Közös hazánk (Vadvilág - Koncz Zsuzsa) Egy délután álmodtam én mint jó barát jöttél felém A nyári nap mosolygott ránk és átölelt közös hazánk És nem volt bennünk semmi gyűlölet csak békés és megértő szeretet És úgy éreztem, hogy mégis szép hogy együtt vagyunk most már nagyon rég Az asztalunk terítve volt és távolról halk zene szólt És úgy tűnt, hogy nem is oly nehéz egy értelmes józan beszélgetés Mert mindannyian összetartozunk bár mindannyian mások vagyunk És azt hiszem épp ezért szép hogy együtt vagyunk most már nagyon rég Hiszen mindenhonnan jöttünk, és most itt vagyunk ez a város, ahol élünk, és nincs más otthonunk ez a föld takar, ha majd meghalunk Hiszen sokfélék vagyunk, de értjük egymás szavát és azt reméljük mind, hogy holnapra szebb lesz a világ Egy délután álmodtam én mint jó barát jöttél felém A nyári nap mosolygott ránk és átölelt édes hazánk