Nem történt semmi (1989, Bródy János: Hang nélkül) Mikor a földön járni kezdtem, s buzgón kerestem a helyem Gyakran kerültem padlóra, és bevertem a fejem Szóval azt is mondhatnám, hogy nem ment minden simán De mindig megvigasztalt engem az édes jó anyám Nem történt semmi, ne sírj hát, édesem Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem A lány, akit szerettem, bár lehet, hogy ostobán Így vigasztalt engem egy őszi délután Tudod, én színésznő vagyok, csak játszottam veled Jó voltál a nyáron, de most már jobb lesz nélküled Nem történt semmi sem, váljunk el csendesen Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem Egy atyai jóbarátom szelíden oktatott Mi bennem nyolc napon túl is mély nyomot hagyott S mivel használható embert belőlem faragni nem tudott A vizsgák után vigaszként csak annyit mondhatott: Nem történt semmi sem, tévedtünk, azt hiszem Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem És azzal vigasztaltak, mikor a türelmem elfogyott Hogy nem tarthat már sokáig ez a szűkös állapot De bocsássátok meg nekem, hogy rezignált vagyok Hiszen a szám és sajnos a szívem is már félig elkopott De nem történt semmi sem, nem történt semmi sem Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem Nem történt semmi sem, én mégis azt hiszem Nehéz lesz felejteni, hogy nem történt semmi sem