Történet M.-ről (1969, Illés: Illések és pofonok) Ő volt a legszebb lány Hajával napsugár, ha játszott Az utcán bámultak a srácok Nem tanult sokat Teljesen fölöslegesnek látszott Segítettek a fiatalabb tanárok Lehet, hogy áh, úgy látod áh, Úgy látod áh, úgy látod áh, Hogy boldog a lány Én tudom, hogy nem És nem volt senkije Először mindenkit lenézett De rájött nem ért semmihez se Egy fotós szerette S megajándékozta egy gyerekkel S mintegy kárpótlásul felfedezte Lehet, hogy áh, úgy látod áh, Úgy látod áh, úgy látod áh, Hogy boldog a lány Én tudom, hogy nem Minden nap nézheted És mindig gondtalannak látod Pedig most férjhez akar menni Mert kell a biztonság S ezért már mindent feláldozna De közben elfelejt szeretni Lehet, hogy áh, úgy látod áh, Úgy látod áh, úgy látod áh, Hogy boldog a lány Úgy látod áh, úgy látod áh, Úgy látod áh, hogy boldog a lány Úgy látod áh, úgy látod áh, Úgy látod áh, hogy boldog a lány