Várkonyi Mátyás – Bródy János
Will
Shakespeare,
vagy
akit akartok
Musical
Szereplők:
Will Shakespeare, színész, költő és családapa
Lord SealL, nemtelen főnemes
Darklin, szertelen szerető
Kit Marlowe, drámaíró
Blade Razor, ármányos segédszínész
Lord Cecil, a Titkos Tanács főnöke
Kate, a színház tündére
Burbage, a társulat vezetője
Erzsébet királynő
Jakab király
Anne Hathaway, a költő felesége
Hamnet Sadler, a jó szomszéd
Puritán próféta
Színészek és utcalányok
Első felvonás
Első jelenet
Nyitány
Stratford, 1573 telén. A
templomi szertartás után az elhagyott feleség, Anne Hathaway, karján
gyermekével reménytelenül vágyódik az elveszett harmóniára. A kissé bumfordi,
de jólelkű szomszéd, Hamnet Sadler próbálja vigasztalni Anne-t. Végül elhatározza,
hogy felkeresi Londonban William Shakespeare-t.
1. Az elhagyott feleség
ANNE:
Óh, Will, hol van az a nyár,
A boldog idő, mondd, hová száll!
Elmúlt a szerelem, úgy fáj a szívem,
És nincs, ki vigasztalna már… úgy
Vágytam, hogy megbékélj velem,
És áldott legyen házaséletem.
Hű feleség, aki csak mindig téged vár,
Jaj, félek, az a nyár nem jön el soha már!
Óh, Will, soha nem voltál enyém,
A lelked máshol járt, éreztem én,
Úgy hagytál el, mint akit démonok űznek,
Óh, jaj, félek, soha véget nem ér ez a tél.
Óh, Will, mi lesz mivelünk?
Utánad sír apátlan gyermekünk,
S egy hű feleség, aki még mindig téged vár,
Óh, érzem, az a nyár nem jön el soha már.
SADLER:
Hagyd a sírást, édesem,
A férjurad már nagy színész,
Azt üzente, tudja már
A titkot, honnan dől a pénz.
Hej, de London városában,
Ott az élet meg nem áll,
Elmegyek hát, s megtudom,
Hogy Shakespeare úr most mit csinál!
Második
jelenet
London, 1574 tavaszán. Hamnet SADLER a
nyüzsgő nagyváros forgatagában a színházat keresi. Az utcán mindenféle népek:
kurvák, stricik, tolvajok és árusok, köztük SEAL, a szakadt göncökbe öltözött
álruhás ifjú lord, aki „Itt a piros, hol a piros”-t játszik hevenyészett ládák
tetején. SADLERrel kikezdenek a lányok, és SEAL is felfigyel az ügyetlenül
mozgó vidéki figurára.
1. LÁNY:
Hé, te, minden itt van, amire vágysz!
Hé, te, nem csalás ez, amit itt látsz!
Hé, te, mily merészen dagad a zseb!
Hé, te, a pénzedet is beteheted!
Jöjj hát, szépfiú, a gyönyörűség tiéd lehet!
Élvezd az életet, a szerelem édes ízét!
Jöjj hát, szépfiú, te leszel most a hercegem!
Az ára csak egy ezüst, de a pénzt előre kérem!
SADLER:
Jaj, te édes, szép kisasszony,
Esküszöm, hogy többet érsz,
De hol van Will, az én barátom,
Shakespeare úr, a nagy színész?
1. LÁNY
Hé, te, adok egy jobb ajánlatot!
Hé, te, a húgomat is megkaphatod!
Hé, te, az élet úgyis oly rövid,
Hé, te, dugivugizzunk hajnalig!
LÁNYOK:
Jöjj, hát, szépfiú, a gyönyörűség tiéd
lehet!
Élvezd az életet, a szerelem édes ízét!
Jöjj, hát, szépfiú, te vagy itt most a
hercegünk,
Ha pénzed nincs elég, majd ki-levetkőzte-(van)-tetünk.
SADLER:
Küldetésem Shakespeare úr,
Ki jó barátom, s elszökött.
Várjatok, ha meglelem
A nagy színészt, majd eljövök.
A csábbabáktól részegen,
Ha forr a vér, megáll az ész.
De hol van Will, az én barátom,
Shakespeare úr, a nagy színész?
1. LÁNY:
Bolond ez, biztos, nem beteg.
2. LÁNY
Vidéki bunkó, kicsit meleg.
Hisz hallod, valami seggre megy!
1. LÁNY:
A sok rohadt buzi! Rontják az üzletet!
SEAL:
Csitt, balga lányok! Az úr színészt keres!
Egy szponzor többet ér, mint egy művelt nemes!
3. Veszélyes város
SEAL:
Hej, jó uram, úgy látom, idegen itt,
Hadd ismertessem önnel a város veszélyeit!
Ez nem vidéki fészek, kedves és meleg,
Itt minden sarkon köthet halálos üzletet.
Hej, jó uram, ha van valamije, rejtse el,
Mert úgy járhat itt, hogy mindnek lába kel!
Az értékeit ne mutogassa senkinek,
Kis könnyelműség, és könnyen ráfizet!
Az élet itt szerencse dolga,
van, aki jóra, van, aki rosszra
tesz, ha van, mit rátegyen,
és éppen ott kell, hogy legyen
a jó helyen, amikor jön
a pillanat, mit megragad
és úgy lenyúl, hogy a sült galamb
- ölébe hull!
Itt a pénz, ott a pénz, most hol a piros?
Nem csalás, nem ámítás, de piszok a kosz!
Figyeljen, jó uram, mert mondhatom, figyelni kell,
És gondolja át, hogy mit veszíthet el!
Nézzen reám, volt bizony gyerekszobám,
S most árulom magam az utca színpadán.
Itt a pénz, ott a pénz, most hol a piros?
Nem csalás, nem ámítás, de piszok a kosz!
Az életünk egy kockajátszma,
van, aki dugja, van, aki rázza,
így vagy úgy, de sorra kerül,
és dobni kell, hiába menekül
álruhába bújva, csalja
önmagát is megtagadva,
azt reméli, hogy megéri
- a holnapot!
Itt a pénz, ott a pénz, most hol a piros?
Nem csalás, nem ámítás, de piszok a kosz!
Kever a pénz, kavar az ész, a hatalom oszt!
De valami kell, ami siker, ami behoz!
Taps. A táncraperdült közönség lelkesen
üdvözli a produkciót és vállára veszi az utca hercegét, mikor megjelenik az
őrült tekintetű, megszállott puritán PRÓFÉTA és elátkozza az egész vásári
komédiát.
PRÓFÉTA:
Átok pusztít az egész földön,
A léha bujálkodás.
A Sátán vetése szárba szökken,
Közeleg a Nagy Kaszás.
Parázna, szajha pojácanépség
Mind a pokolba hull.
Szodoma bűne, Gomorra vétke!
Lesújt rájuk az Úr!
APÁCÁK:
Átok! Átok! Átok szálljon rátok!
PRÓFÉTA:
Lesz majd sírás és fogcsikorgás,
A színház lángba borul!
Pokolra szállnak a komédiások,
Lesújt rájuk az Úr!
Átok! Átok! Átok szálljon rátok!
SADLER:
Szédülök és rémülök,
Mi lesz velünk, ha itt a vész?
De hol van Will, az én barátom,
Shakespeare úr, a nagy színész?
Harmadik
jelenet
A Hableány fogadó előtt az
előadásra csalogatják a színészek a járókelőket. Mutogatják magukat, díszes
jelmezeiket, és kisebb trükköket produkálnak. Burbage, a társulat vezetője és
főszínésze, sokat tapasztalt öreg színházi róka.
5. Színészdal
BURBAGE:
Hölgyeim! Uraim! Drága barátaim!
Jöjjenek közelebb, figyeljék, hogy vált a szín!
Nézzék a kénköves pokol tüzét,
Istenek harcát, s az emberekét!
Ladies and Gentlemen! Lássátok a sok csodát!
Isteni komédiát, s királyi tragédiát!
Lesz itt ma szerelem, halálos csók,
Hát hallgassátok a muzsikaszót!
Mi nagy színészek, mind itt vagyunk,
Fogadjátok szolgálatunk!
Igyekszünk, hogy ne valljunk kudarcot,
Eljátsszuk a szerepeink
A legjobb tudásunk szerint!
S reméljük, hogy kiérdemeljük a tapsot!
EGYÜTT:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vezet az út a dicsőség felé.
1. SZÍNÉSZ:
Én játszom a hercegeket!
2. SZÍNÉSZ:
Én a dévaj tündéreket!
3. SZÍNÉSZ:
Én tudós vagyok, s a nagy titkot keresem.
1. SZÍNÉSZ
Zokogjatok, ha majd meghalok!
2. SZÍNÉSZ
Nevessetek, ha bohóckodok!
3. SZÍNÉSZ:
Ha kell, az ördöggel is szövetkezem!
EGYÜTT:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vezet az út a dicsőség felé.
SADLER:
Főszínész úr tudja tán,
Hogy Will barátom merre jár?
Mondja meg, hol látható most
Shakespeare úr, a színészkirály!
BURBAGE:
Színész ki?
SADLER:
Rály!
BURBAGE:
Ki?
SADLER:
Rály! Király!
William Shakespeare a becsületes neve.
Tudják, Stratfordban ő a szomszédom, illetve csak volt, merthogy…
szóval az a hír járja, hogy ide Londonba költözött és ő itt most a nagy… izé…
1. SZÍNÉSZ:
Csak nem Willy, a szarpakoló?
