Elvesztett illúziók (1978, Fonográf: Útközben) Nincs több, csak ez az egy életed a földön Úgy érzed, hogy neked ez a föld csak börtön Születtél és életfogytiglan az ítélet Gondold meg, mielőtt felmentésed kéred Ne sajnáld, hogy csak a lelkiszegény a boldog Nincs más út, vagy kerülöd, vagy követed sorsod Akarod, hogy valóra váljanak az álmok S nem látod az álmoktól a valóságot Gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek az elvesztett illúziók Gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek az átértékelt századok Ezen a földön Szerelem, a szerelem felemel az égbe Véget ér, s te lezuhansz a fekete mélybe A zene szól, egy különös világba varázsol Elhallgat, s kiderül, hogy egyedül játszol Gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek az elvesztett illúziók Gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek a, gyűlnek az átértékelt századok Ezen a földön