1. Álmot láttam

László:         Tavasz van, Anna, érzed? Új tavasz.
(próza)        A tél acélos markából a föld
                   Kifordult már. S az olvadás nyomán
                   Felszínre tör a szunnyadó erő.
                   A csermelyek mind egyirányba futnak,
                   S a nagy folyó a gátaknak feszül.

Anna:          Álmot láttam, édes bátyám
                   Holdvilágnak fordulóján
                   Varjak lepték el az eget
                   Összegyűltek házunk felett

                   Rászálltak az almafára
                   Sírt, zokogott minden ága
                   Lombja száradt, s földre hullott
                   Gyümölcshozó szép virága

                   S mintha ítéletre szólna
                   Megkondult az ég harangja
                   Villám csapott le a fára
                   Égett, lángolt minden ága

                   Menekült a varjúsereg
                   Űzték a sötét fellegek
                   De hol kert volt, lomb és virág
                   Már kiégett, pusztult világ

                   S mintha járnék temetőben
                   Bolyongok kihalt mezőben
                   Kendőm hull egy sírhalomra
                   Fehér László neve rajta