Fogjuk fel lazán (2001, Bródy János: Kockázatok és mellékhatások) Egy régi nyár éjszakán a csillagok lenéztek rám és üzent a Hold, hogy ami szép, az csak volt hát fogjam fel inkább lazán hogy volt egy illúzió az életünk szép lesz és jó és volt egy leány, aki várt még reám a tengerpart túloldalán holdfényes nyáréjszakán Oly messzire elmentem érte és boldogan öleltem át Előttünk állt még az élet és elhittem minden szavát Magányos bús éjszakán a csillagok lenéznek rám és mesél a hold, hogy ami szép, az csak volt hát fogjuk fel inkább lazán a jelenkor ritkán vidám - - - - - - - - - - - - - - - Oly messzire elmentem érte és boldogan öleltem át Előttünk állt még az élet és elhittem minden szavát Magányos bús éjszakán a csillagok lenéznek rám és mesél a hold, hogy ami szép, az csak volt hát fogjuk fel inkább lazán a jelenkor ritkán vidám