1. Álmot láttam
László: Tavasz van, Anna, érzed? Új
tavasz.
(próza) A tél acélos markából a föld
Kifordult
már. S az olvadás nyomán
Felszínre
tör a szunnyadó erő.
A
csermelyek mind egyirányba futnak,
S
a nagy folyó a gátaknak feszül.
Anna: Álmot láttam, édes
bátyám
Holdvilágnak
fordulóján
Varjak
lepték el az eget
Összegyűltek
házunk felett
Rászálltak
az almafára
Sírt,
zokogott minden ága
Lombja
száradt, s földre hullott
Gyümölcshozó
szép virága
S
mintha ítéletre szólna
Megkondult
az ég harangja
Villám
csapott le a fára
Égett,
lángolt minden ága
Menekült a varjúsereg
Űzték
a sötét fellegek
De
hol kert volt, lomb és virág
Már
kiégett, pusztult világ
S
mintha járnék temetőben
Bolyongok
kihalt mezőben
Kendőm
hull egy sírhalomra
Fehér
László neve rajta