Az illuzionista (1985, Bródy János: Ne szólj szám) Good evening, Ladies and Gentlemen Önök a legjobb közönség nekem Önökben ott lobog a szent naivitás Mi tagadás, az életünk csodás (blamázs) Na, nézzünk például egy hírlapot mit apró foszlányokra szaggatok és mindenkinek szeme láttán lenyelem majd emésztetlenül előveszem Ha kell, én eltüntethetem a láthatót s a láthatatlant felmutathatom E színpadon, hol mindig minden mást jelent szemérem nélkül csalhatok (no, lám) Ez itt egy látszólag üres keret de benne bármit feltüntethetek S önök most azt hiszik, hogy ebben semmi sincs hát lássuk csak, tömérdek itt a kincs Egy óra, melyben ott lapul a múlt idő egy zöld-fehér, s egy lila színű keszkenő S ez itt egy furcsán megcsomózott kis kötél Szerencsét hoz, Uram, ha hozzáér Ha kell, én elvarázsolom a létezőt és felidézhetem a fantomot E színpadon, hol mindig minden mást jelent Önök vannak a másik oldalon A kártyákból most húzzon egy lapot Én addig akár el is fordulok Kisasszony, nem választhatott mást, jól tudom Öné a szív király, hódolatom És itt a tűz, mely ősi tisztító s most kell egy önkéntes vállalkozó Bűnöktől roskadozva lép lángok közé majd ártatlan kerül Önök elé Ha kell, én átrendezhetem a tényeket s a tömegvonzásnak határt szabok E színpadon, hogy mindig minden mást jelent az illuzionista én vagyok Hisz tudják jól, hogy mindez ámítás s ha nem csalnék, az lenne tán csalás Olyan vagyok, akár egy rosszerkölcsű nő C'est la vie, Mesdames et Messiurs, adieu Adieu