Személyi igazolvány (1980, Bródy János: Hungarian Blues) Tizenhat éves még alig-alig múltam mikor először megkaptam őt Éreztem, ahogy megtapogattam a fejem lágya benőtt és akkor megtudtam az osztályfőnökömtől hogy soha többé el nem hagyhatom Azóta télen-nyáron, viharban napsütésben magammal hordozom Személyi igazolvány, mindennél fontosabb nekem Személyi igazolvány, néha úgy becézem: kis SZIG-em Szigorú és elszánt önmagammal nézek szembe mindjárt az első oldalon Hogy '46-ban megszülettem Budapesten bár szeretném, de nem tagadhatom Apám s anyám elváltak régen de itt jól megférnek egy lapon S még néhány adat: hogy jártam iskolába van otthonom és dolgozom Személyi igazolvány, van, tehát én létezem Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány mellyel hitelt érdemlően igazolhatom, hogy azonos vagyok velem Ha eltévedek a forgalomban vagy átmeneti zavaromban nem találom a helyem Vagy szavaimnak mások előtt kell hitelt szereznem olyankor előveszem és minden változást, mely feltüntethető én becsülettel beírattatok Oly megnyugtató érzés pecséten látni hogy egy ideig még érvényes vagyok Személyi igazolvány, drága kis SZIG-em Mi lesz veled, ha visszavonnak végül nélkülem Tudom, hogy itt és most, hogy ő és én mi ketten összetartozunk és mégis megtörtént már olykor-olykor hogy elvált az utunk Nélküle, bevallom, félembernek érezem magam bár tiltakozni nincs jogom Valami furcsaságot boldogságot érzek ha újra visszakapom Személyi igazolvány, az én igazi párom AU-IV 385 223 Személyi igazolvány, hát lássuk csak, ki vagy te barátom AU-IV 385 223