A mocskos színpadsúroló?
2. SZÍNÉSZ:
Willy!
3. SZÍNÉSZ:
Willy! Egy úr keres!
S fennhangon színésznek nevez!
Sadler kívánságára előhozzák valahonnan
Willyt, a rongyos színpadi segédmunkást, akit a közönség legnagyobb örömére
kegyetlenül megszívatnak. Will jól állja a próbát, és az alkalmi nézők előtt
sikert arat.
6. Ki ez a Shakespeare?
1. SZÍNÉSZ:
Na, lássuk csak, hogy mit tud ez,
Ez a felmosórongy mindenes,
Ez a Shakespeare!
2. SZÍNÉSZ:
Tudsz-e kutyába lemenni,
Csontot kérve pitizni?
Na, játssz, Shakespeare!
Harmadik színész:
Mozogjon ez négykézláb!…
Seksz-be rúg egy pí(á)ros láb!…
BURBAGE:
Na, játssz nekünk most kiskakast,
Ki a hajnalt köszönti majd!
(Will kukorékol).
3. SZÍNÉSZ:
Na, nézzük csak, hogy mit tud ez,
Ez a lábtörlőnek érdemes,
Ez a Shakespeare!
BURBAGE:
Légy most macska, nyávogó,
Vadul, haraggal támadó!
Gyerünk, Shakespeare!
(Will nyávog).
2. SZÍNÉSZ:
Legyél vadabb és hangosabb!
Te lándzsás úr, rázd meg magad!
1. SZÍNÉSZ:
Na, játszd el újra a kiskakast,
Ki a hajnalt köszönti majd!
Harmadik színész:
Naaa! Raaajta!
(Will hatalmasat
kukorékol).
BURBAGE:
Na, jól van, Shakespeare úr,
Látom, gyorsan tanul,
Jól van, játszhat majd velünk még!
Kell úgyis mindenes,
Ki őrt áll és jelez,
Shakespeare legyen színész, ki áll!
EGYÜTT:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s a poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s a poklon át
Csak játék az életünk,
S a színház a mindenünk.
Hát éljen a halhatatlan – ság!
Szám közben a társulat tagjai
felöltöztetik Willyt, és mint rongyos színészkirály fogadja az alattvalók
elismerő hódolatát. Sadler is a hatása alá kerül, elhiszi, hogy Will valóban
nagy ember lett.
WILL:
Drága szomszéd, láthatod,
Hogy én vagyok a színészkirály.
Na, szedd a lábad, vidd a hírem,
Téged Stratford visszavár!
Will királyi eleganciával búcsúzik Sadlertől,
mikor megjelenik a színház koronázatlan uralkodója, Christopher Marlowe.
Állandó kísérője, szolgája, szeretője és mindenese az alattomos tekintetű
sápadt intrikus, Blade RAZOR. Will az első pillanatban kivívja RAZOR
ellenszenvét.
EGYÜTT:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s a poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s a poklon át
Csak játék az életünk,
S a színház a mindenünk.
Hát éljen a halhatatlan
7. Marlowe, a varázsló
RAZOR:
Hölgyeim, uraim! Marlowe, a varázsló
Önöknek, íme megjelent!
Nagy szellemeket felidéző lelke,
És édes illatokban fürdő teste
Az elmúlt éjjel nem pihent!
MARLOWE:
Mi kell egy színdarabhoz, higgyék el, jól tudom.
Bármi a nyersanyag, az dráma lesz a színpadon.
A szóhoz kell a mozdulat,
A mozdulathoz kell a szó.
S ha mindez értelemszerű,
Már kész az új produkció!
WILL:
A szóhoz kell a mozdulat,
A mozdulathoz kell a szó.
S ha mindez értelemszerű,
Már kész az új produkció!
MARLOWE:
Ha kell, a szép mesét tragédiába fordítom.
S halálra készen áll a szenvedély a színpadon.
Behozzuk itt az ős Gonoszt,
Ki lelket öl, szívet kifoszt.
A hős nyakán hurok szorul,
S halála felmagasztosul.
KÓRUS:
Behozzuk itt az ős Gonoszt,
Ki lelket öl, szívet kifoszt.
A hős nyakán hurok szorul,
S halála felmagasztosul.
RAZOR:
Ki ez az éhenkórász fickó, hogy itt jegyzetelni mer?
Egy új besúgó a Mester nyakán!
BURBAGE:
Ne aggódj Rézor, csak egy vidéki srác,
Will Sekszpír, az új segédszínész
RAZOR:
Megáll az ész!
Ma már akárki színpadra kerülhet?
MARLOWE:
Ha kell, a végzetet komolytalanra fordítom,
Mulandó létezésünk mulattatóra hangolom.
Hisz minden félreérthető,
És minden felcserélhető.
A szent erény kacagtató,
S a végzet szórakoztató.
KÓRUS:
Hisz minden félreérthető,
És minden felcserélhető.
A szent erény kacagtató,
S a végzet szórakoztató
DARKLIN:
Látom, fiú, hogy csillog a szemed
Kíváncsi lennék, kihez húz szíved
A Mestert bámulod? Téged is szédít,
ki lelkében nő, és csak játssza a férfit?
WILL:
Hisz minden félreérthető,
És minden felcserélhető.
A szent erény kacagtató,
S a végzet szórakoztató
KÓRUS:
Hisz minden félreérthető,
És minden felcserélhető.
Csodálatos e vízió;
Marlowe a nagy varázsoló.
Marlowe dala alatt Will feszülten
figyel, időnként jegyzetel. Érzi, hogy ettől az embertől van mit tanulnia. A
dal végén mindenki betódul – kitódul – a fogadó udvarára.
BURBAGE:
Csak tessék, tessék, hölgyeim és uraim! Hamarosan kezdődik a
fantasztikus előadás! Doktor Faustus csodálatos élete és halála! Hölgyeim és
uraim, az ördög nem alszik! Marlowe varázslatos műve minden pénzt megér, de
önöknek csak tíz penny a belépő! Hát tessék, tessék, hölgyeim és uraim!
Katonáknak, diákoknak, gyermekeknek féláron az állóhelyek! És aki egy kicsit
kedves lesz hozzám, az akár ingyen is bejöhet…na lássuk csak ki lesz az első…
Negyedik
jelenet
A Titkos Tanács hosszú, fekete köpenybe
burkolódzott tagjai gyülekeznek. Komor tekintetük Lord Cecilre függesztik, aki
a királynő legbelső, bizalmas tanácsadója. Razort a dal közben vezetik be.
LORD CECIL:
Lássuk be, uraim, nehéz a dolgunk,
Meg kell előzni a rebelliót!
Elvárja tőlünk a legfelső fórum,
Hogy eléje tárjunk egy koncepciót.
Megkapták, uraim, az előterjesztést,
Kínos és kényes ügyekről lesz szó.
Ismernek önök is minden jelentést,
S van még egy belső információ.
Kezeljünk mindent, mi elhangzik, bizalmasan!
A színházi ügyek már nem tűrnek további halasztást!
Kell találnunk egy körültekintő megoldást.
Marlowe-ról kell döntenünk,
Hogy mit tegyünk, ha kész a vád!
És itt van már az emberünk, hallgassuk hát!
RAZOR:
Urak, a szégyen éget, ezt higgyék el nekem,
Ha Marlowe úr beszédeit felemlítem.
Nem tisztel sem holtat, sem élőt,
S gúnyt űz minden szent erényből.
Az ördöggel cimborál és senkit sem fél.
Hogy Mária nem volt szűz, de szajha,
S a fattyút a Szentlélekre fogta.
Hogy Jézus hajlamát tekintve furcsa,
S Keresztelő Szent Jánosnál a kulcsa.
S egy lázadó zsidót imádnak, mint Isten fiát!
Ezt mondja ő, jaj, úgy fáj, hogy így beszél!
Fáj, fáj, úgy fáj, hogy így beszél!
LORD CECIL:
Elég! Ezt a hangot nem tűrhetjük tovább!
Lássuk be, uraim, nehéz a dolgunk,
Hisz Marlowe-nak vannak még barátai.
De elvárja tőlünk a legfelső fórum,
Hogy kész helyzet legyen: egy „fait accomplie”!
Barátom, itt van egy erszény, ezt tedd el,
Csupán csak előleg, fogd ezt úgy fel!
Ha megoldod számunkra e kényes kérdést,
Hálánkban bízhatsz, hogy nem marad el.
S kezeljünk mindent, mi elhangzott, bizalmasan!
(Razort elbocsájtják, de
ő még egy ideig hallgatózik).
A helyzet, uraim, alig lehetne súlyosabb!
Jobb, ha meg sem fogalmazunk ilyen vádakat!
Hisz Marlowe nekünk is dolgozott,
S tőlünk többször pénzt kapott
Az istentelen komédiás! Az Ég sújtson rá!
EGYÜTT:
A színházi ügyek már nem tűrnek további halasztást!
Kell találnunk egy körültekintő megoldást!
A Titkos Tanács azért van,
Hogy elintézzük titokban,
Mit nem intézhet senki más,
Csak a Titkos Tanács!
Ötödik
jelenet
A Hableány fogadó udvarán, a sikeres
előadás után vidám a hangulat, és Marlowe fogadja az elismerő hódolatot.
9. Kocsmanóta
(Recitativo)
MARLOWE:
Szép volt, fiúk! Finom kis dolgozat!
Egy italt mindenkinek! – Hogy legyen hangulat!
De hol van Razor? A szolga merre jár,
Amikor trónusán csillog a király?
