Harctéri fénykép (2004, Gerendás Péter: Apák könyve) Apám a háborút megúszta élve ha nem tette volna, most nem mondanám A háborús kalandok emlékét őrzi egy harctéri fénykép a szobám falán És itt állok én most a fiam előtt és úgy érzem tudnia kell Hogy voltak már rohadtul nehéz idők vagy inkább ezt felejtsük el Apám azt hitte a háború végén a szénsötét gonoszság végleg kimúlt Az Egyesült Nemzetek békére vágynak a sorstalan üldözött felszabadult És itt állok én most a fiam előtt és úgy érzem tudnia kell Hogy voltak már rohadtul nehéz idők vagy inkább ezt felejtsük el Felejtsük el vagy adjuk tovább a félelmet gerjesztő idők szavát Anyám azt mondta mindig nekem én csak a szépre emlékezem És jöttek az évek, de nem jött a hajnal a sötétség délben is fölénk borult És hiába lázadt az ember az égre nem engedett el, fogott a múlt És itt állok én most a fiam előtt és úgy érzem tudnia kell Hogy voltak már rohadtul nehéz idők vagy inkább ezt felejtsük el Apám azt mondta, hogy gyarló az ember és arra tanít a történelem Hogy hiába világos minden tanulság nem tanul belőle senki sem Felejtsük el vagy adjuk tovább a félelmet gerjesztő idők szavát Anyám azt mondta mindig nekem én csak a szépre emlékezem Apám a háborút megúszta élve ha nem tette volna, most nem mondanám A háborús kalandok emlékét őrzi egy harctéri fénykép a szobám falán