Álmodom (1985, Bródy János: Ne szólj szám) Álmodom - néha már fényes nappal álmodom A múlt időkre nyílik ablakom S a pillanat törékeny szárnyakon Bár itt repül, elfogni nem tudom Álmodom - a Holdat ringatja a Balaton Egy kócos fej zokog a vállamon Ne sírj, hisz szeretlek - én ezt súgom De ő már érzi, hogy én elhagyom Álmaimban megtalálom az elveszett időt Az út szélére hullott éveket S homályos, torz tükörből pillant vissza rám A dallamokban őrzött képzelet Álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon A táncteremben lázas izgalom A lelkünk hangja zeng a húrokon Remény és elszántság az arcokon Álmodom - kalandozások messzi tájakon A zászlónk leng a régi várakon Vad éjszakák idegen ágyakon S valahol eltévedtünk félúton Álmaimban megtalálom az elveszett időt Az út szélére hullott éveket S mintha nem is rólunk szólna, úgy nézegetem A sorsunk könyvében a képeket Álmodom - néha már fényes nappal álmodom Megállok itt, ezen a színpadon A dal még mindig édes fájdalom S hogy merre induljak, már nem tudom