RAZOR:
Uram, varázslóm, fénylő csillagom!
Fantáziád mindenkit lenyűgöz,
És gyilkos vágyakat kelt minden szavad!
MARLOWE:
Ki az én hívem, annak mindent szabad!
1. SZÍNÉSZ:
Micsoda közönség jött ma össze!
Igazán jó volt játszani!
Sírtak és nevettek!
RAZOR:
Röhögtek rajtad!
BURBAGE:
De van miből gázsit osztani!
3. SZÍNÉSZ:
Na, még egy rundót, szép kisasszony,
Ha már a jóatyám kitagadott!
Már nem kell az örökség, nem kell a birtok,
Komédiásként szabad vagyok!
BURBAGE:
Te jöttél hozzám, ne magyarázz,
Valami kellett, valami más,
Egy nagy kaland az élet!
EGYÜTT:
Gyertek, cimborák, igyuk a pince hűs borát!
Jöjj hát, meg se halld a szomorú, keserű nótát!
Gyertek, cimborák, igyuk a gazda jó borát!
Jöjj hát, énekelj s ne téveszd el a strófát!
2. SZÍNÉSZ
Lehettem volna doktor talán,
Hisz volt eszem…
RAZOR:
Miért titkolod?
2. SZÍNÉSZ
Egy csalfa kis nő miatt elszöktem én…
BURBAGE:
S a színház lett az otthonod!
DARKLIN:
Engem a múzsa már kicsiny koromba
idegen földre csábított,
Ha énekeltem, felrepültem…
RAZOR:
És fejbe vertek a csillagok!
BURBAGE:
Ilyen a színház, ne magyarázz!
Valami kellett, valami más…
Egy nagy kaland az élet!
EGYÜTT:
Gyertek, cimborák, igyuk a pince jó borát!
Jöjj hát, meg se halld a szomorú, keserű nótát!
Gyertek, cimborák, igyuk a gazda jó borát!
Jöjj hát, énekelj s ne téveszd el a strófát!
WILL:
Hej, az én jóapám, hogyha tudná,
Micsoda nagy színész vagyok,
Büszke lenne rám!
RAZOR:
Jó barátom,
Büszkeségre semmi ok!
DARKLIN:
Az én anyám, minek tagadnám,
Egy gyönyörű nő…
RAZOR:
Egy kurva volt!
DARKLIN:
Apám a pénzét mind elitta…
RAZOR:
Szakadt kis életen sötét a folt!
BURBAGE:
Ez a mi sorsunk, ne magyarázz!
Valami kellett, valami más…
Egy nagy kaland az élet!
EGYÜTT:
Gyertek, cimborák, igyuk a pince hűs borát!
Jöjj hát, meg se halld a szomorú, keserű nótát!
Gyertek, cimborák, igyuk a gazda jó borát
Jöjj hát, énekelj s ne téveszd el a strófát!
Gyertek, cimborák, igyuk a pince hűs borát!
Jöjj hát, meg se halld a szomorú, keserű nótát!
Gyertek, cimborák, igyuk a gazda jó borát
Jöjj hát, énekelj s ne téveszd el a strófát!
Kate, a fogadó tündére. Perdül-fordul,
felszolgál, nevet és kacérkodik mindenkivel. Will az első pillantásra
beleszeret, és mint a társulat frissen felavatott tagja, úgy érzi, itt az
alkalom bemutatni képességeit.
10. Az elveszett szonett
WILL:
Szerelmet kérő édes szellő jár, virágzik a rét.
Illatos lágy szirmait, ó, nézd, hogy tárja szét!
Egy tündérlány, ki a földön jár, gyönyörű rózsaszál
Felé a vágytól égő szívek sóhaja száll.
Én nem tudom oly szép szavakkal dicsérni szépségedet,
Mint ki lábad elé terítené a csillagos eget.
Nem kérem én, hogy légy enyém, gyönyörű rózsaszál,
Csak hallgasd meg, ki téged igaz szívvel csodál!
Ez a szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emléked
Időtlen időkön át.
Ne kínozd azt kegyetlenül, ki téged kér,
Hisz fájó szívem gyógyulást csak tőled remél!
Hisz láthatod, nyomorult vagyok, csak egy kóca színész,
Ki játszani képtelen, de nem játszani nagyon nehéz!
Ez a szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emléked
Időtlen időkön át.
DARKLIN:
Folytasd fiú, egész ügyesen fogalmazol
Tudod, ha szép a dal, a szívekig hatol
WILL:
Ha zord télidő mossa el a szép jövő ígéretét,
Az én szívemben változatlan él tovább a kép!
Egy tündérlány, ki a földön jár, gyönyörű rózsaszál,
Kit édes, hű szerelme mindig visszavár.
Ez a szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emléked
Időtlen időkön át.
Szerelmed emlékét majd őrzi ez a dal
Időtlen időkön át.
A dal végén Kate már Willhez simul.
Marlowe gúnyosan, de érdeklődve nézi a jelenetet, felismeri a tehetséget az
ifjú színészben. Razor féltékenyen, de hiába próbálja a Mester figyelmét
másfelé terelni. Marlowe megtapsolja a dalt, és oktatni kezdi Willt. Razor
vérig sértve elvonul.
11. Légy gazember!
MARLOWE:
Miért öntöd ki a szíved?
Ami számít, az csak a pénz!
A lelked az ördögnek se kell!
Ha a show bizniszből élsz!
Túl sok benned az érzés,
Ez a játék nem babra megy!
És egyre többen gyűlölnek majd,
Hogyha nő a sikered.
Látom, valamit tudsz már,
De a tehetség még nem elég!
Amit meg kell tanulnod legyőzni,
Az az örökös irigység!
Ne mutasd ki, amit érzel,
és ha kell, hát hízelegj!
De ne tekints senkit a barátodnak,
A világ az ellenfeled!
Nézz rám, én azt ajánlom, hogy gazember legyél!
A tisztesség, a jóindulat semmit sem ér!
Kövess engem ezen az úton, semmitől se félj!
Ha van hozzá tehetséged, csak magadnak élj!
WILL:
De nézd, milyen szép,
Mint egy angyal, olyan a kép!
A szerelem gyönyöre vár,
Ha édes ajka csókra áll!
Az ég is felderül,
Ha én alul és ő felül!
És semmi sem érdekel,
Ha mosolyog rám és átölel!
MEARLOWE:
Mit számít ez a szépség,
Ha kell, hát megveheted,
Az érzelmek, csak a versbe’ jók,
Használd az eszedet!
És lásd, mily gonosz az ember,
Buja sárkányfog-vetemény!
Csak a magányos harcos képes arra,
Hogy átlépjen szerepén.
Nézz rám, én azt ajánlom, hogy gazember legyél!
A tisztesség, a jóindulat semmit sem ér!
Kövess engem ezen az úton, semmitől se félj!
Ha van hozzá tehetséged, csak magadnak élj!
WILL:
Ó, Mester! Féltelek,
Hogy önmagad vagy ellenfeled!
Mert kell, hogy legyen egy szó,
Kiégett szívedig ható!
Hisz egyszer minden kihűl,
Ott kívül is, meg itt belül.
De míg a nap el nem hal,
Miért ne lenne szép a dal?
MARLOWE:
Figyelj, fiú! Te szép vagy és okos!
Dolgozzunk együtt! Írd meg a darabot,
Hol egy gazember eljut a csúcsokig.
Segítek majd, s aláírom nevem.
Lehet, hogy ez lesz a végrendeletem!
Hagyjatok! Valami közelít.
Én mindig megérzem az eljövőt,
Már régen nem láttam az ördögöt.
Hatodik
jelenet
RAZOR:
Nekem azt mondtad, hogy mindent felezünk,
Hogy együtt sírunk és együtt nevetünk!
Sohasem adtál, sohasem osztozkodtál
Senkivel, ezért felelned kell!
Hiába játszod nagystílű szereped!
Alakítottál nekem is eleget!
Telehazudtál, én meg csak baromira
Szívtam, szívtam, szívtam a szöveget!
Szívtam, szívtam, de most megfizeted!
Kérem a bérem, kérem a szolgálatomér’,
Szemet szemér’, fogat fogér’!
Sohase tudtad, mi az a szeretet,
Kizsigerelted, akit csak lehetett.
Sohasem adtál, sohasem osztozkodtál
Senkivel, ezért fizetned kell!
Buzi gazember, kavar és bekever.
Te ki-besúgó, te vagy a Lucifer!
Sohasem adtál, sohasem osztozkodtál
Senkivel, ezért fizetned kell!
Hiába játszod nagystílű szereped!
Alakítottál nekem is eleget!
Telehazudtál, én meg csak baromira
Szívtam, szívtam, szívtam a szöveget!
Szívtam, szívtam, de most megfizeted!
Kérem a bérem, kérem a szolgálatomér’,
Szemet szemér’, fogat fogér’!
MARLOWE:
Na, gyere csak, te rohadék!
Most megkapod a magadét!
A dal közben a két tettestárs fogja
vissza az önmagát egyre jobban felhergelő Razort. Végül Marlowe felkapja a
tőrt, és azzal támad. Akkor Marlowe-t fogják le és Razor a saját tőrét szúrja a
szemébe. Mire a zajra a társulat tagjai befutnak, Marlowe már halott, a két
gazember eltűnik és Razor gyászolja mesterét.
BURBAGE:
Istenem! Cristopher Marlowe halott!
A nagy varázsló!
RAZOR:
Ó, jaj, mi lesz velünk?
