Santa Monica (1994, Bródy János: Az utca másik oldalán) Egy tengerparti házban egy egész más világban A Sunset bulvár végén az esti félhomályban Egy lány fölém hajol s a rádión halk zene szól és a nap vörösen száll le a Csendes-óceánba Egy tengerparti házban egy egész más világban Ott élek majd egyszer Santa Monicában Egy lány fölém hajol és a rádión halk zene szól és a nap vörösen száll le a Csendes-óceán túloldalán Ez egy álom, egy régi álom s tudom ma már, hogy nem sokat ér De mint egy film, mit százszor láttam ez a képsor mindig visszatér Egy tengerparti házban egy egész más világban A Sunset bulvár végén Santa Monicában Egy lány fölém hajol és a rádión halk zene szól és a nap vörösen száll le a Csendes-óceán túloldalán Egy tengerparti házban Santa Monicában A Sunset bulvár végén egy csodálatos világban ... fölém hajolt ... halk zene szólt és a nap vörösen szállt le a Csendes-óceán túloldalán |