajtandó!
DANIEL: Te be vagy kattanva, frankón!
MARY: Ne csináld ezt, Thomas, ennek semmi értelme. Ez őrület, gyerekkorotok óta ismeritek egymást...
DANIEL: Na, ebből elég volt. Én elmegyek...
THOMAS: Nem mész sehova, Daniel!
Revolvert
húz elő és térden lövi Danielt.
Daniel felordít és összeesik. Bernadette berohan.
MARY: (nekitámad) Mit tettél, Thomas? Mit tettél? Úristen, mi lett belőled, egy rohadt terrorista!
„A HŐSÜNK LÉP ELŐ, ÉS VÉDHETETLEN LŐ”
Daniel döntőbeli dicsőséges pillanatát látjuk. A játéknak vége.
THOMAS: Ez háború, Mary. És ha a szabadságért harcolsz, nem válogathatsz az eszközökben! És még hosszú az út a győzelemig. És Daniel ami téged illet, most egy életre megtanultad, hogy így jár minden áruló!
Társaival együtt távozik.
BERNADETTE: Hívom a mentőket!
MARY: (betakarja és karjába veszi Danielt.) Óh Istenem, könyörülj rajtunk! Ha ez az, amiért harcolunk, én már nem akarok győzni.
No 19. Én nem küzdök tovább
MARY: A
lelkem sír, hogy látnom kell, az igazság hogy torzul el
És a legszentebb szándék, csak hatalmi játék
A nép nevében sújt a kard, de hol van itt a nép
Ha elvadul a küzdelem, mi vár még ránk ezután
Hiszen nem lesz itt törvény, csak jelszó és önkény
Kit nem vakít az indulat, az győzni nem kíván
Hisz oly sok itt a gyűlölet, és nincs, ki békét teremt
Örök rút viszály, legyen vége már
Ha ennyi áldozattal jár, én nem küzdök tovább
A fájdalmat, mely bennünk él, az erőszak nem oldja fel
Széthull a nemzet, hol egyik sem enged
És önmagát emészti fel, ha nincs megegyezés
Árulás, üldözés, ősi gyűlölködés
És a múlttal nincs, aki szembenéz
A lelkem sír a nemzetért, de győzni nem kíván
Itt győzni nem kíván
A börtön kapuja előtt Mary várja Johnt. Mary gyerekkocsit tol. John jelenik meg a kapuban. Összeölelkeznek.
MARY: Istenem, olyan sápadt vagy! De végre szabad! Mindent újra kezdhetünk.
JOHN: A látható rácsok világából visszatértem a láthatatlan rácsok világába.
MARY: Szörnyű lehetett odabent. Felejtsük el, mint egy rossz álmot. Ez a valóság. A fiad, Sean Patrick Kelly. Anyád azt mondja, pont olyan, mint te voltál. Itt az ideje, hogy az apja legyél!
JOHN: És mire tanítsam? Farkast neveljek belőle vagy bárányt? Egyszer majd neki is felteszik a kérdést: Melyik oldalon állsz? Kihez tartozol?
MARY: Nem számít, John, hidd el, nem számít, én már tudom… Nincs különbség, az emberek mindenhol egyformák. Enni szeretnek, meg inni. Ölelni, szórakozni, és aludni. És örülnek, ha békén hagyják őket. Mért ne élhetnénk mi is normális, hétköznapi életet. Ép és egészséges vagy. Nem úgy, mint szegény Daniel. Tudod, mi történt vele.
JOHN: Tudom.
MARY: Háromszor műtötték, de nem tudták rendbe hozni. Lehet, hogy béna marad egész életére.
JOHN: Mary figyelj rám! El kell intéznem valamit. Jobb ezen minél hamarabb túlesni. Menjetek haza a gyerekkel, és nemsokára én is megyek.
MARY: Az isten szerelmére, John, hová akarsz menni? Gyere haza velünk! Átrendeztem a lakást, kicseréltem a konyhabútort.
JOHN: Nézd, itt ez a fénykép. A Csapatról. Ezt megőriztem. A bajnok csapat... Tudom, hogy senki sem fog emlékezni rá, de azért szeretném, ha Patrick tudná, hogy én lőttem a győztes gólt...
MARY: Mire készülsz, John? A nászéjszakánkon is elmentél. Mi lehet most fontosabb, mint a családod, a gyereked?
JOHN: Semmi se fontosabb. De ezzel tartozom a csapatnak és Göndör emlékének.
21. zene: Hozzád tartozom
JOHN: Oly
sokáig voltam egyedül
S volt időm, hogy átgondoljam
Hol hibáztam el, már látom én
Felnőttem és itt a gyermekem
Ha úgy érezném, őt érhetné
Bármilyen veszély, megvédeném
De megteszem, mit tennem kell
Már többé nem hibázom el
Óh jól tudom, hogy nem lehet már más választásom
Kérlek, Mary, hidd el, te vagy az
Ki jóban-rosszban párom voltál
Ki boldoggá tesz majd, ha újra vár
Én hozzád tartozom örökre már
MARY: Felnőttél
és otthon a helyed
Félek most, hogy megváltoztál
Mit tegyek, hogy hallgass végre rám
JOHN: El
kell mennem, Mary, kedvesem
Nemsokára visszatérek
S úgy ölellek majd, mint hajdanán.
