3. Éretlen igazság

László:      Apám, elmúlt már a hosszú tél
                és nyílnak már a friss virágok
                Apám, meddig várjunk arra még
                hogy megtudjuk az igazságot

                Mért legyünk megalkuvók
                Mért ne védjük tisztességünk
                Mért tagadjuk meg magunk
                Mért szeressük ellenségünk

                Apám, az első fecskék visszatértek
                Rügy fakad már minden ágról
                Apám, új daloktól zeng az erdő
                elég már a hallgatásból

                Mért legyünk már megalkuvók
                Mért ne védjük tisztességünk
                Mért tagadjuk meg magunk
                Mért szeressük ellenségünk

Márton:    Várj csak, fiam, a felkelő nap elvakít
                mért hiszed, hogy ismered az eljövendő titkait
                Bőségben itt nem terem, csak szenvedés
                Földjeinken átok ül és zsenge még az új vetés

László:     Apám, hidd el, ez már más világ
               a régi bölcsek mit sem érnek
               Apám, új tavaszról szól a dal
               És ébrednek az új remények

               Mért legyünk mi szótlanok
               Mért ne védjük igazságunk
               Nem vagyunk mi gyáva nép
               Egy életünk, egy halálunk

Márton:  Várj csak fiam, ez itt még nem Kánaán
              Még éretlen az igazság és nem nő minden almafán
              Kertjeinkben csíra még a változás
              És nem segít, csak bajt szerez az értelmetlen lázadás
              És nem segít, csak bajt szerez az értelmetlen lázadás