Északi fény (2002, Koncz Zsuzsa: Ki nevet a végén) Mondd, merre induljon el ki háborút nem visel aki itt e Földön még békét remél Mondd, merre forduljon az kinek már rég nem vígasz hogy a küzdelemhez kell a szenvedély Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat világ zajától távol, csendes völgy ölén Talán ott várnak szép napok szelíd megértő hajnalok és bánatom feloldja majd az északi fény Mondd, hová bújhatna el kit már a harc nem érdekel menedéket, mondd a lélek hol talál Mondd mit tegyen, ki védtelen békét keres fegyvertelen és látja már, hogy minden csillag rosszul áll Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat világ zajától távol, csendes völgy ölén Talán ott várnak szép napok szelíd megértő hajnalok és bánatom feloldja majd az északi fény Nagyon távol, fenn északon reám vár még a csillagom és ha éjjel meglátom én mindig újra elvarázsol az északi fény Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen miért nem győz az értelem a jó szándék társat miért nem talál Hidd el, hogy nem könnyen teszem és mindig visszahúz szívem de néha úgy érzem, hogy el kell menni már Messze fenn északon, hol hűvös minden indulat világ zajától távol, csendes völgy ölén Talán ott várnak szép napok szelíd megértő hajnalok és bánatom feloldja majd az északi fény Nagyon távol, fenn északon reám vár még a csillagom és ha éjjel meglátom én mindig újra elvarázsol az északi fény Valahol távol, fenn északon tudom, hogy rám vár a csillagom Valahol távol üzen felém és új hajnalt hoz el az északi fény