KÓRUS:
Ó, jaj, mi lesz velünk?
RAZOR:
Elért a végzetünk!
KÓRUS:
Elért a végzetünk!
BURBAGE:
A lelke tán most költözik
a mennyen s poklon át!
Bár fenn biztos kényelmesebb
ott lenn jobb a társaság…
RAZOR+KÓRUS:
Ó, jaj, mi lesz velünk?
Ó, jaj, mi lesz velünk?
Az új produkciót
Ki írja meg nekünk?
KATE:
Én ismerem a Mester végrendeletét!
Ő akarta így, tanúm reá az Ég!
Kit tanítványnak fogadott s ki új darabot ír:
Itt áll előttetek: William Shakespeare!
SEAL:
William Shakespeare! S mi lesz a színdarab,
melyen a néző zokog vagy jót kacag?
14. Rómeó és Júlia
WILL:
Egy lány és egy fiú,
Egy véletlen találkozás,
És első látásra egymásba szeretnek…
KATE:
És boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
RAZOR:
A nézők az unalomtól!
SEAL:
Azért fizetnek, hogy vért lássanak!
WILL:
Lesz benne vér!
DARKLIN:
De a vége azért vidám legyen!
SEAL:
Halálosan vidám!
RAZOR:
Kegyetlen, mint az élet!
BURBAGE:
Hagyjátok már, hadd mondja el!
WILL:
Egy lány a holdfény sugarába’
Várja, teljesüljön álma,
És mint egy látomás,
Kínzó vágyakozás,
Szerelem tölti el a szívét.
KATE:
És lám, az ifjú érte lángol,
Egy pillantás, és ég a vágytól,
S a holdas éjen át
Küld édes vallomást,
És a lány kitárja ablakát.
WILL:
Rómeó és Júlia
Szerelem tüzét,
A szívében őrzi,
Rómeó és Júlia,
Örök boldogság,
A beteljesült álomvilág.
KATE:
És nincs viszály és háborúság,
Mely oltaná örök szerelmük lángját,
Mert oly erős a vágy,
Hogy tűzön-vízen át
A hű szerelem mindent legyőz.
WILL:
Sajnos, közbeszól a végzet,
Júlia túl későn ébred,
Rómeó már nem él,
A méreg szívéig ér,
És óh, jaj, halálos lesz a csók.
EGYÜTT:
Rómeó és Júlia
Szerelemben élne,
Ha nem tragédia volna.
Minden édes Júlia,
Ki a földön jár,
De a lelkében álomvilág.
Rómeó és Júlia
Ki a földön jár,
De a lelkében álomvilág.
15. Barátaim, lelkemnek társai
SEAL:
A történet ismerős, de hogy lesz ebből siker?
BURBAGE:
Az ám! Mert a gázsikat fizetni kell.
WILL:
Barátaim, lelkemnek társai
Közöttetek már én otthon vagyok…
S velünk a térnek, s időnek szelleme
Beteljesülhet, mit Marlowe álmodott
A nagyvilág egy óriási színpad
S az életünk, mit rajta játszhatunk
S ha termékenyen vetésünk megfogan
Ez örök színpadon sikert arathatunk
Legyen a színház egy érzéki szentély
Hol tükröt tartunk a természet elé
Hol felmutatjuk színét és fonákját
Hol énekünk száll a csillagok felé
Legyen a színház valóságos álom
Hol tükröt tartunk a közönség elé
S ha látja benne erényét, s a bűnét
Talán megindul egy új világ felé
Barátaim, lelkemnek társai
E színpadon már otthon vagyunk
S oly anyagból, mint játszi képzelet
Való világot épít varázslatunk
MINDENKI:
Legyen a színház egy érzéki szentély
Hol tükröt tartunk a természet elé
Hol felmutatjuk színét és fonákját
Hol énekünk száll a csillagok felé
Legyen a színház valóságos álom
Hol tükröt tartunk a közönség elé
S ha látja benne erényét, s a bűnét
Talán megindul egy új világ felé
A színház az otthonunk
Hol élünk és álmodunk
Hol játszunk vagy meghalunk
A színház az otthonunk
Hol élünk és álmodunk
Hol játszunk vagy meghalunk
A színház….
A dal végén Kate rosszul lesz és
összeesik. Will először azt hiszi, hogy csak játszik, és elismerően tapsol, de
a lány nem mozdul. SEAL fölé hajol és megnézi.
SEAL:
Ez már nem játék! Ez itt a végzet!
A pestis, a döghalál!
BURBAGE:
Maradjatok itt! Senki nem mehet ki! Nem tudhatják meg, különben
mindannyiunkat megölnek! Maradjatok itt!
Hetedik
jelenet
Mindenki rémülten hátrál, és Will sem
mer a lányhoz érni. Megjelenik az őrült Próféta és haláljeles követőivel
átvonul a színen.
16. A döghalál
MINDENKI:
A döghalál, a döghalál,
Hiába bújsz el, megtalál…
BURBAGE:
Tűntessük el.
MINDENKI:
A döghalál, a döghalál,
Hiába bújsz el, megtalál…
Darklin lép a tanácstalan és elborzadt
Willhez és mint Rekviemet ismétli Will szerelmes dalát.
DARKLIN:
Ha zord télidő mossa el a szép jövő ígéretét,
Az én szívemben változatlan él tovább a kép!
Egy tündérlány, ki a földön jár, gyönyörű rózsaszál,
Kit édes, hű szerelme mindig visszavár.
WILL:
Hagyj békén, fiú!
DARKLIN:
Ez a szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emlékét
Időtlen időkön át.
WILL: (próza)
Az volt nekem, mint testnek a kenyér
mint tavaszi zápor fűszere a földnek
DARKLIN:
Ne sírj hát, édes úr, hisz őrzi szíved ez a dal.
Jön még talán szerelmes lány, ki megvigasztal.
Egy bujdosó, szegény leány, ki a földön jár,
S a hosszú vándorúton végül rád talál.
Ez a
szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emlékét
Időtlen időkön át.
A gyászos hangulatot Seal töri meg. A
halott lányhoz lép, felemeli és megcsókolja.
Nyolcadik
jelenet
Mindenki döbbenten néz rá. Seal, aki
már felismerte Will tehetségét, elkezdi különös, nőies táncát Will körül.
17. A szövetség
SEAL:
Ne félj a csóktól, hisz úgyis meg kell halnod!
Csak akkor élj, ha élhetsz igazán!
Amire vágysz, azt egyedül el nem éred,
Hidd el, hogy szükséged van rám.
WILL:
Szemedben különös fényt látok.
Ki vagy te? Áldás vagy átok?
SEAL:
Talán egy isten halhatatlan lelke
Kezdettől fogva benned él.
De nem tudod még, hogy mire vagy képes,
A tehetséged mennyit ér.
Benned él, s fogalmad sincs, mennyit ér,
Benned él, csak én tudom, hogy mennyit ér.
WILL:
Mit tudsz te rólam? Hisz alig ismersz.
SEAL:
Elolvastam már néhány versedet!
WILL:
Műveltnek látszol, s gyanúm, hogy játszol,
Amit előadsz itt, csupán szerep.
SEAL:
Nincs az a nő, ki nálam jobban érti,
Gyötrődő lelked mit kíván.
Szerelmet adnál, de párod nem találod,
Mondom, lehetnék én is az a lány.
Benned él a szenvedély, de célja nincs.
Benned él, csak én tudom, micsoda kincs!
WILL:
Kegyetlen szólsz, de miért is lennél gyengéd,
Hisz férfi vagy, s imádod önmagad!
És mégis szenvedsz, mert kell, hogy más is lássa
Gyönyörben fürdő arcodat!
SEAL:
Érzem, hogy érzed: közös a sorsunk.
Add hát a lelked cserébe szívemért!
Ha rólam írod versed, gazdaggá teszlek
A halhatatlanságomért!
Összefűz örökre már a szenvedély.
Benned él, s csak én tudom, mennyit ér.
WILL:
Fogjunk hát össze, nagylelkű barátom,
Tán igaz, hogy szükség van itt rád!
S ha már örökre összefűz e játék,
Áruld el, kit rejt álruhád!
SEAL:
Nemes családból származom,
S élhetnék fényes gazdagon,
Egy lord vagyok, és a rangom
Tiszteli egész London,
S a királynő is, ha mondom, ismeri.
De kerget és űz a vágyam:
Hogy csábító nőket játsszam!
Ajánlatom így szól hát:
A pénzemen egy új színház,
Alakuljon részvénytársaság!
Ne féljetek, ha véget ér a járvány,
Özönlik majd a színházba a nép.
Jönnek az intelligens előkelők is,
Siker és pénz is lesz elég!
Épüljön hát a Nagy FaO, egy új világ,
Legyen a Globe színházi részvénytársaság!
TÖBBEN:
Épüljön hát a Nagy FaO, egy új világ,
Legyen a Globe színházi részvénytársaság!
MINDENKI:
Vivát! Vivát! Megalakult
A Globe színházi részvénytársaság!
Vivát! Vivát! Megalakult
A Globe színházi részvénytársaság!
Kilencedik
jelenet
Lord Cecil, a Titkos Tanács tagja nem
tudja, hogy pártfogoltja, szeretője, a gyönyörű fekete leány titokban,
fiúruhában a színészek közé jár. Darklin, a vágy titokzatos tárgya egyszerre
lánya és kedvese is Cecilnek. Most is alig várja, hogy vetkőzzön a lány.
