A telefon (1972, Koncz Zsuzsa: Élünk és meghalunk) Korán reggel ébreszt az én szeretett telefonom s csengő szép szavára kezdődik a napom A telefon szabja meg hogy én mikor mit tegyek úgy érzem, hogy nélküle élni nem lehet Az én kis telefonom soha nem hagy el, tudom és előfordult már hogy róla álmodom Csábított egy másik nagyon jó kis vonala volt de hűséges maradtam bár közvetlenül szólt Vigyázz, ha telefonálsz vigyázz kedvesem a telefon ismeri jól az életem Vigyázz, ha telefonálsz vigyázz kedvesem a telefon ismeri jól az életem Néha kitör a botrány a telefon nem hallgat el azt hiszi, hogy az ember mindent elvisel Talán egy szép napon a telefonnak lelke lesz csak akkor szólít engem ha igazán érdemes Vigyázz, ha telefonálsz...