Suttog a szél
(1989, Bródy János: Hang nélkül)

Egy régi-régi dalt suttog a szél
Hogy minden édes álom véget ér
Elmúlik a nyár, a szerelem
Hát mondd, mit remélsz
hogy itt vagy még mindig velem

A kezdet, az szép volt és mélyen megható
És igaznak tűnt minden szó
És úgy éreztük, hogy csak együtt élhetünk
S a felhőkig szállt az énekünk

Egy régi-régi dalt suttog a szél
Hogy minden édes álom véget ér
Elmúlik a nyár, a szerelem
Hát mondd, mit remélsz
hogy itt vagy még mindig velem

Mi nem hittük el, hogy véget ér a nyár
Nekünk tavasz volt a bús őszi táj
S így váratlanul támadt ránk a tél
És csalónak tűnt a szenvedély

Egy régi-régi dalt suttog a szél
Hogy minden édes álom véget ér
Elmúlik a nyár, a szerelem
Hát mondd, mit remélsz
hogy itt vagy még mindig velem

S most zavartan állunk és lehajtjuk fejünk
És nem értjük, mi történt velünk
És vádoljuk egymást, hogy ki volt hibás
De összetart még mindig a megszokás

Egy régi-régi dalt suttog a szél
Hogy minden édes álom véget ér
Elmúlik a nyár, a szerelem
Hát mondd, mit remélsz
hogy itt vagy még mindig velem