Csudálatos Mary (1973, Halász Judit: Kép a tükörben) A keleti széllel érkezett és nem beszélt sokat Azt mondta, míg megfordul a szél köztünk marad Csudás dolgok történtek míg Mary velünk volt El se hinné az aki még sosem álmodott Megfordult a szél egy napon és nyugatról fújt Mary nem szólt semmit sem csak gyorsan bepakolt Ernyőjébe kapaszkodott és elvitte a szél Remélem majd visszajön és mindent elmesél Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél A nagybátyja egy furcsa ember mindig nevetett Feltöltődött nevetőgázzal úgy, hogy lebegett Ha sokat nevetsz, te is érzed hogy könnyebb leszel Csak vigyázz jól, hogy hirtelen ne keseredj el Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél Mikor az ember kisbaba még sok mindent megért Tudja, hogy a napsugár A szélnek mit mesélt Aztán mire egy éves lesz mindent elfelejt Csak Mary az, ki ismeri a nagy rejtélyeket Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél A világ teremtése, tudod jól nem új dolog Corry néni akkor éppen tízesztendős volt Üzletében kapható a gyömbéres kalács Kérdezd Mary- ről ő többet tud, mint bárki más Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél