Békét és reménységet (1997, Koncz Zsuzsa: Ég és föld között) Nézem a tó vizét hallom a halk zenét és látom az égbolt hulló csillagát Mint közönyös idegent úgy érzem a végtelent Valahol egy gyermek sír és semmi se jó, ami hír Oly sok a szenvedés a jóindulat kevés az ostobasággal szemben védtelen Világra jövünk valahol és az élet néha pokol Ha valahol létezel mondd, miért tűröd el Békét adj, uram, kérlek háborgó szívemnek Békét és reménységet a megszületendő gyereknek Hallom a híreket nézem a képeket mért kell, hogy így legyen, óh istenem Annyi a szenvedés és a segítség kevés Ha valahol létezel mondd, miért tűröd el Békét adj, uram, kérlek A háborgó szíveknek Békét és reménységet minden ártatlan gyereknek Békét és reménységet békét a világnak Békét és reménységet az ember ennyit csak kívánhat Békét és reménységet Békét a világnak! |