Kedves Tini! Vájtfülű Illés-Fonográf-Bródy - rajongó vagyok 33 éve, 14 éves koromban a mamám nem engedett el Illés-koncertre, de 1981 óta mindig ott voltam... most félek elmenni a Népstadionba... hol van Levente hangja? (Lajoséról ne is beszéljünk) Nagyszerű érzés újra találkozni, de a nosztalgiaprodukciók zenei minősége szívszorongatóan kiábrándító. Az 1996-os koncerte(ke)n nagyon unatkoztál, Tini. Az viszont szívet melengető, hogy a 3 és fél éves kislányom (aki, feleségem taiwani lévén, kínai anyanyelvű) a Te dalszövegeid nyomán is tanul magyarul, már vagy egy tucat nótát fejből tud és az egyik nagy kedvence a "Sárika". Úgy érzem, "annak idején" nem volt nehéz ellenzékinek lenni, legfeljebb veszélyes. Ma viszont mindenki azt mond, amit akar, a helyzet a szabadság ellenére kiábrándító... ez számomra a fordulat utáni alkotásaid élvezhetőségét csökkenti. Mégis: az internet lehetőségét kihasználva szeretnék gratulálni életművedhez és további sok sikert kívánok. Mező András