A gondolat (1975, Koncz Zsuzsa: Ne vágj ki minden fát) Ki széllel szemben jár és napsütésre vár az is én vagyok az is én vagyok Ki csillagokra néz ha szíve oly nehéz az is én vagyok én vagyok Nem értem, mért mondom el Tudom, úgysem érdekel Kit földre húz az ág és ápol sok virág az is én vagyok én vagyok A gondolat, a gondolat az, ami végül összetart A gondolat, a gondolat az, ami bennem él A gondolat, a gondolat az, ami mégis megmarad A gondolat, a gondolat talán Kit áramkör hevít s egy dal elandalít az is én vagyok az is én vagyok Ki önmagára lel ha mindent átölel az is én vagyok én vagyok Nem értem, mért mondom el Tudom, úgysem érdekel Ki színpadról figyel és halkan énekel az is én vagyok én vagyok A gondolat, a gondolat...