Akit annyira vártunk (2001, Bródy János: Kockázatok és mellékhatások) Hát eljött hozzánk, akit annyira vártunk Megtörtént mégis és itt van most nálunk És elmondjuk százszor, de jó, hogy itt van A szemünk is könnyes, a szívünk is dobban És emlékezünk még, hogy az volt az álmunk Hogy egyszer majd eljön és itt lesz majd nálunk És teltek az évek és nem történt semmi Csak teltek az évek és nem jött el senki Pedig hívtuk, nagyon hívtuk, szinte könyörögtünk De beszélni róla csak titokban mertünk Hogy egyszer majd eljön, mint régen várt vendég És nem lesz több bánat és elfojtott emlék Hát eljött hozzánk, akit annyira vártunk Hát eljött hozzánk és itt van most nálunk Csak ülünk és nézünk, mert most már itt van És nem is, mint vendég és nem is titokban Mert hívtuk, nagyon hívtuk, szinte könyörögtünk És a szívünk mélyén annyi mindent reméltünk Hogy egyszer majd eljön és mikor itt lesz Akkor majd minden, de minden csak jó lesz Hát eljött hozzánk, csak ülünk és nézünk Már nem sokat várunk és nem is remélünk Akit annyira vártunk, az most már itt van S a szemünk se könnyes, a szívünk se dobban