Én várok még Rád (1985, Bródy János: Ne szólj szám) Sötét az égbolt, már későre jár s csak nézem a szobám falát Az utolsó villamos rég elment már de én várok még Rád Bánattal töltött a borospohár ásítva csábít az ágy A lámpám is lehajtja fáradt fejét de én várok még Rád Lassan már azt hiszem, nem létezel s nem vár majd senki, ha megérkezel Magára zárul az egész világ de én várok még Rád Nem jön már soha, hiába vársz - súgják a kertben a fák Elhervad végül minden virág de én várok még Rád Lassan már azt hiszem, nem létezel nem vár majd senki, ha megérkezel Magára zárul az egész világ de én várok még Rád