Egy őszinte dal (1975, Fonográf: Na mi újság Wágner úr) Ha kérdeznéd, hogy mit nem mondtam még el neked hogy az életemből mit titkoltam el Sokat töprengenék azon, vajon miért kérdezed s hogy egy őszinte ember mit felel Hogy az őszinteség, ez a mindig szép erény csak annyit ér, mint víz alatt a fény Hiszen mindenkiben támadhat egy gyilkos gondolat de a gondolat még tettet nem jelent És ha félig mondom el, mit elmondani nem lehet ez a vallomás még félre is vezet Ez a dal nem mond semmit el Ez a dal épp hogy megfelel Ez egy őszinte dal Tudom senkit nem zavar Milyen érdekes, hogy mégis vigasztal Ha minden ember messzi bolygó kinek álma van és nem születtünk egyértelműnek A pályán tartó csillagokról rám ható erőt elmondanám, de úgysem értheted Mert az őszinteség, ez a mindig szép erény csak annyit ér, mint víz alatt a fény Ez a dal nem mond semmit el Ez a dal épp hogy megfelel Ez egy őszinte dal Tudom senkit nem zavar Milyen érdekes, hogy mégis vigasztal