Könnyű kiskabátban
(1979, Koncz Zsuzsa: Valahol)

Könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt
úgy tett a lány, mint aki épp csak arra jár
De látszott rajta, ahogy az órát figyelte
hogy valakit izgatottan vár

Éreztem, arra gondol, hátha nem jön el
tétován elindult a Margit-híd felé
Az újságosnál megállt és vett egy divatlapot
s visszament az eszpresszó elé

Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más
mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit se vár
az mindennek a vége már

Múltak a percek és a lány hiába várt
látszott az arcán a végtelen szomorúság
Az együttérző felhők elsírták maguk
esőben indultam tovább

Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más
mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit se vár
az mindennek a vége már

Én azt gondoltam...