A város fölött (1979, Koncz Zsuzsa: Valahol) Nyár éjszakán felkapott a szél oly könnyű voltam, akár egy kis levél Magasra szálltam és átölelt az ég oly felhőtlen volt a kép Néztem a várost, békésen pihent felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a rend Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt és kacsintott rám a Hold Lebegtem az égen a belváros fölött alattam csillogott a felosztott Föld Távolban gyárak és halvány csillagok hallgattam a bölcs folyót Magamba szálltam, későre járt már látni véltem egy új kor hajnalát Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról éreztem, hozzám is szól Van még, ki rosszkedvűen ébred van még, ki holtvágányon áll Van még, ki gátlásoktól szenved van még, ki megváltásra vár A földhözragadt ember dülöngélve járt a kereszteződésnél tétován megállt felnézett rám és bár nem láthatott a szívéből átkot szórt És hirtelen rám tört a félelem éreztem, nem tart fenn többé semmi sem Zuhanni kezdtem és az álom véget ért Oly távol van most az ég Van még, ki rosszkedvűen ébred van még, ki holtvágányon áll Van még, ki gátlásoktól szenved van még, ki megváltásra vár Van még, ki rosszkedvűen ébred...