1978 (1978, Fonográf: Útközben) Ezerkilencszázhetvennyolc van nem élünk már a középkorban, hej-hó Ezerkilencszázhetvennyolc van szívjuk a füstöt az eszpresszóban, hej-hó Ezerkilencszázhetvennyolc van lubickolunk a langyos tóban, hej-hó Ezerkilencszázhetvennyolc van rázzuk magunk a diszkóbárban, hej-hó Ötvennyolcban rock and rollt jártunk Hatvannyolcban új táncra vártunk Most hetvennyolc van, s alig találunk olyan embert, ki tudná, mi lesz kilencszáznyolcvannyolcban Ezerkilencszázhetvennyolc van s nem vagyunk nagy izgalomban, hej-hó Ezerkilencszázhetvennyolc van A közérzetünk, az kösz szép' jól van, hej-hó De tíz év múlva is élni fogunk Alig hiszem, hogy belehalunk S nem mindegy, hogy mit akarunk és mit teszünk, hát legyünk észnél kilencszázhetvennyolcban