Könnyű kiskabátban (1979, Koncz Zsuzsa: Valahol) Könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt úgy tett a lány, mint aki épp csak arra jár De látszott rajta, ahogy az órát figyelte hogy valakit izgatottan vár Éreztem, arra gondol, hátha nem jön el tétován elindult a Margit-híd felé Az újságosnál megállt és vett egy divatlapot s visszament az eszpresszó elé Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más mint állandó, nyugtalan, örök várakozás S mikor az ember többé senkit se vár az mindennek a vége már Múltak a percek és a lány hiába várt látszott az arcán a végtelen szomorúság Az együttérző felhők elsírták maguk esőben indultam tovább Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más mint állandó, nyugtalan, örök várakozás S mikor az ember többé senkit se vár az mindennek a vége már Én azt gondoltam...