Nem kérek áldást (1977, Koncz Zsuzsa X.) Kedves jó atyám, kérlek, figyelj most reám, ha lehet ne gyújts rá, mer' a sok dohányzás nem tesz jót neked A kezed már-már láthatón remeg én féltelek Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédben kell elmondani, mitől szebb a rózsa, mint a mákvirág hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád csak jót akarsz, és így tovább Én nem kérem tőled az áldást és nem kell nekem szentbeszéd És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm azt éppen nem... csak azt, hogy Nem kérem tőled az áldást és nem kell nekem szentbeszéd Hiszen én is tudok áldást osztani és szépeket mondani Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod de hát létrehoztál, felneveltél s így most mondhatod Hogy neked hálával, hűséggel tartozom bár nem tudom Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem ma már úgy élhessem jól vagy rosszul, ahogy jó nekem És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt mint jó barát... ez épp elég Én nem kérem tőled az áldást... |