A szavak (1989, Bródy János: Hang nélkül) A szavak furcsa teremtmények Ezt tudja jól minden gyerek Kicsúsznak a szájunkon És fegyelmezetlenek Hiába bízunk rájuk Nagyon fontos üzenetet Elrejtik az igazságot És mást jelentenek     Csak nézz rám, egy szót se szólj Én így is megértelek Ha van valami, ami nem hazudik Az leginkább a szemed A szavak néha szövetkeznek Hogy félrevezessenek Szépen hangzó mondatokban Vonulnak ellened És félve kimondott félszavakból Van, aki ért és van, aki nem De elmondani nagyon nehéz Mit nem ért meg senki sem Csak nézz rám, egy szót se szólj Én így is megértelek Ha van valami, ami nem hazudik Az leginkább a szemed A gondolat, míg önmagába zárul Sajnos nincs jelen Szavak nélkül nem működik A mindenható értelem De a kimondott szavak sorsa Néha furcsán alakul A lényeg sokszor bennünk marad Kimondhatatlanul Csak nézz rám, egy szót se szólj Én így is megértelek Ha van valami, ami nem hazudik Az leginkább a szemed