18. Istentelen világ
CECIL: (próza)
Megint elkéstél, drágám. Nem erényed a pontosság,
de látod, mégsem tudok haragudni rád.
DARKLIN:
Ó, édes jó uram, bocsáss meg nekem,
A szívem nyugtalan és zaklatott.
CECIL:
Nincs mitől félned, forróvérű angyalom,
Csak ölelj át, a többiről majd én gondoskodom!
DARKLIN:
A színház mellett jöttem, s halottat láttam!
Véletlen jártam arra, esküszöm!
CECIL:
Talán csak próba volt egy útszéli előadáshoz.
DARKLIN:
Félek, és ölelkezni sincs erőm.
CECIL:
Mondtam már, drága, a színház világa
Elzüllött társaság, nem való neked!
Sötét nyomorban éltél, de pártfogásom által
Fölöttük állsz most, ezt többé ne feledd!
DARKLIN:
Ó, jó uram, tudom, hogy hálával tartozom…
CECIL:
Hát jöjj, és tárd ki szíved, angyalom!
Megszólal a Titkos Tanács zenéje. Razor
érkezik jelenteni Marlowe halálát.
Darklin elmenekül, mert fél, hogy Razor
felismeri.
RAZOR:
Uram, a megbízást teljesítettem,
A varázsló, Christopher Marlowe halott.
Véletlen baleset mulatság közben…
Remélem, illő jutalmat kapok!
CECIL:
Pénzért ölik egymást, egyik a másikát,
Így néz ki tehát a színházi világ!
Takarodj innen, te gyilkos pióca,
Vagy te is lógni fogsz, akasztófavirág!
Egy erszényt dob Razornak, aki sietve
távozik.
Nincs már tisztesség, csak játék a hatalom,
Vad marakodás gazdátlan birtokon.
Hipokriták az álnok törtetők,
S a hamisság erény, ó, kárhozott idők!
Ma már a stílusérzék nem számít semmit.
Hol van az a régi erkölcs, ami védi?
Ez már az újgazdagok rongyrázó bálja.
Hol van itt az elegancia?
Egy régi úr, egy dzsentleman,
Ki tudja még, hogy mit, s hogyan…
Senki sem érti, és nevetve nézi
Az istentelen komédiás világ!
Címet, s rangot kaphatsz, ha pénzért megveszed,
S tartják markukat az aljas gazemberek.
Mindenki hajbókol a hatalom előtt,
Szemből mosolyog, s hátulról ledöf.
Nincs már tekintély se, a régi érdemek
Nem számítanak, s nem érti senki meg,
Hogy rendnek lenni kell, mert széthull a világ,
S eláraszt minket a gátlástalanság.
Ma már a stílusérzék nem számít semmit.
Hol van az a régi erkölcs, ami védi?
Ez már az újgazdagok rongyrázó bálja.
Hol van itt az elegancia?
Egy régi úr, egy dzsentleman,
Ki tudja még, hogy mit, s hogyan…
Senki sem érti, és nevetve nézi
Az istentelen komédiás világ!
Tizedik
jelenet
Mindenféle népek, köztük
Lord Cecil és a Titkos Tanács tagjai vonulnak
az új színházi
bemutatóra.
19. Gyanús, ki színházba jár
MIND:
Menjünk, menjünk, ott kell legyünk,
hogy megtudjuk, miről szól ma a játék!
A nézőtéren ott a helyünk,
hogy lássuk, kinek tapsol a nép…
CECIL:
Szórakozni vágyik itt az udvaronc,
a szolganép, s a vigéc.
A tábornok, a közlegény,
a tisztelendő úr és a cipész.
Ahol a gróf egy kurvapecér,
ahol a hercegnő is ledér,
Ahol gonosztevő király,
Gyanús, ki színházba jár!
MIND
Menjünk, menjünk, vár a helyünk,
ma ettől hangos, lázas a város!
Mindenfelé terjed a hír,
hogy jókat ír ez a Will Shakespeare.
CECIL:
A nézőtéren jól teszi az ember,
hogyha nyitva tartja a szemét.
A szent erényeket kigúnyoló
előadás megér egy misét.
Ahol egy lázadó a vezér,
ott tetten érhető a veszély.
Hol elzavarható a király,
Gyanús, ki színházba jár.
MIND:
Menjünk, menjünk, ott a helyünk,
hisz ott lesz mindenki, aki ma számít…
A Globe Színház nézőterén
helyet szerezni főnyeremény!
Tizenegyedik
jelenet
Seal és Darklinaz utolsó
jelenetre készülnek. Ez azt jelenti, hogy miközben Darklin
leányból fiúvá változik, (Rómeó),
Seal nőnek öltözik, (Júlia), és kifesti magát.
20. Néma angyalok
SEAL:
Oly régen állunk már a színpad szélén,
Szívünkben hordjuk minden bánatunk.
Mint néma angyalok, ha testet öltenek,
S nem tudjuk még, hogy mit kell játszanunk.
DARKLIN:
Hol vannak már az édes tündérálmok?
Ártatlan gyermekkorunk véget ért.
Tükréből ismeretlen arc néz vissza ránk,
S lelkünkben ott ég az olthatatlan szenvedély.
EGYÜTT:
Miért kell, hogy játsszunk, magasra szálljunk
A csillagok felé, képzelt szárnyakon?
Miért kell a színház, a megváltó szerep,
Mért vagyunk boldogok ott fenn a színpadon?
SEAL:
Mint néma angyalok, a földön járunk,
Elfojtott vágyainktól szenvedünk.
Mint börtönében vergődő szabad madár,
Szorong a lelkünkben az énekünk.
DARKLIN:
Oly régen várjuk már, hogy édes álmunk,
Mint szép mesében, végül teljesül.
Eljő a nagy varázsló, elmondja titkait,
S mi eddig rejtve volt, előkerül.
EGYÜTT:
Miért kell, hogy játsszunk, magasra szálljunk
A csillagok felé, képzelt szárnyakon?
Miért kell a színház, a megváltó szerep,
Mért vagyunk boldogok ott fenn a színpadon?
WILL:
Miért él a vágy, hogy másokká váljunk,
Ez itt a kérdés, s a választ keresem
Szentély a színház, mely úgy varázsol el
Hogy megtaláljuk önmagunk e szent helyen.
Te édes, ifjú, hódítóan vonzó álruhás lány,
A szívem érted ég, s ha érzed, nézz, tekints reám!
Hisz láthatod, koldus vagyok, csak egy kóca színész,
Ki játszani képtelen, de nem játszani, nagyon nehéz…
MIND:
Miért kell, hogy játsszunk, magasra szálljunk
A csillagok felé, képzelt szárnyakon?
Miért kell a színház, a megváltó szerep,
Mért vagyunk boldogok itt fenn a színpadon
Miért él a vágy, hogy másokká váljunk,
Ez itt a kérdés, s a választ keresem
Szentély a színház, mely úgy varázsol el
Hogy megtaláljuk önmagunk e szent helyen.
Tizenkettedik
jelenet
21. Az előadás
WILL:
Kétség gyötör, hová vezet a szenvedély?
Óh istenem! A tehetségem mond mennyit ér
Szól egy dal idebenn, és a hangomat hallom
Nincs már kegyelem, a szerelem fogva tart, s nem enged el
LŐRINC BARÁT:
Nagy ég! Miféle vér csepegte le
A kriptaboltnak kőlépcsőzetét? –
S e két gazdátlan, vérmocskolta kard
Hogyan került a béke otthonába?
Ez Rómeó. Halálsápadt.
Ki még? Páris gróf. Vérébe fagyva fekszik.
Mily átkos végzet dúlt e szörnyű órán.
De ébred Júlia.
Belép a kriptába.
JÚLIA:
Az én jóságos szentatyám! – S a férjem?
Emlékszem, mit mondtál, hol ébredek majd…
Itt is vagyok… De hol van Rómeó?
Zaj kívülről.
WILL:
Hol felemel, hol porba sújt a kínzó vágy
Óh szellemek, kísért a halhatatlanság
Hol van a dal, hol a szó, ami túlélhet engem?
Nincs már kegyelem, ez a vágy fogva tart, s nem enged el.
JÚLIA:
Mi ez? Mit tart kezében kedvesem?
Hát méreg szegte életét derékba…
Fukar te! Nem hagytál egy árva cseppet,
Hogy utolérjelek? – Hadd érem ajkad:
Talán maradt ott egy parányi méreg.
Mi porba sújt – és mennyekig repít.
Megcsókolja Rómeót.
Ajkad meleg…
Jönnek! Jer, drága tőr:
Kirántja Rómeó tőrét.
Ez jobb hüvely –
Keblébe döfi.
Maradj itt mindörökre!
Rómeóra roskad és meghal.
WILL:
Borús békével virrad ránk a reggel
A gyászoló nap fönt ki sem tekint
Gyertek tanács elé e gyászesettel
Ítélünk, s oldunk törvényünk szerint
Mert könnyel jegyzi majd a krónika
Hogy élt, s halt Rómeó és Júlia
Hatalmas siker és csak
lassan szűnő ováció a nézőtéren,többszörimeghajlás és köszöntgetés.
A színészek Will vállát
veregetik.
22. Színpad a nagyvilág
BURBAGE:
Jóbarátim, gyertek hát!
Ma mindenki az én vendégem!
Pompás volt az előadás, koccintsunk hát!
Tomboltak a nézőtéren,
Lent a kocsma népe, s fent
A karzaton az úri társaság.
Tapsoltak a tanácsosok,
Az ellenzéki főurak.
Ez nagy siker!