MARY: De
mért hagynál most újra el
Mért titkolod, mit tervezel
Mért hiszed, hogy nincs neked már más választásod
JOHN: Meg
kell tennem azt, mit követel
Az esküm és a tisztességem
Más megoldást szívem nem talál
De hozzád tartozom örökre már
MARY: Úgy félek én, hogy nem tér vissza már
A zenekari rész alatt a díszlet zsúfolt kocsmára változik. Thomas a pultnál két nő társaságában osztja az észt.
THOMAS: Higgyétek el, bennem bízhattok, én mindig tudom, honnan fúj a szél. Nem azért mondom, de elég kemény fickó vagyok, és benne voltam néhány legendás akcióban. Vadásztak is rám, persze, éveken keresztül hajtottak utánam a zsaruk, de soha nem tudtak elkapni. Más szerencsétlen srácok meg alig csináltak valamit, aztán éveket húztak le a sitten…
Miközben beszélt, John megjelent, a kocsma közönsége elhúzódik.
JOHN: Rólam beszélsz?
THOMAS: Isten hozott, John! Hallottam, hogy téged is kiengedtek végre. Ez fantasztikusan jó hír. Hé, emberek! Ez itt John Kelly, a legjobb barátom, az ír nemzeti mozgalom hőse!
MIND: Éljen, éljen... voááá!
JOHN: Tudod, miért jöttem ide, Thomas?
THOMAS: Tudnom kéne?
JOHN: Figyeltünk téged, onnan a rács mögül, és csodálkoztunk, hogy sohasem kaptak el.
THOMAS: Talán, mert okosabb vagyok nálatok.
JOHN: Ebben nem kételkedem. De nem ez az igazság.
THOMAS: Hanem mi?
JOHN: Az igazság az, Thomas Malloy, hogy megmentettem az életed, és te hálából tönkretetted az enyémet.. Szép munka volt, gratulálok.
THOMAS: Ki találta ki ezt az őrültséget? Gyere ülj le, igyunk egyet és beszéljük meg.
JOHN: Nincs mit megbeszélni. Volt időnk odabent. Összeraktuk a mozaikot. Áruló vagy Thomas Malloy, és kimondtuk rád az ítéletet.
Előveszi a pisztolyát és Thomasra szegezi A közönség rémülten spriccel kifelé.
THOMAS: Nyugalom, John, csak nyugalom. A barátod vagyok!
JOHN: Daniel is a barátod volt. És azért nyomorítottad meg, hogy eltereld a gyanút magadról.
THOMAS: Ugyan már! Daniel egy rohadt kis kábítószerügynök, aki eltüntette a rábízott anyagot. Átvert minket, John, azt hittük, hogy nekünk dolgozik, miközben a mi vérünkön szedte meg magát.
JOHN: Daniel sohasem árulta volna el a barátait. Aki elárult, az te voltál Thomas!
THOMAS: Na jó, John, figyelj. Figyelj nagyon és tedd el azt a fegyvert, mert még véletlenül elsül. Fogd fel úgy, hogy csak segítettem. Segítettem! Hogy megtaláld a helyed. Ott legyél, ahol lenned kell. Én a Köztársaság katonája vagyok, és most már te is az vagy… Figyelj! Mindent, ami tettem, csak a hazámért tettem.
John leengedi a kezét.
JOHN: Úgy látszik igaz, hogy a hazaszeretet a gazemberek végső mentsége. Mondd Thomas, besúgó is hazaszeretetből lettél?
THOMAS: Stratégiai döntés volt. Semmi személyes. Amikor elkaptak, egyezséget ajánlottak, és a Köztársaságnak az én szabadságom többet ért, mint a tiéd. De átvertem őket. Látszólag együttműködtem velük. De mindig az ügyet szolgáltam.
JOHN: Thomas! Az ítéletet meghozták és engem bíztak meg a végrehajtással!
THOMAS: Elment az eszed? Le akarsz lőni? Te, a legjobb barátom? Akiből én csináltam legendát?
JOHN: Nem kértelek rá. Én nem akartam hős lenni, csak szerettem volna egy jó csapatban focizni…
THOMAS: Semmit sem értesz, John. Te egy egyszerű ír srác vagy, aki még most sem érti, mi történt vele. Menj csak haza a kis feleségedhez, az édes kis gyerekedhez és majd szólunk, ha szükségünk lesz rád. És neveld tisztességre a fiad, mert, ha felnő, ő is a mi katonánk lesz.
JOHN: Nem, azt nem... A fiamat nem hagyom! (újra felemeli fegyvert) Az én életem tönkretettétek, de a fiamat nem hagyom.
