A rút kiskacsa (1994, Halász Judit: A fiam meg a lányom) Egy nyári délután  mikor a kiskacsák kikeltek Nagy volt az öröm az udvarban de született köztük még egy És ez a kiskacsa más volt, mit a többi Csúnya volt és idegen volt és lehetett nem szeretni Oh, az a rút kiskacsa fölállt tőle a szőrük Olyan más volt, mint a többi nem illett közéjük Nem illett közéjük Nem hívták játszani pedig szívesen elment volna Nem értette, hogy mért utálják nem tehetett róla Oh, az a rút kiskacsa akárhogy is nézzük Olyan más volt, mint a többi nem illett közéjük Nem illett közéjük Csúfolták és kigúnyolták gyakran meg is verték Nem nyugodtak addig, amíg végül elüldözték Szegény rút kiskacsa elbujdosott a nagyvilágba Egyedül élt a varjak között hol senki se látta Hol senki se látta S egy szép nap gyerekek jártak arra menekült minden varjú Mikor egy kislány felkiáltott: - Nézd milyen szép hattyú! Oh az a rút kiskacsa hattyú lett az égen Boldogan élt, míg meg nem halt így van ez a mesében Így van ez a mesében