Zárt osztály (1989, Bródy János: Hang nélkül) Én úgy születtem meg, akár egy vicc Egy házibálon felszakadt a slicc Kibújtam én poénból - bár nem ez volt a cél De vissza már hiába küldenél A gyermekágyamról letört a rács Az volt ám a szörnyű koppanás Csak meg akartam nézni, hogy mi van odalenn Azóta furcsán szédül a fejem Hát így élünk mi együtt annyian E házban, hol jelenleg béke van Ki tisztességtudó és jól viselkedik Azt néhanapján kiengedik Az osztályt nem tudom felejteni Hol megtanultam jelenteni Szásztáv klásszá tricáty tri ucsenyiká Átszuszvujet az édes ányuká Én azt hittem, Napóleon leszek De Záhonynál kifújt a hadsereg Bár szégyen volt, de hasznos a visszafordulás Azóta mondják, engem véd a rács Hát így élünk mi együtt annyian E házban, hol jelenleg béke van Ki tisztességtudó és jól viselkedik Azt néhanapján kiengedik Én azt hittem, hogy normális vagyok Csak megbolondultak az ápolók Kényszerzubbonyt kötnek és mellém fekszenek S még azt kérik, hogy értsem őket meg Hát így élünk mi együtt annyian E házban, hol jelenleg béke van S a béke, ugyebár, mindennél többet ér Még annak is, ki zárt osztályon él