K. Kata balladája (1980, Bródy János: Hungarian Blues) K. Kata, szívem virága Ifjúságom édes álma Együtt járunk hajdanában A Horizont tánciskolába Soha nem felejtem már el Mikor táncra kértelek fel Derekadat átöleltem Kezem izzadt a kezedben Együtt táncoltuk a tangót Vallomásként súgtam egy szót Válasz helyett pofon vágtál Megjátszós kislányka voltál Nem bocsátottad meg nékem Hogy a szerelmedet kértem Megvetés ült szép szemedben Majdnem sírtam szégyenemben Melléd szegődtem a téren ?Na, kopj le rólam", mondtad nékem Ó, ha meghallgattál volna De te elküldtél a francba K. Kata, ha akkor kéred Én meg is haltam volna érted Ölelésed úgy kívántam Álmaimban véled háltam De te akkor mással jártál A zongoristával smároltál Nem törődtél szerelmemmel Se testemmel, se lelkemmel Elszálltak a táncos évek Egyszer még láttalak téged Mint királynő a birodalmán Úgy álltál az utca sarkán K. Kata, szívem virága Ifjúságom édes álma Bárhová sodort az élet Áldott legyen szép emléked