Hull az eső (1989, Bródy János: Hang nélkül) Több éve már, hogy elvesztettelek Nyár vége volt, nehéz eső esett Azt hittem akkor, hogy elfelejthető Amint hull, egyre hull az eső És jött a nyár, a hosszú tél után Virágok nyíltak minden rózsafán A szívem könnyű volt, de elszállt a idő És újra hullt, egyre hullt az eső Mint régi kép, ha véletlen előkerül Emléked újra rám talált kegyetlenül A sápadt fényben láttam égő arcodat S megint úgy éreztem, a szívem megszakad Mert nincsen baj, ha napsugár hevít A csillaghullás el nem kedvetlenít De mindig rágördül a szívemre a kő Mikor hull, egyre hull az eső Nem számít már, akármilyen a tél S a szél, ha fúj, oly mindegy honnan ér De átkozottul nyomasztó az idő Mikor hull, egyre hull az eső Mint régi kép, ha véletlen előkerül Emléked újra rám talál kegyetlenül A sápadt fényben látom égő arcodat És megint úgy érzem, a szívem megszakad Több éve már, hogy elvesztettelek Nyár vége volt, nehéz eső esett Azt hittem akkor, hogy elfelejthető Amint hull, egyre hull az eső