Véletlen találkozás (1994, Bródy János: Az utca másik oldalán) Véletlen, hogy éppen arra jártam Egy délután a másik oldalon Úgy jött felém ott, azon az utcán Hogy nem tudtam, kivel találkozom Megismersz? - kérdezte tőlem S a szeme olyan furcsán csillogott Én átöleltem őt és vigasztaltam Hogy igazán semmit sem változott És beültünk a régi cukrászdába A gyűrűjén csillant a napsugár Nem kérdeztem tőle, mégis mondta Hogy férjhez ment, három éve már És elmondta, hogy van egy kertes házuk Lőrincen, hol tiszta a levegő A férjével egy üzletet csinálnak És hál' istennek akad még vevő A kávéját cukor nélkül itta De a mosolya még mindig a régi volt És az motoszkált bennem, hogy miért is lett vége - Hát igen, nem is tudom És megpróbáltunk beszélgetni arról Hogy mi volt régen, s hogy most mi van De úgy tűnt, hogy az emlékeink csalnak Hisz az élet soha nem volt gondtalan És mondta, hogy a boldogság csak egy álom A remény és a csalódás között Én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre És egy angyal szállt az asztalunk fölött És felgyúltak a lámpák a téren És azt mondta, hogy most már mennie kell S mikor elváltunk végül, még elmondhattam volna - Hát igen, vagy már nem is tudom