Ne mondd (hogy nincs remény) (Vadvilág - Koncz Zsuzsa) Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény S nem vigasztal sem ének sem költemény Ne mondd, hogy fenn a várban a gyógyszer végleg elgurult Hamis a festett képen a hősi múlt Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár Ne mondd, hogy minden hiába már Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár ne mondd, hogy minden hiába már Lesz még egyszer új tavasz, és lesz még szép a nyár Az édes napsugárból nekünk is jár Ne mondd, hogy készen állsz útra, hogyha menni kell A táltos új ruhája nem érdekel Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár Ne mondd, hogy minden hiába már Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár ne mondd, hogy minden hiába már Lesz még egyszer szép a világ, ne adjuk fel E földön élned is lehetne, nemcsak halnod kell Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár hogy mi lesz, rajtunk is áll Ne mondd, hogy fáj, ne mondd, hogy kár a napsugárból nekünk is jár