A Luca babám (1973, Halász Judit: Kép a tükörben) Néha találkozom veled olyankor nevetve kérdezed vajon velem alszik-e még a Luca babám Nincs már szeme se, karja se és itt- ott kilóg a belseje mégis örül, hogy él az én Luca babám Csak egy évvel fiatalabb és mégis annyival okosabb nem szólja el magát a Luca babám Ha néha valami bántja őt csak nekem mondja kétszemközött igazán jól nevelt a Luca babám Ha este mellém fektetem hidd el, nincs rossz helyen Mert kimondhatatlanul szeret neki mindent megengedek Nincs már szeme se, karja se és itt-ott kilóg a belseje mégis örül, hogy él az én Luca babám Ha este mellém fektetem hidd el, nincs rossz helyen Mert kimondhatatlanul szeret neki mindent megengedek Mikor sírok átölelne ha lenne még mivel sírna is velem a Luca babám Nincs már szeme se, karja se mégis helyes az ítélete mikor igazat ad nekem a Luca babám Nincs már szeme se, karja se és itt-ott kilóg a belseje mégis örül, hogy él az én Luca babám |