Az átkelő (1985, Bródy János: Ne szólj szám) Húsz éve nézem a folyót, az örök változást Láttam már nagy vihart és csendes áradást Bűvölt a felszín és a csillogás S vonzott a mélybe már a hallgatás Húsz éve járom a folyót könnyű csónakon Kikötve néha szemben álló partokon Nem várnak rám, amikor érkezem S nem búcsúzott még tőlem senki sem Öröktől fogva zúg a nagy folyó Öröktől fogva mindig változó Szorongva várunk minden áradást Ki tudja, áldást hoz, vagy pusztulást Húsz éve utazom s még mindig itt vagyok S nem tudom már, hogy érkezem vagy indulok Félúton kezdet és a vég között Hullámok ringatják az átkelőt Öröktől fogva zúg a nagy folyó Öröktől fogva mindig változó Szorongva várunk minden áradást Ki tudja, áldást hoz, vagy pusztulást |