Ne mondd (hogy nincs remény)
(Vadvilág - Koncz Zsuzsa)

Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha
törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha
Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény
S nem vigasztal sem ének sem költemény

Ne mondd, hogy fenn a várban a gyógyszer végleg elgurult
Hamis a festett képen a hősi múlt
Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél

Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
ne mondd, hogy minden hiába már

Lesz még egyszer új tavasz, és lesz még szép a nyár
Az édes napsugárból nekünk is jár


Ne mondd, hogy készen állsz útra, hogyha menni kell
A táltos új ruhája nem érdekel
Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél

Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
ne mondd, hogy minden hiába már

Lesz még egyszer szép a világ, ne adjuk fel
E földön élned is lehetne, nemcsak halnod kell


Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
hogy mi lesz, rajtunk is áll
Ne mondd, hogy fáj,
ne mondd, hogy kár
a napsugárból nekünk is jár