Az ismeretlen ismerős (1989, Halász Judit: Ismeretlen ismerős) Ki tudja, honnan érkezett egy téli éjszakán És az is lehet, hogy találkozásunk véletlen csupán Én mégis azt hiszem, hogy vártam rá nagyon Ha nem jött volna, másként szólna most az én dalom Szívem mélyén elhervadt már minden virág De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát Ha bajban vagyok, elég az, ha rágondolhatok Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok Azóta minden mosolyban már ő nevet felém És nem hagy engem el, akárhol járok, a remény Azóta mindig őt látom, ha csillognak a szemek És úgy érzem, hogy rá hasonlít minden gyerek És azt hiszem a szívünkben, ha nyílna még virág Boldogabb és szebb lehetne az egész világ Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel Hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el Azóta minden mosolyban... S mindenhol csak őt látom