7. A ballada

A regős:          Fehér László lovat lopott
                      A fekete halom alatt
                      Fehér Lászlót el is fogták
                      Börtön fenekére dobták

                      Fehér Anna meghallotta
                      Hogy a bátyja be van zárva
                      El is méne hamarjába
                      Horváth bíró udvarába

                      Bíró, bíró, Horváth bíró
                      Szabadítsd meg a bátyámat
                      Tállal mérem az ezüstöt
                      Vékával meg az aranyat

                       Hallod-e te Fehér Anna
                       Nem kell nékem a sok pénzed
                       Sem ezüstöd, sem aranyad
                       Csak a te szép szüzességed

                       Édes húgom, Fehér Anna
                       Ne hálj véle az éjszaka
                       Leányságod elveszíted
                       Bátyád úgysem szabadul meg

                       Bíró, bíró, Horváth bíró
                       Mi zörög a nagy udvarba'
                       Lovam viszik itatásra
                       Annak zörög a kantárja

                       És felkele Fehér Anna
                       Fehér László felakasztva
                       Hej, te bíró, Horváth bíró
                       Verjen meg a mindenható

Anna:              Mosdóvized vérré váljon
                       Törölközöd lángot hányjon
                       A kenyered kővé várjon
                       Az ég soha meg ne áldjon

Lánykar:          Mosdóvized vérré váljon
                       Törölközöd lángot hányjon
                       A kenyered kővé váljon
                       Az ég soha meg ne áldjon