RAZOR:
Csak várjátok, fiúk, a kritikát!
BURBAGE:
Miénk a legjobb társulat,
És Will Shakespeare a háziszerzőnk!
MIND:
Éljen! Éljen!
BURBAGE:
Éljen hát a részvénytársaság!
MIND:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen és poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vezet az út a dicsőség felé.
William Shakespeare a nap
hőse. Mindenki őt köszönti, neki gratulál. Lázasan osztja
az új szerepeket.
BURBAGE:
Gázsi fiúk, gázsi! Gyerünk, ide szépen sorban. Ne lökdössél öcsi,
jó?
Ma mindenkinek jut elég…
WILL:
Itt vannak az új szerepek:
Vegyétek és tanuljátok!
A szöveget jól tudja mind, ki színpadra áll!
De ne ágálj és ne ordítozz,
A gesztus legyen természetes!
A bölcsből nehogy bohócot csinálj!
A tévedések vígjátéka
Vízkereszt, vagy amit akartok
Sok hűhó semmiért, és II. Richárd
Makrancos és vidám hölgyek,
Szerelmes és hősi tettek,
Minden szerep csak rátok vár!
MIND:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vezet az út a dicsőség felé.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Csak játék az életünk
A színház a mindenünk,
Hát éljen a halhatatlan-ság
VÉGE AZ ELSŐ
RÉSZNEK
Második felvonás
Első jelenet
Erzsébet királynő
fogadására meghívást kapott Shakespeare, a már híres és népszerű szerző. Lord
Cecil szeretné, ha a királynő betiltaná a színház működését, de Erzsébet
felismeri Will Shakespeare tehetségének jelentőségét, és a színházat a saját
érdekei szerint kívánja működtetni.
1. A királynő fogadása
UDVARONCOK:
Isten, óvd a királynőt, édes Angliát!
Fényes bölcsesség, szűzi erény.
Óvd a szívét, szerepét!
Oltalmazd őt, koronánk erejét!
CECIL:
Nincs béke még, de Angliára tekint az egész világ.
A tengereken legyőzte a spanyolok hajóhadát,
És látom már egy új korszak hajnalát.
Hát Isten, óvd a királynőt és Angliát!
ERZSÉBET:
Hűséges szolgálói országunk szent érdekének!
Mondjátok, még ki árthat hatalmunknak, s nemzetünknek!
CECIL:
A színházi ügyek már nem tűrnek további halasztást!
Be kell tiltani minden gyanús előadást!
És itt van ez a Will Shakespeare,
Ki nagyon különös dolgokat ír,
S a Globe színházi társaság, sújtsunk le rá!
A működésük több mint erkölcsrombolás,
A fennálló rendszer elleni lázítás,
Ellenzéki társulat, mit Essex gróf is támogat.
Törvényben kell tiltani, sújtsunk le rá!
ERZSÉBET:
Volt néhány ellenségünk,
Lesújtott rá törvényünk,
Elszáll az élet és hallgat a sír:
Jelenjen meg előttünk William Shakespeare!
2. A nemzeti érdek
ERZSÉBET:
Kell a kenyér, de cirkusz is fontos a népnek.
Mi tudjuk, a kultúra kincs és nemzeti érdek.
Kell, ami szép, ami józan ésszel lelkesít és felemel,
És hirdeti annyi viszály után, hogy e földön győznünk kell.
Kell a dal és a szó, amit érez a lélek,
Hogy győz az erény, és a bűnöst eléri a
végzet.
Kell, ami szép, ami józan ésszel
lelkesít és felemel,
Hősi múltunk a népnek is a színházban
látnia kell!
WILL:
Királynőm, ez a szózat szemembe könnyeket csal.
De bocsásson meg, ha néha-néha másról is szól a dal!
ERZSÉBET:
Jó William Shakespeare, légy barátunk!
Egy ország súlyos helyzete nyomja a vállunk.
Kell, ami szép, ami józan ésszel lelkesít és felemel,
De mi szent ügyeket kigúnyol s lejárat, azt nem tűrjük el.
Ó, Will, ez a te hazád!
Hallgass rám és büszke lesz rád!
Hagyd el a lázadozó ördögöket!
Írj erényes műveket!
Ó, Will, ne légy szertelen!
Tedd túl magad az érzelmeken!
A gyarló esendőség nem méltó hozzád.
Ó, Will, légy jó, s a hazád büszke lesz tereád!
KÓRUS:
Isten, óvd a királynőt, édes Angliát!
Fényes bölcsesség, szűzi erény.
Óvd a szívét, szerepét!
Oltalmazd őt, koronánk erejét!
Will meghajol a királynő
előtt. Erzsébet felemeli, a karját nyújtja, és mint két szövetséges uralkodó
hagyják el a színt.
Második
jelenet
Darklin a titkos
találkahelyen idegesen várja Willt, aki késik, pedig most megkaphatná, amire már
oly régóta vár. De Will helyett Seal érkezik a szerelemre kész leányhoz.
DARKLIN:
Óh, William, édes szerelmem, mért késel már megint!
Ha itt volnál, már láthatnád, hogy mindenre készen várok rád!
Hiszen megesküdtél mindenre, ami szent,
hogy a szíved királynője én vagyok.
És azt ígérted, új darabot írsz,
ahol majd főszerepet játszhatok.
3. Érik a gyümölcs
SEAL:
Jól figyelj, tudom, miért vagy itt!
De nem jön el, hiába vársz,
Megcsalt a híres, gyáva szertőd.
Egy álmodó, ki fellegekbe’ jár,
De tenni már semmit se mer.
Földig hajolt ő egy vénasszony előtt.
DARKLIN:
Nem tudom, hogy ellened mit vétett.
Nem tudom, miért bántod őt.
Féltékeny lennél talán?
Nem tudom, de pártfogómtól hallom,
Hogy létezik egy társaság.
A királynő helyébe mást kíván.
SEAL:
Jól figyelj, a rendszerváltozás,
Ha késik is, de eljön ám.
Érett gyümölcs már, csak fenn lóg még a fán.
DARKLIN:
Nem tudom, de van fülem és hallgatózom,
Sejtem én, miről beszélsz.
Mondd hát, barátom, hogy mit remélsz!
SEAL:
A vénasszony lassan már lejár,
Essex lesz itt az új király.
Egy lázadás és a trónon új király ül, s ha London
Mellénk áll, már e ponton semmi gond.
S állunk majd fenn a várban,
S fekszünk királyi ágyban.
Te is lehetsz még a társam e készülő előadásban,
Annyi mindenféle másban egyezünk.
DARKLIN:
Kínzó a vágy, hogy másokká váljunk
Mért vonz a fény, még nem tudom
Áruld el hát, hogy mit kell tennem érte
Hogy éljek én is fényesen és gazdagon
EGYÜTT:
Mint minden ember, magasba vágyunk,
Ki lent marad, nem élhet szabadon!
Ez ám a színház! És vár a nagy szerep:
S ha jól játsszuk majd el, ölünkbe hull a hatalom!
Harmadik
jelenet
A társulat tagjai jönnek és dúdolják a
színészdalt
4. Színészdal
SZÍNÉSZEK:
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Vár ránk a küzdelem, s a hírnév.
Színpad a nagyvilág,
Mennyen s poklon át
Csak játék az életünk,
S a színház a mindenünk.
Hát éljen a halhatatlan…
1. SZÍNÉSZ:
És mitől leszünk mi halhatatlanok
Költői túlzás, vagy van rá némi ok?
2. SZÍNÉSZ:
Nagy változások jönnek, hidd el, érzem
Már megint szörnyen hasogat a térdem
5. Sikerre készülve
WILL:
Barátaim, lelkemnek társai
A változásnak irányt mi szabhatunk
Velünk a térnek, s időnek szelleme
Beteljesül majd, mit együtt álmodunk
A nagyvilág egy óriási színpad
S az életünk, mit rajta játszhatunk
S ha termékenyen vetésünk megfogan
Ez örök színpadon sikert arathatunk
Legyen a színház valóságos álom
Hol tükröt tartunk a közönség elé
S ha látja benne erényét, s a bűnét
Talán megindul az új világ felé
Legyen a színház a fordulat kovásza
Hol lángra gyújtjuk az igazság tüzét
Kimondjuk azt, mit senki máshol nem mer
A régi zsarnokságból már elég
Osztogatja
a II. Richard szerepeit
Barátaim, itt az új darab, mely lángra gyújtja
Londont és egész Angliát… ez lesz az első színházi forradalom
RAZOR:
Nekem ne játszd itt a zseni szerepét
Ez csak egy színház, s ha neked nem elég
Add el a részed, s valahol bizonyára még
Lehetsz segédszínész
Politikában sose lesz sikered
Hiába vágysz rá, nem a te tereped
Politizálnál, de nekünk baromira
Nem kell, nem kell, nem kell forradalom
Nem kell részeg csürhe az utakon
Senki se tudja, mi lesz a szereposztás
Ha véget ér a lázadás …
SEAL:
Mitől félsz Razor?
Ha Essex király lesz, mi királyi társulat leszünk
S márványtáblákba vésve őrzik meg nevünk
RAZOR:
A terv túl szép, s elég egy áruló
A színháznak vége, s nyakunkon a bakó
WILL:
Ki lenne áruló? Hisz összetartozunk!
A Globe-színházi társulat, mi egy lélek vagyunk!
1. SZÍNÉSZ:
Vagyunk, akik vagyunk… komédiások
Kifestett mozgó bábuk, csepűrágók…
2. SZÍNÉSZ:
Elég már a kísérletekből! Játsszuk azt, ami bevált
s jól élt belőle az egész család…
3. SZÍNÉSZ:
Túl sokat akarsz te Will!
