A magány (1989, Bródy János: Hang nélkül) Amikor egyedül vacsorázol És magaddal bújócskát játszol És otthonról hazamennél Akkor érzed, hogy magányos lettél Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak Hogy nem vagy egyedül Hogy más is ugyanúgy magányos És másnak sem sikerül Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk Hogy sokan vagyunk egyedül A magány, az nem az, ami körülvesz Hanem az, ami hiányzik - itt belül Mikor az évek már összefolynak És nem jelent semmit a holnap És magadtól fel se kelnél Akkor érzed, hogy magányos lettél Amikor semmi sincs, ami fontos És nincs már kedved a szóhoz És mindegy, hogy kit szerettél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak...