Ha én rózsa volnék (1973, Koncz Zsuzsa: Jelbeszéd) Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék Minden évben négyszer virágba borulnék Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék Akárhonnan jönne bárkit beengednék Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék Hogy az egész világ láthatóvá váljék Megértő szemekkel átnéznének rajtam Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék Minden áldott este fényben megfürödnék És ha egyszer rajtam lánckerék taposna Alattam a föld is sírva beomolna Ha én zászló volnék, soha sem lobognék Mindenféle szélnek haragosa volnék Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének S nem lennék játéka mindenféle szélnek