Étkezőkocsi (1990, Szörényi Szabolcs: Lökd ide a?) A dédapám, mint nagy kalandját, úgy mesélte még Hogy egykor ő is vonatra szállt, mert várta a messzeség És felidézte százszor is minden részletét És elsorolta, hány fogásból állott az ebéd Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi Frakkos főúr mutatta meg fenntartott helyét Az asztalon csupa porcelán és vörös plüss a szék Az étlapon a díszes betűk büszkén hirdették: Ez itt egy első osztályú fuvarozási cég Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség Eszembe jut a dédapám, és szívembe mar a kétség S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát S az étkezőkocsit Behunyt szemmel látom, ahogy az étkezés után Szivarra gyújt a dédapám az álmok vonatán S a főúr széles mosolya arról biztosít Hogy a borravaló a jegy árában bennfoglaltatik Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi És látom, ahogy a dédapám szivarja lassan ég Míg megnyugtatóan zakatol a sínen a sok kerék S a szemben ülő ifjú hölggyel társalgásba kezd Ki elpirul, s nem sejti még, hogy a dédanyám ő lesz Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi Ilyen volt rég, ó, milyen szép, az étkezőkocsi És Szabolcs felé a vonaton kerülget az éhség Eszembe jut a dédapám, és szívembe mar a kétség S hiába keresem, nem lelem a régmúlt illatát S az étkezőkocsit És korgó gyomorral azt hiszem, csupán csak képzelem A kislány, aki szemben ül, egy zacskót nyújt nekem És pirulva bár, de szép szavakkal azt is közli még Hogy szívesen osztja meg velem a sonkás szendvicsét Ó, milyen szép, olyan mint rég, az étkezőkocsi Ó, milyen szép, mi lesz itt még?