THOMAS: Remeg a kezed, John Kelly. Tévedtek, akik rád bízták a feladatot. És remélem tudod, ha meghúzod a ravaszt, élve nem jutsz haza.
JOHN: Thomas, te, te mit tennél a helyemben?
THOMAS: Én, ha parancsot kapok, hogy lőjek, akkor én lövök.
Hosszú
csönd... azután lövés… Thomas holtan esik össze
John eldobja a fegyvert és kiér az utcára, ugyanott van, ahol a történetünk
kezdődött.
John jön előre az utcán, de a környezet most csupa veszély. John érzi, hogy valahonnan lesnek rá, majd egyszerre csak váratlanul megjelenik a mellén egy kis piros gomb, egy fegyver célkeresztjében áll, a lövés eldördül.
MARY: Senki nem tudja pontosan mi történt azon az estén. A rendőrségi vizsgálat évekig tartott. Nem tudták kideríteni, ki lőtte le John Kelly-t a férjemet. Van, aki azt állítja, hogy John a börtönben az IRA belső elhárításának tagja lett és miután Thomas lelepleződött, azt a feladatot kapta, hogy végezzen vele. Mások azt mondják, hogy Johnt csak felhasználták, aztán tőle is megszabadultak. Azt hiszem, soha nem fog kiderülni az igazság.
Patrick szalad be lelkesen, egy fényképpel a kezében. Lehet vagy 8-10 éves.
PATRICK: Nézd, Anya, megvan! Megtaláltam! Megvan a fénykép, amit annyira kerestünk, amikor arról a bajnokságról meséltél. Ugye, ez az?
Kezébe veszi a fényképet.
MARY: Igen, Patrick, ez az. Nézd, itt van Apa! Megismered, ugye? Tudod, Pat: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csapat, s bár kezdetben úgy tűnt, hogy nincs sok esélyük, végül mégiscsak megnyerték a bajnokságot.
PATRICK: Igaz, hogy Apa volt a legjobb focista abban a csapatban?
MARY: Bizony Pat. Ő igazi nagy tehetség volt. De ami még ennél is fontosabb, apád nagyon szeretett téged, Patrick. és azt gondolta, hogy te még nála is jobb játékos leszel. Na menj és szedd össze a cuccodat, nehogy lekésd a meccset.
Patrick kimegy, Mary nézi a fényképet.
MARY: Hát igen. Volt egyszer egy csapat. A területi bajnokság győztesei… Gregory Ferguson, halott...
Ahogy kimondja, Göndör eltűnik a képről.
MARY: Daniel Gillen. Örökre megbénult.
Daniel képe is eltűnik.
MARY: Thomas Malloy. Halott.
Thomas is elhalványul.
MARY: Frank Goldland. Soha többé nem jött vissza.
Frank arca is eltűnik.
MARY: John Kelly, a gyermekem apja. Már csak az én szívemben él.
Mind az öt játékos eltűnik és a fénykép is elhalványul.
MARY: Egyedül maradtam a fiammal… Bernadette is egyedül él, Christine a világ másik végén. Egy egész nemzedéket megfosztottak attól az élettől, amire születtünk, és amit megérdemeltünk volna...
Focizene indul és O’Donnell Atya érkezik egy csapat lelkes kissráccal, kezében focilabda.
O’DONNELL: Hol van az a Patrick Kelly?
PATRICK: (beszalad) Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Kapd össze magad és igyekezz, mert ma nagy napod lesz!
PATRICK: Igenis, O’Donnell Atya!
O’DONNELL: Az édesanyád azt állítja, hogy örökölted apád tehetségét.
PATRICK: Az apám, az nagyon jó fej volt, de én még nála is jobb vagyok.
O’DONNELL: Igen? Akkor már sejtem, hogy ki fogja ma kipucolni a cipőket. Na, gyerünk, gyerekek... Épségben visszahozom, Mary.(kifelé menet) Na gyerünk csapat! Itt ez a labda! Hol van ennek a labdának a helye?
GYEREKEK: Az ellenség hálójában!
O’DONELL: Nem gyerekek, nem ellenség, csak ellenfél. Ez a mi stratégiánk! Gyerünk csapat!
Újra a stadionban vagyunk, a nézők tapsa közben két kölyökcsapat fut ki a pályára.Készülnek életük nagy meccsére. Mary énekli a finálét, a dal végén az ismétlést már mindannyian együtt éneklik.
No 22. Más lesz a holnap/2.
MARY: Kell,
hogy legyen
A múltra feloldás
Az élet nem bűn
És nem büntetés
Eljő a nap
És felnő a gyermek
Még nincs szívében gyűlölködés
Még nincs szívében gyűlölködés
Ő már szebb és jobb életre vár
Bárhol jár
MINDENKI: Szívünkben
él
Hogy más lesz a holnap
Békét hoz el s nem
Új háborút
MINDENKI: Százféle
nép
Együtt kell hogy éljünk
MARY: Nincs más remény
MINDENKI: És nincs más út