Filléres emlékeim (1980, Bródy János: Hungarian Blues) A sok kacat, ócskaság mi évek óta összegyűlt Szerteszéjjel ott hevernek ők a polcokon meg mindenütt Gyertyaszál, gyöngyszemek felébetört mézeskalács Hajcsatok és karkötők s egy régen elszakított lánc Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem A művirág sok éve már a céllövöldében kinyílt Se fénye már, se illata de őrzi még az álmait A rongybaba csak porfogó és ott hever az asztalon A lelke már az égbe szállt de eltemetni nem tudom Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem Nem ketyeg az óra sem törékeny szíve megszakadt A kis tükör homályosan de őrzi még az arcokat Egy régi dal a szalagon és több a zaj már, mint a jel De néhanap, ha felteszem a szívemet szorítja el Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az énekem