Pályaudvar (1990, Szörényi Szabolcs: Lökd ide a?) Tudod, egy pályaudvaron születtem én Ahol mindig csak körbejárt a fény Mindig van érkezés, és mindig van indulás Ahol nem csak szép remény a változás Nézd csak, mennyi szín és mennyi féle út S mert az ember lelke mély, mint a kút Mindig máshol lenne jó, de sajnos nem megoldható Mert a váltó olykor nem állítható És néha úgy vagyok, csak álmodozgatok És úgy képzelem, az életünk egy szép utazás És arra gondolok, mit meg sosem tudok Hogy hol lesz a végállomás Tudod, egy pályaudvaron születtem én Azóta minden pályaudvar az enyém Néha órákon át csak úgy elbámészkodok Mert a pályaudvaron otthon vagyok