Nem kérek áldást
(1977, Koncz Zsuzsa X.)

Kedves jó atyám, kérlek, figyelj most reám, ha lehet
ne gyújts rá, mer' a sok dohányzás nem tesz jót neked
A kezed már-már láthatón remeg
én féltelek

Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédben kell
elmondani, mitől szebb a rózsa, mint a mákvirág
hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád
csak jót akarsz, és így tovább

Én nem kérem tőled az áldást
és nem kell nekem szentbeszéd
És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm
azt éppen nem... csak azt, hogy
Nem kérem tőled az áldást
és nem kell nekem szentbeszéd
Hiszen én is tudok áldást osztani
és szépeket mondani

Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod
de hát létrehoztál, felneveltél s így most mondhatod
Hogy neked hálával, hűséggel tartozom
bár nem tudom

Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem
ma már úgy élhessem jól vagy rosszul, ahogy jó nekem
És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt
mint jó barát... ez épp elég

Én nem kérem tőled az áldást...