Az átkelő
(1985, Bródy János: Ne szólj szám)

Húsz éve nézem a folyót, az örök változást
Láttam már nagy vihart és csendes áradást
Bűvölt a felszín és a csillogás
S vonzott a mélybe már a hallgatás

Húsz éve járom a folyót könnyű csónakon
Kikötve néha szemben álló partokon
Nem várnak rám, amikor érkezem
S nem búcsúzott még tőlem senki sem

Öröktől fogva zúg a nagy folyó
Öröktől fogva mindig változó
Szorongva várunk minden áradást
Ki tudja, áldást hoz, vagy pusztulást

Húsz éve utazom s még mindig itt vagyok
S nem tudom már, hogy érkezem vagy indulok
Félúton kezdet és a vég között
Hullámok ringatják az átkelőt

Öröktől fogva zúg a nagy folyó
Öröktől fogva mindig változó
Szorongva várunk minden áradást
Ki tudja, áldást hoz, vagy pusztulást