Suttog a szél (1989, Bródy János: Hang nélkül) Egy régi-régi dalt suttog a szél Hogy minden édes álom véget ér Elmúlik a nyár, a szerelem Hát mondd, mit remélsz hogy itt vagy még mindig velem A kezdet, az szép volt és mélyen megható És igaznak tűnt minden szó És úgy éreztük, hogy csak együtt élhetünk S a felhőkig szállt az énekünk Egy régi-régi dalt suttog a szél Hogy minden édes álom véget ér Elmúlik a nyár, a szerelem Hát mondd, mit remélsz hogy itt vagy még mindig velem Mi nem hittük el, hogy véget ér a nyár Nekünk tavasz volt a bús őszi táj S így váratlanul támadt ránk a tél És csalónak tűnt a szenvedély Egy régi-régi dalt suttog a szél Hogy minden édes álom véget ér Elmúlik a nyár, a szerelem Hát mondd, mit remélsz hogy itt vagy még mindig velem S most zavartan állunk és lehajtjuk fejünk És nem értjük, mi történt velünk És vádoljuk egymást, hogy ki volt hibás De összetart még mindig a megszokás Egy régi-régi dalt suttog a szél Hogy minden édes álom véget ér Elmúlik a nyár, a szerelem Hát mondd, mit remélsz hogy itt vagy még mindig velem |