Százéves pályaudvar (1993, Koncz Zsuzsa: Ne veszítsd el a fejed) Vannak idők, mikor menni kell Mikor feltűnik a ház falán a jel Nem volt már egészen fiatal És most úgy érezte, majdnem belehal Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom Az utcákon a gyűlölet vonult És a láthatáron felizzott a múlt S ő tudta jól, hogy most már menni kell Mert mindig ugyanúgy kezdődik el És a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom Nagy volt a zaj a pályaudvaron És mintha már ott állt volna rég És mint egy film, egy régi film Oly ismerősnek tűnt a kép Elbúcsúzom, elbúcsúzom Ez a föld már nem az én otthonom Elbúcsúzom, elbúcsúzom De a szívemet örökre itt hagyom De a szívemet örökre itt hagyom