Nem vagy te isten, se korszakos zseni
1. SZÍNÉSZ:
Minket akarj, ne a világot megmenteni!
BURBAGE:
Will Shakespeare a háziszerzőnk, (s legfőbb részvényesünk).
Csak rajta áll, hogy jegyzik-e nevünk.
Nos hát, uraim, a jegyek elfogytak. A helyzet nem vitás:
Lapot húzunk tizenkilencre. Kezdődjék az előadás!
Negyedik
jelenet
Fanfárok, színház a
színházban.
RICHARD:
(WILL)
Mily szolgálatra hívtatok ide?
YORK: (SEAL)
Hogy végrehajtsd itt önnön tervedet,
Mire a fáradt fenség késztetett,
Átadva országod és koronád
RAZOR: (gúnyosan)
A nagy dialóg, mi forradalmat ébreszt…
Fellelkesít és lázadásra késztet… Hah!
Nekem a színház kell! Ez az én álmom!
Ha van Isten, megérti,
Mert bármilyen áron, de el fogom érni!
6. A lázadás
1. HANG:
Ez a II. Richárd nyerő, és Erzsébetre rímelő!
KÓRUS:
Éljen Essex!
2. HANG:
Vérpezsdítő színdarab: Egy nagy király is megbukhat!
KÓRUS:
Éljen Essex!
3. HANG:
Csak játék volt a lázadás, de jön most még egy felvonás!
KÓRUS:
Éljen Essex!
4. HANG:
Itt változást vár mindenki, az utcára is menjünk ki!
KÓRUS:
Éljen Essex!
SEAL:
Kátyúba süllyedt szekerünk rúdját
Egy rigolyás vénasszony tartja még.
Teljesen alkalmatlan már a trónra,
Erzsébetből már elég!
Szólítsuk fel, hogy mondjon le róla,
Adja le rangját és nevét!
Legyen hát Essex gróf a királyunk,
Ezt követeli a nép!
Adja át, adja át a koronát!
Nem adja át, nem adja át a koronát!
RAZOR:
Ne hagyjuk magunkat bolonddá tenni!
Csalnak és lopnak a hazudozók.
Idegen érdekek szolgálatában
Markukba röhögnek a besúgók!
SEAL:
Gyerünk hát, menjünk a királyi várba!
Velünk az Isten s a nép!
A királynő mondjon le Essex javára!
Erzsébetből már elég!
Adja át a koronát!
Nem adja át, nem adja át a koronát!
KÓRUS:
A szó nem elég, a szó nem elég!
Jön a nép! Vezess, Essex!
A szó nem elég, a szó nem elég!
Jön a nép! Vezess, Essex!
Vezess, Essex!
A feltüzelt népek csak
későn veszik észre, hogy Lord Cecil vezetésével a testőrség
bekeríti a lázongókat. Elsőként SEALt fogják
le a katonák.
CECIL:
A királynő nevében letartóztatom!
Majd Burbage, a
színtársulat vezetője következik.
CECIL:
A királynő nevében vigyétek!
Cinkos mosollyal Razorhoz
lép.
CECIL:
A királynő nevében fogadd elismerésemet!
Ötödik
jelenet
Darklin és Will utolsó
találkozása. Will hajlandó lenne a lány kedvéért mindenről lemondani,
és egy új világban új életet kezdeni. Nem érzékeli, hogy Darklin már az érvényesülés más
formáit keresi.
7. Nincs menekvés
DARKLIN:
Mint néma angyalok, a nagy szerepre vártunk,
Te voltál teremtőnk és istenünk.
Szálltunk az ég felé, és álmodtunk egy szebb világról,
És közben eljátszottuk mindenünk.
A jövőnk elbukott, csapdába csaltak,
Barátaink a Tower foglyai.
Érzem, hogy rám is lesnek
s félek, nem védenek meg
Will Shakespeare halhatatlan versei.
WILL:
Lépjünk hát le a színről, kedvesem!
Itt nincs jövőnk, s babér számunkra nem terem.
Vagy másokat csalunk, vagy magunkat csaljuk,
Vagy így, vagy úgy, de mindig vétkezünk.
Hagyjuk el színpadunk megunt játszóterét, s talán még
Találunk helyet, hol békén élhetünk!
DARKLIN:
Ó, jó uram, mennék akárhová veled,
De van már asszonyod, családod, gyermeked!
WILL:
Ne tétovázz, egy jó hajó
Vitorlát bontva készen áll!
S a tengeren túl csodás sziget,
Az ígéret földje vár!
A féltékenységtől elvakult,
dühöngő Cecil érkezik a testőrséggel.
CECIL:
Lebuktál most, te csalfa nő,
Te hűséget, szerelmet színlelő,
Kit pártfogoltam én, mint édes gyermekem,
S kígyót melengettem keblemen!
Tégy jót, s hálátlanság lesz jutalmad!
Szemből hízelegnek, s hátulról leszúrnak.
Íme hát, itt áll egy komédiásnő,
Mily ártatlan az arc, s lám összeesküvő!
E hitszegőt a Tower nyelje el!
A bűnös irgalmat nem érdemel!
Hisz ő volt csillagom, szerelmem, mindenem,
Egy olcsó kis színésznő lett a végzetem!
- Vigyék innen! Mielőtt megfojtom a szajhát!
Willhez fordul.
S te is, te firkász, gyanús vagy, úgy vigyázz,
Nem véd meg mindentől a felső pártfogás!
Lord Cecil fenyegetően méri végig a
tehetetlen költőt, és dölyfösen távozik.
Will egyedül marad.
8. Az elveszett szonett (repríz)
WILL:
Ha zord télidő mossa el a szép jövő ígéretét,
Az én szívemben változatlan él tovább a kép!
Egy tündérlány, ki a földön jár, gyönyörű rózsaszál,
Kit édes, hű szerelme mindig visszavár.
Ez a szerelem nem múlandó,
Hervadó virág,
Ez a szerelem őrzi emléked
Időtlen időkön át.
Szerelmed emlékét majd őrzi ez a dal
Időtlen időkön át.
Hatodik
jelenet
A királynő és Lord Cecil
bizalmas tanácskozása.
9. Az ítélet
CECIL:
A lázadókról kell, királynőm, bölcsen döntenünk!
Hisz nem biztos, hogy ellenünk van mind, ki nincs velünk…
Oly könnyen lázba hozható a züllött csőcselék!
De néhány úri gesztus, s a lelke már tiéd!
Kolbász és korbács, ha jól alkalmazod,
Lecsendesíti az alattvalót!
Hóhér kezére add, ki trónusodra tört!
De ráció legyen az úr az érzelmek fölött!
Hatalmad oszlopára tűzd a lázadó fejét,
S a félelemtől meghajol a szolgalelkű nép!
Essex grófja bókolt a koronád előtt,
De hátad mögött gúnyolt, mint görbe testű nőt!
ERZSÉBET:
Térdelt előttem a gaz, és esküdözött, hogy imád!
És azt kívánta volna tőlem, a koronám adjam át!
Essex, halál reád!
Aláírja Essex halálos
ítéletét.
UDVARMESTER:
Felséges asszonyom! Egy bizonyos William Shakespeare nevezetű
személy a legalázatosabban esedezik, hogy színed előtt megjelenhessen!
ERZSÉBET: (Magában)
Ó, Will! Csak a színházban vagy zseni.
Mily rosszul időzítetted látogatásodat!
Sajnálom …
(Fennhangon)
Nem tudjuk
fogadni az urat!.
Hetedik
jelenet
Lord Cecil meglátogatja a
börtönben raboskodó Sealt, a kinevezett utód, Jakab bizalmas barátját, és hatalmának
átmentése érdekében egyezséget ajánl.
10. Az alku
CECIL:
Southampton lordja, ne félj a haláltól!
Nem bánt az téged, csak kicsit megkóstol.
Vakmerően éltél eddig, azt hitted, nyer, aki mer,
S most börtönbe zárva mindenért fizetned kell!
SEAL:
Mit kívánsz te még tőlem?
Mit forgatsz fejedben?
CECIL:
Barátod menthetetlen!
A királynővel aláírattam halálos ítéletét!
SEAL:
Aouh!
CECIL:
Halálos ítéletét!
SEAL:
Alattomos patkány maradtál!
CECIL:
Állj meg, és gondolkozzál!
SEAL:
Ez úgy hangzik, mintha lenne terved.
CECIL:
Úgy beszélj velem, hogy tudd,
Tőlem függ ítéleted!
SEAL:
Aouh! Kíméld meg az életem.
CECIL:
Királynőnk beteg, úgy tűnik, közel a vég.
Ez lehet nekem, s neked is szerencséd.
Ha Jakab kerül a trónra, te szabad leszel majd újra,
Ha szólnál egy jó szót, nem vesztenéd el fejed!
SEAL:
Ígérem én, hálás leszek!
CECIL:
Kössük meg hát az üzletet!
SEAL:
Tanácsos úr, add hát kezed!
CECIL:
Megtartom én a rangomat, s te szép fejed!
EGYÜTT:
Lám, összefűz minket is már a szenvedély!
SEAL:
Mert élni jó!
CECIL:
S jól élni jobb!
EGYÜTT:
Van rá esély!
Lám, összefűz minket is már a szenvedély!
Mert élni jó!
S jól élni jobb!
Van rá esély!
