Maszkabál (1980, Bródy János: Hungarian Blues) Szép társaság, feszülten oldott hangulat festett mosoly fedi a sápadt arcokat Régóta tart a maszkabál Házmesterlegény a választott király Vén róka hajszol dörzsölt másnapos csibét Kóbor kalóz lesi a táncparkett vizét Mindenkié a maszkabál A plasztik- taktik banda rivaldafényben áll Éjfél után kedvesem, csendben lelépünk Éjfél után magunkhoz térünk Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk Talán ma éjjel még boldogok leszünk Páncélt visel szívén a bús képű lovag A csúf boszorkány üdén, s lelkesen kacag Ez ám a bál, a maszkabál Az ördöggel az angyal halálos táncot jár A csillagjós kezében kötött életek Szemérmes cafka stoppol szakadt lelkeket Szédült világ a maszkabál S a bohóc bánatában saját fejére áll Éjfél után, kedvesem, csendben lelépünk Éjfél után magunkhoz térünk Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk S hajnalban foltozzuk gyűrött jelmezünk- mert : Belépni csak előírt álarcban lehet S boldogtalan, ki végül mégis kin reked Véget nem ér a maszkabál Az udvarmester int, s papírkonfetti száll Sok sima duma, sok- sima- subi- dubi És én se tudom be- be- be- be- befejezni Maximum így, hogy Húzz rá cigány még egy nótát jobb ez mint ha siratnál Húzd rá cigány, húzzad jobban több is veszett Mohácsnál