Máté: Hej, Márton, azok voltak a szép idők!

Márton: Nagyot változott a világ! Igaz, Máté?

Máté: Az a Kelemen, az nem akárki volt!

Márton: Nem! Mégis mire jutott szegény!

Máté: Nehéz idők voltak, de mi megmutattuk.

Márton: Mi meg!

Máté: Csak felépítettük azt a várat is!

Márton: Te Máté! Azért a fogadalom mégsem volt
egyenlő, mert neked akkor nem volt feleséged.

Máté: Mit számít az már!

Márton: Nagyon is sokat! Te nem vállaltál mást,
Csak részt a jutalomból!

Máté: Küzdöttem én, ahogy szent
Esküvéssel megfogadtuk.

Márton: S tudtad, hogy nem veszíthetsz semmit!

Máté: Elég! Túlzásba vittük az emlékezést.
Vidámabb nóta kell nekünk

Őrség! Hadnagy!

Dobjátok ki a vén bolondot!

Élt vala é tájon tizenkét kőműves
Az tizenharmadik vala Kelemen kőműves

Magos Déva várát hogy felépítenék
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér'

Amit reggel raktak, az délre leomlott
Amit délben raktak estére leomlott

Összetanakodott tizenkét köműves
Falat megállítani, hogy lesz lehetséges

Kinek felesége hamarább jön ide
Annak gyönge hamvát keverjük a mészbe

Az szép fehér hamvát a mészb keverjük
Magos Déva várát azzal felépítjük

Átkozott legyen hát magas Déva vára
Még a nap se süssön fényesen réája

Átkozott legyen hát...