Cecil bort hozat a
foglárral, és megpecsételik az egyezséget.
Nyolcadik
jelenet
Stratfordi vasárnap
délelőtt. Vásári hangulat. A tekintélyes és vagyonos polgárrá lett Sadler
és a jólöltözött, felékszerezett Anne jön két
lánnyal.
11. Stratford főterén
SADLER:
Ki lángeszű poétát nem becsül,
az műveletlen s ostoba.
Jóbarátom, William
nagylelkűen küld pénzt haza.
Ajánlhatom befektetőnek is,
mert jól hoz ám a kultúra!
Nagy üzletember Shakespeare úr,
és egyre több a birtoka.
Pénzed ha nincs elég,
az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
tiéd a földi boldogság!
NÉPEK:
Pénzed ha nincs elég,
Az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
Tiéd a földi boldogság!
Skót dudás-tánc.
SADLER: (Félre)
Mit árul, jóember? Csak nem könyveket?
Vegyünk valami jó kis rémtörténetet!
KÖNYVÁRUS:
Uram, ezek Will Shakespeare versei!
SADLER:
Nézd csak, Anne drágám, a férjed mily ügyes!
Megír ilyen szonetteket, és ezzel is keres!
Sadler megvásárolja a
könyvet, forgatja, nézegeti, zavartan nyújtja Anne-nek,
aki elsápad, amikor
belelapoz.
12. Mit tettél, William?
ANNE:
Nyáréjszakán, domb oldalán égtünk szerelmes lázban.
Az esküvőn már szívem alatt hordtam gyermekünk.
Mit tettél, William? Idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem elszállt, vissza sose tér.
Az élet csodáiról meséltél szerelmes nyári lázban,
Meghalt már a mi szerelmünk, és halott a gyermekünk.
Mit tettél, William? Idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem elszállt, vissza sose tér.
A szívem alatt gyermekünkkel, hófehér ruhában
Nem tudtam, milyen kegyetlen ez a komédiás világ!
Mit tettél, William? Idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem meghalt, vissza sose tér.
Soha már, soha már…
NÉPEK: (kiáltozás)
Meghalt a királynő! Meghalt a királynő!
SADLER:
Meghalt a királynő? Éljen a király!
Kilencedik
jelenet
Londonban minden a feje
tetején áll. Az új király, Jakab, felér egy rendszerváltozással.
13. Fordult a kocka
KÓRUS:
Menjünk, menjünk, ott kell legyünk!
Ki tudja, mit hoz az új szereposztás…
Fordult a kocka, a színpad is más,
Arat a könnyed szórakozás!
Menjünk, menjünk, vár a helyünk!
Kit érdekel a tegnapi dráma?
Ma új sztároknak tapsol a nép,
És unja Shakespeare-t a közönség!
CECIL:
Szórakozni vágyik itt az udvaronc,
A szolganép és a vigéc,
A tábornok és a közlegény,
A tisztelendő úr és az ítész.
Unalmas már, ha sok a szöveg,
Zenére, táncra vár a tömeg,
Divatjamúlt a régi viszály,
S a király is színházba jár!
KÓRUS:
Menjünk, menjünk, ott kell legyünk!
Ki tudja, mit hoz az új szereposztás…
Mindenfelé terjed a hír,
Hogy nem divat már Will Shakespeare!
Seal és Darklin újra
szabadon, kart karba öltve jönnek, és mintha egy új divatos
színdarabot próbálnának
SEAL:
Fordult a kocka, szabadok vagyunk!
S mi eddig lent volt, most fölkerült:
S mi fent volt, leszállt… Ez itt a helyzet.
DARKLIN:
Te vagy az új király belső bizalmasa,
S ha kéred, én hűséges szolgálód leszek.
SEAL:
Nyomjunk pecsétet rá! És szentesítsük
E kölcsönösen előnyös üzletet!
Csók,
ölelkezés…
DARKLIN:
És Shakespeare? Vele mihez kezdünk?
SEAL:
Szegény fiú!
Ha nem kell már senkinek, nekünk se kell
Csak múló kaland volt, drágám, felejtsük el.
RAZOR:
Fájdalmas látni, hogy milyen az élet
Minden nap másfajta színlapot ír
Divatok jönnek és divatok mennek
Nincs itt már szükség rád Willie Shakespeare
Hírnév és dicsőség földünkön így múlik el
Tizedik
jelenet
Jakab király és kísérete
érkezik Lord Cecil vezetésével
14. Az új szereposztás
CECIL:
Hölgyeim és uraim! A történetünkben először fordul elő, hogy
a színházat jelenlétével megtiszteli az ország legfőbb méltósága:
Jakab király!
JAKAB:
Mi kell egy színdarabhoz, higgyék el, jól tudom.
Király vagyok, s enyém a főszerep a színpadon!
Ha kell a pénz, s a pártfogás,
A kérés annyi, semmi más,
Vidám és szórakoztató
Legyen az új produkció!
Vegyék megérdemelt kitüntetésüket, színész urak,
Önökből lesz az első királyi társulat!
De kell egy új igazgató,
Lojális és megbízható,
Ki kétségkívül nagy színész,
S a fordulatra mindig kész.
CECIL:
Íme, itt a bölcs király,
Ki tudja jól, kinek mi jár.
Ki színre lép a jó ügyér’,
S jutalmat ad az érdemér’.
JAKAB:
Legyen Blade Razoré e kitüntetett szerep,
Ő mindig nagyszerűen adott be terveket!
RAZOR:
Íme, itt a bölcs király,
Ki tudja jól, kinek mi jár.
Ki színre lép a jó ügyér’,
S jutalmat ad az érdemér’.
KÓRUS:
Íme hát a bölcs király,
Ki tudja jól, kinek mi jár.
Will
megjelenik a színen és minden szempár rászegeződik.
BURBAGE: (Leinti a kórust)
Uraim! Will Shakespeare?
Mi lesz Shakespeare szerepe?
JAKAB:
Shakespeare? Ki az a Shakespeare?
CECIL:
Igazán kivételes tehetség – volt…
Majd visszatér oda, ahonnan jött, abba a kis vidéki porfészekbe,
na… hogyishívják …Stratfordba
JAKAB:
Mi támogatjuk a kultúrát! – Feltéve, ha a kultúra is támogat
minket! Hehehehe!
CECIL:
A fogadásnak vége! A király elvonul!
Will egyedül marad.
15. A komédia vége
WILL:
Hát így vagyunk? A komédia véget ért.
Csak játék, csak játék volt a szenvedély.
Véget ért, ami szép, ami lelkesítő volt,
Mint őszi levél, a szerelem sárba hullt, közel a tél…
Nézem, csak nézem e kavargó maszkabált,
És érzem, érzem, az én időm lejárt.
Véget ért, ami szép, ami lelkesítő volt,
Elfújta a szél, és a szívem új csodát nem remél.
Lángoljon szégyenében e szép, új világ!
Bámulja más tükrében idétlen önmagát!
Ha nincs más remény, csak az, hogy gazember legyél,
A pálcám én eltöröm, varázsom véget ér.
Egy álom az életünk, egy álom csupán,
Egy múló pillanat a nagyvilág forgószínpadán.
És nincs már dal, szerelem, ami bánatom oldja,
Elfújta a szél és a szívem új csodát nem remél…
Hát lángoljon szégyenében e tékozló világ!
Játsszátok nélkülem tovább e komédiát!
A pálcám én eltöröm, varázsom véget ér,
Elfáradt szívem már csak békét remél…
A dal végén, akárcsak
Prospero, eltöri pálcáját és elhagyja sikereinek színpadát.
Tizenegyedik
jelenet
Füstbe borul a színpad,
itt-ott lángnyelvek törnek át, mintha az alvilág támadna fel, rémült emberek
rohangálnak, és a megszállott Próféta átka beteljesedik.
16. A tűzvész
PRÓFÉTA:
Eljött az óra! Lesújtott az Úr!
A színházi népség mind pokolra hull!
Átok, átok, átok szálljon rátok!
RAZOR:
Tűz van, tűz van, tűz van, menekülj!
A díszlet, a jelmez is ég!
Tűz van, tűz van, tűz van, menekülj!
Lángol a szín, ez a vég!
PRÓFÉTA:
Szodoma, Gomorra, minden elég!
A bűnös világot elérte a vég!
Eljött az óra! Lesújtott az Úr!
A színházi népség mind pokolra hull!
Átok, átok, átok szálljon rá!
KÓRUS:
Lángoljon szégyenében a tékozló világ!
Őrjöngő, vad vihar söpörje színpadát!
Széttépett foszlányait szórja szét a szél!
Száz évre süllyedjen el, mi véget ér!
Átok, átok, átok szálljon rá!
Tizenkettedik
jelenet
Kiürül a színpad. Szél
fúj a színház romjai között és félig égett papírhulladékokat sodor ide-oda.
Egy nyomorúságos kordéval szakadt, kóbor
színészek érkeznek.
Összeszedegetik a
papírdarabokat és először olvasni, majd halkan mormolni kezdik
Will Shakespeare darabjainak szerepeit.
17. Finálé
SZÍNÉSZEK:
Miért kell, hogy játsszunk, magasra szálljunk
A csillagok felé, képzelt szárnyakon
Miért kell a színház, a megváltó szerep,
Mért vagyunk boldogok itt fenn a színpadon
Miért él a vágy, hogy másokká váljunk,
S miért vagyunk mások, mint a vágyaink?
Minden csak színház, s az életünk szerep,
Hisz oly anyagból vagyunk mind, mint álmaink!
VÉGE